A megcsalás mint bűn

A kapcsolatokat nem elég megkötni vagy hitelesíteni. Ha gond van, akkor belülről kell rendezni a sorokat. Kedves professzorom gondolatait idézve: „félrelépni bárki tud, jól működtetni egy kapcsolatot azonban nagyon keveseknek adatik meg".

Az érett, felnőtt személyiség kritériumai közé tartozik az intim (itt a szó mélységet jelent) társkapcsolatra – és nem kapcsolatokra – való képesség. A monogámia tehát nem önmegtartóztatás, hanem az érett kötődési képesség pszichológiai jele.

A (meg)csalás nevével is jelzi, hogy valami helytelen dologról van szó. Egy szeretett ember ellen követünk el olyan pszichológiai merényletet, melynek bizony súlyos következményei lehetnek. Gyakran mondják, hogy amiről nem tudunk, az nem fáj. Így a megcsaló titkolni igyekszik a bűnét, hazudozik, konspirál. A megcsalatott gyakran érzi, hogy valami gond van, mert az őszintétlenség „átjön" a kapcsolatban. Amikor a titokra fény derül, aztán utánam a vízözön! Elveszik a kapcsolat legértékesebb része, a bizalom. Kezdődnek a véget nem érő veszekedések, viták, féltékenységek, elszámoltatások.

Sokkal egyszerűbb tisztességesnek lenni, s vállalni a hűséget, a monogámiát, vagy a már rossznak ítélt kapcsolat felszámolását.