Délmagyar logó

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 8°C

Életműdíjjal jutalmazták Kertész Józsefnét

Szeged - Pedagógusnap alkalmával életművéért a város aranygyűrűvel tüntette ki Kertész Józsefnét, a szegedi Madách Imre Általános Iskola magyartanárát, aki idén nyugdíjba vonul.
Önkéntelenül is adja magát a József Attila-idézet: „Kertész leszek, fát nevelek, kelő nappal én is kelek...". És ahogy a fa szót önkényesen helyettesíthetjük a diák szóval, úgy juthatunk el mondandónk lényegéhez, Kertikéhez, ahogy kollégái mellett tanítványainak többsége szólítja Kertész Józsefné Irénkét. A szegedi Madách Imre Általános Iskola most nyugdíjba készülő magyartanárát pedagógusnap alkalmából kiváló pedagógusi munkájáért életműdíjjal tüntették ki.

Felkerestük az iskolában, gratuláltunk, és Irénke zavarban volt: annyi, de annyi kollégája megérdemelte volna ezt az elismerést, miért pont ő kapta meg, miért róla készül cikk, miért, miért? A válasz egyszerű, amit nem mondhatunk a szemébe, így leírjuk: mert Szeged egyik legnagyobb tanáregyénisége vonul 36 évi tanítás után nyugdíjba, mert nem ismerünk olyan embert, aki ne megbecsüléssel és szeretettel gondolna rá.

Kertész Józsefné: Mindig úgy éreztem, hogy engem szeretnek a gyerekek, és nekem ezt viszonoznom kell. Fotó: Miskolczi Róbert
Kertész Józsefné: Mindig úgy éreztem, hogy engem szeretnek a gyerekek, és nekem ezt viszonoznom kell. Fotó: Miskolczi Róbert

– Mindig úgy éreztem, hogy engem szeretnek a gyerekek, és nekem ezt viszonoznom kell – eleveníti fel az éveket arra a felvetésre, hogy ő a mosolygós tanárnő, az, akiből – minden közhely nélkül – árad a szeretet, minden egyes diákra, szülőre és kollégára külön-külön. Büszkén mondja, hogy pályája során soha nem volt fegyelmezési gondja – mindig nyitott osztályteremben tanított –, pedig végig osztályfőnök is volt. Emellett öt évig szakfelügyelő, valamint harminc éven át szakvezető. Így aztán szinte Szeged összes általános iskolájában tanít olyan magyartanár, akit ő vezetett be az oktatás tudnivalóiba. Aminek ő az egyik mestere, persze ezt ő nem mondhatja, hanem szól a krónikás, az egykori tanítvány.

Hogy mit tud Kertike? Hogyan tudja olvasásra bírni tanítványait, hogyan adja el az internet korában Jókait? Megértéssel és humorral. – Kifogom a szelet a vitorlából. Amiért kortársai rajongtak Jókaiért, a hosszú, részletes leírásokért, az manapság csak első hallásra tűnhet ijesztőnek, páratlan élményben lesz része annak, aki vállalja a fáradságot – avat be, és hozzáteszi: a hiteles embernek hisznek a gyerekek. Ez az ő egyik erőssége.


Hogyan lehet harminchat éven át úgy tanítani a János vitézt és a Toldit, hogy nem fárad bele, nem unja meg? Irénke szinte visszahőköl a kérdéstől, és visszakérdez:

A kitüntetés

A Szegedi Nemzeti Színházban adták át múlt héten a pedagógusnapi kitüntetéseket: Kertész Józsefné, a szegedi Madách Imre Általános Iskola magyartanára életművéért a város aranygyűrűjét vehette át Botka László polgármestertől. Irénke elmondta, hogy a Madáchban olyan jó a közösség, hogy rajta kívül már mindenki tudta, jutalomban részesül, de nem szóltak. – Már azt is kitüntetésnek vettem, hogy az önkormányzattól meghívót kaptam a rendezvényre. Óriási volt a meglepetésem, amikor a ceremónia megkezdése előtt elhangzott, mi páran a beszéd után álljunk a színpad széléhez, mert elismerést kapunk. Akkor a szó szoros értelmében remegni kezdett a lábam – idézte fel az átadás előtti izgalmakat.

– Mikor lehet megunni egy Toldit? Az idén éppen nem tanítottam ezeket a műveket, és kifejezetten hiányzott, mert sok olyan dolog eszembe jutott róluk, amit még nem mondtam el. Sokat tanítottam tanárjelöltek előtt, és soha nem tudtam ugyanazt az óravázlatot kétszer felhasználni, mert mindig újabb és újabb összefüggések jutottak eszembe, és a gyerekek is mindig mások, hozzájuk is igazodni kell – mondja lelkesen. Egy tanár azért a döbbent csendért dolgozik, amit akkor lehet tapasztalni az osztályteremben, amikor például egy Petőfi-hasonlat felismerése gyönyörűséget kelt a gyerekekben. – „Elváltak egymástól, mint ágtól a levél" – ez azt jelenti, hogy János vitéz és Iluska soha többé nem találkozhat, és egyikük meghal – nem fogy ki a szó Irénkéből, sorolja a példákat. Mire nevel a magyar tantárgy? – Emberségre! – hangzik némi gondolkodás után, majd a helyes önértékelést, a logikus gondolkodást, az igényességet említi. – A tanári pálya azért is rendkívüli, mert gyakorlatilag mindennap elölről kell kezdeni az egészet, minden részletével együtt – fogalmaz. Arra a legbüszkébb, hogy tanítványai többsége szeretettel emlékszik vissza rá.

Most, ötvennyolc évesen úgy döntött, hogy nyugdíjba megy. Kollégái kérlelték, hogy ne tegye, de Kertike hajthatatlan. Két lánya, három unokája és szülei várják, hogy velük legyen. És mi lesz, amikor már nem tanít, azon a szeptember 1-jei első tanítási napon?

– Akkor valószínűleg elutazom jó messzire, mert különben képes leszek ide bejönni... – neveti el magát. És látszik rajta, hogy amit mond, azt komolyan gondolja.

Olvasóink írták

  • 3. Holler Ferencné 2008. június 13. 22:43
    „Őszinte szívből gratulálok a nagyon-nagyon megérdemelt kitüntetéshez.
    Kívánom, hogy szerettei körében boldogságban, egészségben teljenek nyugíjas évei.”
  • 2. Ecseriné Varga Éva 2008. június 13. 10:24
    „Először is gratulálok!
    Büszkén mondhatom, hogy a fiamnak volt egy kiváló magyar tanára és egy még kiválóbb osztályfőnöke. Igen! Ráadásul az utolsó osztályába járt, akiknél még osztályfőnök volt. Azt hiszem minden volt tanítványa
    büszke lehet Irénkére. Én mint szülő, csak köszönettel tartozom az odaadó munkájáért.
    Ecseriné Varga Éva”
  • 1. dr. Komlódi Zoltánné 2008. június 12. 16:08
    „Gratulálok az elismeréshez, nagyon megérdemelted
    Komlódiné Ági”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Michelangelo tanítványának képe a Móra-múzeumban?

Szeged - Magyar és nemzetközi szakemberek véleménye szerint minden bizonnyal Giorgio Vasari,… Tovább olvasom