Délmagyar logó

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 8°C

Elhunyt Ruszt József

Hosszan tartó súlyos betegség után szerdán éjjel a Zala Megyei Kórházban meghalt a hazai színházi élet emblematikus személyisége: Ruszt József érdemes és kiváló művész, Jászai- és Kossuth-díjas rendező.
Pályája során kétszer szerződött Szegedre, másodszor 1988-tól, majd két év után egy színészcsoporttal kivált az itteni társulatból. Zalaegerszeg városától színház- és társulatteremtő tevékenységéért 2004-ben Pro Urbe-díjat kapott: az ottani színház 1982-es megnyitásakor – valamint az elmúlt évadban ismét – emlékezetes rendezésben, szegedi színészek főszereplésével állította színre Az ember tragédiáját.

Úgy látszik, mégis létezik az a valami, amit úgy hívunk: a sors iróniája.
Mostanában, hogy átadták Szegeden a megújult kisszínházat, és úgy tetszik, visszajöhet bele a kortárs balett, ezerszer is eszembe jutott a régi-régi éjszaka, a Kelemen utcai színészlakások egyike – talán éppen a táncos Zarnóczai Gizi lakta –, ahol összegyűlt a Ruszt-csapat, meg az Imre-csapat. A szegedi színházban mostoha sorsú színészek meg táncosok afféle fáradt haditanácsot tartottak: hogyan tovább? A szegedi színház két leginkább progresszív műhelyének tagjai egymásra találtak a bajban. Akkor éppen Ruszt Józsefnek és színészeinek állt rosszul a szénája, kifelé a rúdja – vagy hogyan is kell mondani azt a szegedi átokszerű tüneményt, hogy innen mindig el kell menni azoknak, akiknek pedig itt kéne maradniuk

Ruszt szerette volna, ha prózai társulatával, amellyel itt valódi színházat csinált, megkaphatja a kisszínházat. Főrendező akart lenni. Szeretett volna némi önállóságot, azért, hogy az országban is példának tekintett alkotóműhelyét felvirágoztassa – a köz javára.

Na, ezt itt nagyon nem értették, legföljebb nagyon kevesek, azoknak meg semmi szava a döntésekben. A „szegedi 25-ök" – így hívták akkoriban (a rendszerváltás előtt alig pár perccel) az egész országban a szabadságharcát vívó színészcsapatot – vereséget szenvedtek. Elmentek Pestre. Független Színpad, ez lett a nevük. Majdnem hajszálra ilyen sors várt később az akkor Rusztékkal szolidáris balettre – pedig már itt volt a szabadság. Most meg, hogy itt az új kisszínház, és visszajöhet a balett, Ruszt József minden előzetes bejelentés nélkül – el. Végleg.

„Örömmel és szeretettel küldöm Magának ezt a kis kiadványt. Remélem, otthon minden rendben halad, még akkor is, ha mi létezésünkkel már nem katalizálhatjuk a szegedi forrongás felgyorsítását" – írta a kísérőlevélben. Megküldte, „haza", a Független Színpad egy évéről szóló füzetet 1991 februárjában. Úgy emlékszem, meg sem köszöntem. És még mi mindent nem köszöntünk meg neki, szegediek.
Mit tehetnénk? Borzalmas mondat: őrizzük emlékét.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ponthatárok a szegedi egyetem nappali tagozatain

A felsőoktatási intézmények kedden meghatározták az idei felvételi ponthatárokat, amelyeket aznap… Tovább olvasom