Délmagyar logó

2017. 09. 20. szerda - Friderika 10°C | 19°C Még több cikk.

Élők a holtak szegedi házáról

A holttestek az élőket segítik – a boncolás a halál okát, az emberi porhüvely működésének titkát tárja föl, így a gyógyítást szolgálja. A szegedi egyetem orvostanhallgatói holttesteket boncolva is az életről tanulnak.
– A személyesen végzett preparálás, egy testrész vagy szövet manuális vizsgálata nem váltható ki semmi mással – különösen azok számára, akik sebésznek, vagy olyan szakmára készülnek, ahol a kéznek jelentős a szerepe – véli Varga Tibor professzor, a szegedi egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetének tanszékvezető egyetemi tanára. Ugyanakkor elismeri: a fejlett országokban kevés az orvosi tanulmányok szolgálatára alkalmas holttest. S ő is hallotta, hogy a boncolható holttestek hiányára panaszkodott nemrégiben a pécsi egyetem is. Ezzel szemben ilyen problémával nem küzdenek a szegedi egyetemen.

Szervek, szövetek, sejtek

A patológia, vagy másképpen: kórbonctani intézet feladatának – a közhiedelemmel ellentétben – csak 10 százaléka boncolás. Az itt dolgozó orvosok és asszisztensek munkájának zömét a szervek, a szövetek, a kenetek, a sejtek, a molekulák vizsgálata jelenti. E minták élő emberekből származnak, esetükben itt dől el a diagnózis. A hosszú évek óta összegyűjtött és rendszerezett kórlapkivonatok és leletek pedig a tudományos kutatómunkát, illetve a gyógyítást szolgálják.

Konzervált tetem


A medikusok első és másodéves korukban, a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán, az Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézete bonctermeiben találkoznak először holttesttel. A tanszékvezető professzortól, Mihály Andrástól megtudjuk, hogy a diákok itteni tanulmányaik időszakában, vagyis másfél-két éven át egyetlen, konzervált holttestet tanulmányoznak. Általában olyan emberét, akinek nincs hozzátartozója, így elhunyta után senki sem jelentkezik rokonként, hogy eltemettesse. Ezeknek az embereknek a testét – az anatómiai gyakorlatok végén, a kegyeleti követelményeket szigorúan betartva – az egyetem temetteti el.

– Nemcsak holttesteken, hanem – például a kisebb szerveket – modelleken is tanulmányozzák a diákok – ad teljes képet az orvostanhallgatók oktatásáról Mihály professzor. Azt meséli, hogy a német mintákat követő országok, így hazánk orvosképző helyein nagy hagyomány boncolással tanítani a hallgatókat. De például az amerikai egyetemeken tökéletes modelleken oktatnak, s ott úgy is megszerezhető az orvosi diploma, hogy előtte egyszer sem fogott bonckést, emberi szervet a medikus. A különbséget talán az is kifejezi, hogy itt két évig, az óceán túlsó partján csak néhány hónapig tart az anatómiai gyakorlat. Ez a fajta alaposság viszont jó hírét kelti a magyar, a szegedi orvosképzésnek.

Boncmesterek

A boncolást elrendelő határozat után a testet a boncmester készíti föl a beavatkozásra. Ő segíti később is a boncolást végző 1-2 orvos munkáját. A boncmester dolga a „test helyreállítása, lemosása és kozmetikázása", de fölöltöztetése is. Kötelessége figyelembe venni, hogy a halott méltóságát, adatainak titkát sokféle szabály védi. Így például boncolást – az orvostanhallgatókon kívül – csak olyanok láthatnak, akiknek leendő foglalkozásához ez nélkülözhetetlen, mert például rendőrnek, jogásznak készülnek.

A halottasház nem boncterem


Az élő ember viszolyog a holttesttől. Mégis kíváncsi arra, mi történik a halál és a temetés közötti időben. Az erről a világról nem természetes halállal távozók testének sorsát elképzelhetővé teszik a filmek, például a Helyszínelők sorozat és más krimik.
– Csongrád az egyetlen a környező megyék közül, ahol nem lepukkant falusi halottasházakban, hanem a szegedi egyetem igazságügyi orvostani intézetében, vagyis erkölcsi és egészségügyi szempontból is méltó helyen boncoljuk a rendkívüli körülmények között elhunytak testét – jelenti ki Varga Tibor professzor. A szegedi egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetének tanszékvezető egyetemi tanára négy évtized után is megrendül, ha gyilkosság, vagy baleset áldozatául esett gyerek, vagy fiatalember testét kell boncolnia.

Nehéz szagok

– A leggyakoribb betegségeket kell megismernie a harmadéves orvostanhallgatónak az egyéves patológiai gyakorlaton. Itt szembesül a betegségek szövődményeivel, a kóros elváltozásokkal, a klinikai adatokkal, de azzal is, hogy egy-egy betegség mennyire megterhelő a hozzátartozóknak – magyarázza Iványi Béla professzor, a Patológiai Intézet vezetőhelyettese. – Évkezdéskor előfordul, hogy összecsuklik egy-egy hallgató – mondja annak jellemzésére, a medikusoknak még „vegetatíve" is milyen nehéz megszokniuk a holttest látványát, a boncolást, az emberi test nedveinek látványát és szagát. Az orvostanhallgatók közül csak a legelszántabbak vállalkoznak arra, hogy a kötelezőnél többször boncoljanak.

Márványlapon

A szegedi Kossuth Lajos sugárúti épület eredetileg középiskolának készült, de miután a kolozsvári egyetem a Tisza-parti városba költözött, az anatómiai, illetve az igazságügyi orvostani intézetnek ad otthont. Az itteni boncasztalok múltat idéző márványlapjait nemrégiben cserélték korszerűbbre. Ide kerül Szegedről és környékéről mindenki, akinek elhunytát rendkívüli halálesetnek minősítik. Az itteni boncolások kétharmada ilyen. Az egészségügyi alapellátásban kért boncolásokat is az SZTE igazságügyi intézeteinek munkatársai végzik – Szegeden, vagy a hódmezővásárhelyi, makói, szentesi kórházban. A szegedi Tisza-parton, a klinikakertben fölhúzott új patológiai intézet küllemében és felszereltségében is világszínvonalat képvisel. Az ottani boncterembe kerül a szegedi kórházban és a klinikák valamelyikén élete végéhez érő ember teste. Itt hatvan hűtő működik, hat boncasztal található. Az elszívók, a krómozott és csúcstechnológiát képviselő berendezések között dolgozó patológus és a neki segítő boncsegéd munkáját az orvostanhallgatók üvegfal mögül, egy amfiteátrumszerű tanteremből figyelhetik. Ilyen körülmények közé csak akkor kerül az anatómiai és az igazságügyi orvostani intézet, ha a biopolisz program részeként fölépülhet az új klinikai tömb.

Az orvosképzés pillére: a patológia. Az elmúlt 150 évben olyan adatmennyiséget halmozott föl az európai orvostudomány, melynek alapján pontosan leírhatók a betegségek, pontosabban fölállíthatók a diagnózisok. Így nem csoda, hogy az intenzív osztályon és a patológián halálokként megállapított betegségek között 25 százalékos az eltérés. Ez az arány talán növekedne, ha a szegedi patológiára kerülő halottak közül nemcsak minden harmadikat boncolnak föl, hanem minden másodikat.

A boncolást vezető patológus a diákokat oktatva ismerteti az elhunyt korát, orvosi leleteit. A test felnyitását követően az orvostanhallgatók megtekintik a megbetegedett szerveket, hogy felismerjék a kóros elváltozásokat. A patológus eldönti, milyen szövettani vizsgálatra van szükség, aztán kiállítja az emberi lét – a születési és házassági anyakönyvi kivonat utáni – harmadik legfontosabb dokumentumát: a halottvizsgálati bizonyítványt.

– Az ötödévesek igazságügyi orvostani gyakorlatának egyharmadát teszi ki a holttestek vizsgálata – rögzíti Varga professzor. – Az orvosi diploma alapja ugyanis, hogy a szigorló képes legyen megállapítani a halál okát, hogy véleményt alkosson a vizsgálata és a halál beállta között eltelt időtartamról, illetve arról, hogy mikor szükséges kórbonctani vizsgálat. Magyarországon ugyanis – ellentétben például az angolszász országok szabályaival – minden elhunytat boncolni kell – kivéve, ha ennek mellőzését javasolja a hozzátartozók által a halotthoz hívott orvos, vagy a kórházi patológus, mert a halál oka boncolás nélkül is megállapítható.

Pécs esete

Kevés a holttest a Pécsi Tudományegyetemen – adták hírül egy hónappal ezelőtt. Az ottani anatómiai intézetben nehézzé vált az oktatás, ugyanis míg a 90-es években évente csaknem 30 holttest érkezett az egyetemre, az utóbbi egy-két évben ennek csak a fele. „A medikusok a gyakorlati oktatásokon segédeszközökkel tanulmányozzák az emberi testrészeket. Az emberi test teljes megismeréséhez azonban nem elég a segédeszköz, a medikusoknak élőben kell vizsgálniuk a szöveteket és szerveket" – nyilatkozta Horváth Judit egyetemi docens. Szerinte a felszíntől a mélyben, el kell jutni a boncolás során, mert a medikus csak így fogja tudni az ép bőrfelszínű betegben elképzelni, hogy mi a baj a felszín alatt. A pécsi egyetem tapasztalata az, hogy az emberek nem szívesen ajánlják fel testüket, bár tudják, hogy ezzel az orvostudományt segítenék. Ha valaki fel kívánja ajánlani holttestét oktatási célokra, annak nyilatkozatot kell aláírnia, amelyben vállalja, hogy halála után az egyetemen másfél éven keresztül boncolásokat végezhetnek rajta. A tetemet ezután az egyetem – saját költségén – elhamvasztatja és eltemeti a Pécsi Köztemetőben.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Feloszlatott részönkormányzatok

Megszűnt az a két lakótelepi részönkormányzat Szegeden, amelyet még a tavalyi országgyűlési… Tovább olvasom