Délmagyar logó

2017. 07. 21. péntek - Dániel, Daniella 22°C | 35°C Még több cikk.

Élő sáv a Kenyere-ér partján

Ha víz és mezőgazdasági terület érintkezik, s nincs közöttük érintetlenül hagyott sáv, az sem az élővilágnak, sem a termelőknek nem jó. A kedvezőtlen állapotot a vízpart visszatermészetesítésével lehet megszüntetni. Vásárhelyen nemsokára indul egy ilyen program, szegedi mintára. A területfölmérés már a télen megkezdődik.
Országszerte leromlott a termőtalaj állapota az utóbbi évtizedekben túlhajtott műtrágyázás és növényvédőszer-használat következtében.

Ez fokozottan vonatkozik csatornák, vízpartok közelére – mondja Sirkó Zoltán kertészmérnök, természetvédő, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület hódmezővásárhelyi csoportjának vezetője. A vásárhelyi Kenyere-ér mentén sincs ez másként: a megművelt terület sok esetben közvetlenül a vízpartig húzódik, nincs köztes zóna, s a földből a tápanyagok a csapadékvízzel az érbe mosódnak, különösen csapadékdús években. Mindez – túlmenően azon, hogy rontja a víz minőségét – a gazdálkodóknak sem használ, hiszen földterületük az átlagosnál is gyorsabban veszít tápanyagtartalmából, és igényel talajerőpótlást. A megoldás: „pufferzónát" kell létesíteni a víz és termőterület között, tíz-húsz méter széles természetesterület-szalagot létrehozva.

A visszatermészetesített sáv megakadályozza a tápanyag bemosódását, nem romlik tovább a termőföld állapota.

De növényvédő szerekből is kevesebb kell, majd: hiszen a visszatermészetesítéssel, ha sikerrel jár, kitűnő természet közeli élőhelysáv jön létre az ér partján.

Fészkelőhelyhez jut egy sor rovarpusztító madárfaj, a nem háborgatott partokat birtokukba veszik a szintén rovarfogyasztó békák. Mindez jelentős biológiai védelmet jelent a termesztett növények számára, anélkül, hogy kémiai szerekre pénzt kellene költeni.

– A természetes élőhelyek védőhatása a vízparti sávtól sok kilométer távolságban is megmutatkozik – hívja föl a figyelmet a kertészmérnök-természetvédő, aki tudja, hogy a terv csak akkor valósulhat meg, ha a területen gazdálkodók is belátják hasznosságát.
Sirkó Zoltán a szegedi Csemete Természetvédelmi Egyesület és a vásárhelyi Tisza–Maros-szögi Vízgazdálkodási Társulat összefogásával a Tisza–Maros szögben nemrég végrehajtott, sikeres élőhely-rekonstrukció mintájára tervezi a Kenyere-ér visszatermészetesítését. A több tíz kilométeren át kanyargó ér partján létrehozandó élő zóna gátat vethetne a talaj leromlásának, miközben ökológiai folyosó szerepet is betölthetne. A jelenlegi állapotában sok helyen sivár érpart cserjékkel és fákkal benépesítve a terület összképének is hasznára válna.

Ha meghal a talaj

Az a tény, hogy a dél-alföldi régió egyre nagyobb területein egyre romlanak a talajviszonyok, nem újkeletű. Egyes területeken elsavasodás fenyeget a túlzásba vitt műtrágyázás hatására, másutt elszikesedés, az öntözés hatására. Semmilyen haszonnal nem járó, „rossz beidegződésen" alapuló vegyszerhasználatra is sok példa akad. A gabonaföldeken aratás után elvégzik a tárcsázást, mire kizöldül a gyomnövényzet. Ezt az őszi szántással beforgatva a földbe plusz zöldtrágyához lehetne juttatni a területet, ehelyett azonban – mint a szakember sokszor tapasztalja – a gyomnövényzetet sokszor egyszerűen legyomirtózzák. Ez, túl azon, hogy pénzkidobás, a talaj rendszeres mérgezése is, mely a termőképességet regeneráló mikroszkopikus élőlények számára óriási kárt okoz, mintegy „megölve a talajt".  

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Száztízmilliárd a vízminőségre

Több mint egymillió ember életét érinti a Dél-Alföldön az ivóvíz minőségét javító program, amelynek… Tovább olvasom