Délmagyar logó

2016. 12. 07. szerda - Ambrus -5°C | 3°C

Elhunyt Nagy László fotóriporter

Szeged - Kollégánk volt. Közel negyedszázadon át dolgozott a Délmagyarországnál. És most fiatalon meghalt Nagy László, akire fotóriporterként emlékezhetnek lapunk olvasói. 55 éves volt.
Bennem még a régi kép él róla. Amikor az 1980-as évek elején fiatalon, huszonévesen szerkesztőségünk tagja lett. Két dolog miatt is jól emlékszem rá. Azért, amit tudott, és azért, amit nem. Amikor jött, rengeteg mindenhez nem értett a szakmában, de azon kevesek közé tartozott, akik tudják, mit nem tudnak, és sejtik, mennyi mindent kellene megtanulniuk. Tehetsége, tudásvágya segítette abban, hogy a nehezebb utat válassza: a langyos víz békéje helyett a tanulás keserveit.

Éppen e tudásvágy volt az, amiért rengeteget beszélgettünk Lacival a szakmáról akkoriban. És ő állta a sarat. Egyre értőbben hallgatta, amikor arról esett szó, hogy az igazán jó fotóriporter nem kívülállóként, hanem az események részeseként dolgozik, hogy nem lefényképezni kell valamit, hanem a fotón új világot kell teremteni a képen felmutatott látvány által. Hogy egy újság képeinek meg kell szólítaniuk az olvasót, érdeklődést és reakciót kiváltva a kép és a lap iránt egyaránt. Egy-két év múltán pedig eljött a nap, amikor letette elém a Püspök-bazárról (hol van az már?) készített képeit, és rákiálthattam: Az Isten áldjon meg! Hát erről van szó!!!

És Nagy László elindult a maga útján. Tehetségének sokat köszönhet a Délmagyarország, amelyben általa jelent meg és vált konstans követelménnyé az igényes, korszerű, hatásos látványvilágot teremtő fotóriporteri munka. Vele és általa kezdődött az a változás, aminek eredményeként és a mostani fotós kollégák jóvoltából a lapunk tán a legprofibb képanyaggal dolgozhat a magyar vidéken.

A tehetség és az akarat aztán újabb eredményeket hozott. Sikeres kiállításokat és azt, hogy Nagy Lászlót a megyében akkor élő fotográfusok közül – ha jól számolom – harmadikként választotta tagjai sorába a Magyar Fotóművészek Szövetsége, amelyet kollégánk képességeiről elsősorban a Szegedi Kortárs Balettről készített fotográfiái győzték meg.

Szeretném, ha egy életút sikereivel folytathatnám kollégánk történetét. Sajnos nem tehetem. Hozzá hasonló eredményeket többnyire érzékeny emberek képesek fölmutatni. Nem csoda, hogy ő is az volt. És utolérte az érzékeny emberek átka. Magánéleti problémái egyre jobban kikezdték munkabírását, emberi és munkahelyi kapcsolatait. Végül egy jó évtizeddel ezelőtt magára maradt. Miután állását is elveszítette, sosem talált többé magára.

Ami biztos: mindig emlékezni fogok rá, mint egy tudni és teljesíteni akaró, valami újat teremteni képes kollégára.

Nyugodj békében, Laci!

Olvasóink írták

28 hozzászólás
12
  • 28. nacus 2013. február 18. 12:21
    „Sajnos több jó fotós van abban a helyzetben, amiben Laci volt,többen élnek mélynyomorban a nyugdíjt el nem érve! Sehova nem kellenek, csak az a baj,hogy koruknál fogva nem tudnak más szakma felé elindulni ! A digitális fotózás megjelenésével sokan vesztették el állásukat, mert ettől kezdve nem a tudás, hanem a technika győz. Vesz valaki egy gépet és a világ "legjobb" fotósa lesz a hozzá tartozó tudás nélkül és olcsó áraikkal , feketén dolgozva kiszorítják az igazi mestereket, gátlástalanul letiporva mindenkit..A másik ,hogy sokszor igény sincs az igazi jó fotóra, maga megcsinálja jól-rosszul, elmenti a gépére . Laci jó riporter volt a nyüzsgésével és a magánéleti gondokkal együtt a munka elvesztése nagy megterhelés volt a lelkére. Nem az az ember volt aki el bírta viselni a hosszú tétlenséget és megnyugodni sem tudott a családban,még csoda hogy eddig bírta.A pia az biztos nem megoldás,de szaksegítség kellett volna még időben,talán tíz évvel ezelőtt még menthető lehetett volna.Felrémlenek a inas évei csínytevései a FÉNYSZÖV-ben! Jó 25 éve nem találkoztam vele,szomorúan olvastam a cikket és sajnálom,hogy ez lett a vége egy jól indult életnek. Részvétem.”
  • 27. paprikáskrumpli 2012. november 05. 10:28
    „A kötekedőknek jelezném, hogy nem csak a munkahelyével voltak gondok. Borzalmas nőt vett el feleségül, akit én jól ismerek, mert a nagynéném. Sajnos Lacit nem ismertem, csak kisgyermekként, de én egy cseppet sem csodálkozom rajta hogy az alkoholhoz nyúlt a válása, és a munkahelye elvesztése után. Azt meg meg sem merem említeni, hogy a fia hol van és mit csinál az életével.”
  • 26. Agyalapi 2012. november 03. 11:51
    „Részvétem a családnak, sajnos ez egyre gyakoribb tragédia mai életünkben. A szép nekrológról viszont eszembe jut, hogy néhány hete halt meg a Csongrád megyei Hírlap (a mai Délvilág elődje) egykori főmunkatársa, Kaczur István, aki 35 éven át szolgálta írásaival az olvasókat. Róla egy sor méltatást sem olvastam. Lehet, hogy neki nem akadt a sajtóházban olyan régi barátja, mint Szávay István? Ha így van, kár. A sajtónak van (volna) egy előnye a többi halandóval szemben: nagy nyilvánosság előtt emlékezhet(ne) meg egykori munkatársairól. Minden szelektálás nélkül.”
  • 25. DMagóg 2012. november 02. 19:54
    „24.diamond81 2012.11.02. 18:55!
    Miért is? Mi nem tetszik? Mi a bűnöm? Ja, Te csak (46-os) lábbal tudsz véleményt cserélni? Ésszel (IQ=?) nem megy? De, ez már személyeskedés és nem itt van a helye, mint ahogy az eredeti megszólalásodnak sem, csak ugye a vélemény nyilvánítás szabadsága. Ami neked szabad, a többinek meg kuss! Értem! Csak miheztartás végett!”
  • 24. diamond81 2012. november 02. 18:55
    „DMagóg 2012.11.02. 17:38 46 os cipo jarrt mar a szadban? csak a miheztartas vegett!!”
  • 23. DMagóg 2012. november 02. 17:38
    „17.diamond81 2012.11.02. 06:17: "... a velemeny nyilvanitas szabad, vagy nem?"
    Úgy gondolom igen. Ezért bátorkodtam véleményt nyilvánítani.

    "remelem nem nekem zorogsz KISTASAK!" Nem, nem! Nem Rád gondoltam! Csak az általad említett fiatal tehetségekre!

    "tehetsz egy szivesseget! ha erted mire gonndolok!" Persze, értem! Köszönöm a kedvességedet! Bocsásd meg, de nem ajánlom fel a viszontszivesség lehetőségét. Megalázó lenne megengednem.”
  • 22. huggybear90807 2012. november 02. 13:08
    „Szerintem egy fenykeppel lett volna teljes a cikk. Reszvetem a csaladnak, nagyon fiatalon ment el.”
  • 21. mazsolaszolo 2012. november 02. 09:13
    „"És utolérte az érzékeny emberek átka. Magánéleti problémái egyre jobban kikezdték munkabírását, emberi és munkahelyi kapcsolatait. Végül egy jó évtizeddel ezelőtt magára maradt. Miután állását is elveszítette, sosem talált többé magára."

    Ha olyan tehetséges és érzékeny ember volt, mint ahogyan a nekrológ állítja, MIÉRT nem segített senki neki?
    Tévedés ne essék: nem munkát találni, (nepotizmus magyar módra) hanem elirányítani még idejekorán egy jó pszichiáterhez, hogy segítsen neki a magánéleti válságát helyretenni - azaz az életét megmenteni. Ha olyan kiváló fotós volt, miért nem alkalmazta tovább a DM vagy bárki más, akinek a Tehetség kell? Ha a magánélete maga alá temette, a munkája megmenthette volna.

    Úgy látom, jó sokan ásták azt a sírt, ahova most távozott szegény. :(
    Nyugodjon békében.”
  • 20. Emberségetavilágnak 2012. november 02. 08:52
    „9.
    Nem másoknak, hanem csak egyeseknek.
    Ez is azt támasztja alá, hogy nem szabad föladni.
    Soha.
    Már csak azért se.”
  • 19. Emike 2012. november 02. 07:41
    „Miért nincs róla fénykép?”
  • 18. Elly 2012. november 02. 07:15
    „"Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint..." és ne ítélkezzen senki amíg nem járt olyan rögös utakon, olyan kopott cipőkben és olyan elhagyatottan, megtörve, mint Laci.

    Az utait megjárta, harcait nem tudta megvívni, most már hagyjuk őt megpihenni.
    Ez a méltóság és együttérzés kötelez.

    Nyugodj békében Lacikám!”
  • 17. diamond81 2012. november 02. 06:17
    „DMagóg! remelem nem nekem zorogsz KISTASAK! a velemeny nyilvanitas szabad, vagy nem? tehetsz egy szivesseget! ha erted mire gonndolok!”
  • 16. gubanc 2012. november 01. 22:49
    „Ha majd munkanélküli leszel és a fényképezőgépedet el kell adnod, a bank ráteszi a kezét a házadra, a kollégáid röhögnek rajtad, akkor Te is inni fogsz, mert képtelen leszel elviselni azt, ami veled történik.”
  • 15. Lucia 2012. november 01. 22:05
    „Kár érte, nagyon fiatalon ment el, de azért a tények azok tények. Tényleg az alkohol győzött!”
  • 14. Felhőfejes 2012. november 01. 21:11
    „A legkönnyebb: egy halottól érzékeny búcsút venni.
    Ennél nehezebb: figyelni rá, segíteni, munkát adni neki.
    Időben: amikor még lehet, amikor még él.”
  • 13. Mike3 2012. november 01. 20:04
    „Az öltönyösködés felelőséggel is jár, kedves makik!

    Isten nyugosztalja!”
  • 12. Zotya100 2012. november 01. 18:07
    „Maci 53. -- Igazad van. Én ismertem, fotóművésznek tényleg kiváló volt, láttam pár kiállítását. Sajnos a magánélete félresiklott, pedig a szülei próbáltak mindenben mellette állni. Részvétem nekik, nem lehet könnyű.”
  • 11. DMagóg 2012. november 01. 17:53
    „6.diamond81 2012.11.01. 17:15: "KAR ERTE! DE VANNAK FIATAL TEHETSEGEK !<moderálva>"
    Igen, vannak! Ám, megeshet, hogy sokkal hamarabb jutnak erre a sorsra, bár pillanatnyilag elképzelhetetlennek tartják. Nem árt tudni, hogy bárkivel megtörténhet! Még azzal is, aki ma még el sem tudja képzelni!”
  • 10. Elly 2012. november 01. 17:48
    „Nem az alkohol győzött...a betegség, családi körülmények és az elkeseredettség---a kilátástalanság, sajnos.
    Jól ismertem Lacit. Érzékeny és megtört ember volt. Csak kevés ember nyújtotta ki a kezét, hogy segítsen rajta.
    Én többször megtettem. "Tesó"-nak nevezett, és akkor boldog volt, egy néhány percre. Nagyon sajnálom, hogy így kellett elmennie, de ő ezt érezte...nekem beszélt is az elmúlásról. Csupán ennyit szerettem volna megosztani.
    Szávay méltón búcsúzott egy kollégájától, egy "sorstól".
    Nyugodj békében Lacikám! "Tesód" most is melletted marad és soha nem fog elfelejteni.”
  • 9. queenmargareth1 2012. november 01. 17:47
    „ennyi egy élet másoknak.Nyugodjon békében”
28 hozzászólás
12
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Csendes emlékezés a temetőkben (képgalériák)

Két 4 napos hosszú hétvége követi egymást, és ezek közül a második a halottak napi. Már szerda este sokan voltak a temetőkben Szegeden. Tovább olvasom