Délmagyar logó

2018. 11. 13. kedd - Szilvia 8°C | 17°C Még több cikk.

Elöregedés miatt is pusztulnak a tiszai kagylók

A Tiszán is pusztulnak a kagylók, elsősorban az amuriak, azoknak is az idősebb példányai. Ugyanarról a jelenségről van szó, mint amellyel kapcsolatban az ország több pontjáról hallhattunk híreket.
Mi okozza a tömeges kagylópusztulást? Az egyik közlemény szerint baktériumos fertőzés áll a háttérben, a másik szerint paraziták okozzák, a harmadik szerint a hőség, illetve a vizekben ennek nyomán kialakuló oxigénhiány a tettes – és így tovább. A kagylókkal évtizedek óta foglalkozó Benkő Kiss Árpád, a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Kara tudományos munkatársa szerint az említett okok együttesen járulnak hozzá a tömeges pusztuláshoz. Megfigyelhető, hogy elsősorban az amuri kagylók pusztulnak, s közülük is a nagy termetű példányok hullanak, és ez nem véletlen.

– Az amuri kagyló a hatvanas években került be a Távol-Keletről, az amur és a busák betelepítésekor, és itt, ellenségek híján, kedvező körülményeket találva gyorsan elszaporodott – mondja. Az első, tömeges egyedszámú generációk életkora épp mostanában kezd véget érni. Egyébként is, az idősebb példányok sokkal rosszabbul bírják a hirtelen kialakult kedvezőtlen körülményeket – a hőséget, és az ennek hatására elszaporodó baktériumokat, parazitákat –, s ez nagyon fölerősíti a pusztulás mértékét. Ha nem következett volna be a sokáig tartó hőség, ugyanez a kagylómennyiség akkor is pusztulna, csak nem egyszerre, hanem folyamatosan – és így kevésbé lenne feltűnő.

Halak bőrében élnek

A kagylók lárvái halak bőrében élnek, s csak később, kifejlődve hullanak ki innen, és kezdik el iszaplakó életüket. Így kerülhettek a távol-keleti halszállítmányokkal az amuri kagylók lárvái az európai vizekbe.

A pusztulás egyébként is csak a kagylók nagy mérete miatt feltűnő. Hasonló jelenség a hozzánk a Fekete-tengerből bekerült, s itt elszaporodott, kövekre tapadó életmódú, kis termetű vándorkagylóval kapcsolatban is lejátszódott. Nemrég a Tiszában is rengeteg volt belőlük – néhány évtizeddel ezelőtt a Balatonon pedig szinte minden szilárd felületet befedtek; még a nagy, tavi és festőkagylók héján is megtelepedtek –, aztán hirtelen megritkultak, s a kilencvenes évekre jóformán eltűntek. Most ismét kezd több lenni belőlük, de a kezdeti állománysűrűséget várhatóan soha nem érik majd el. Hasonló lehet a helyzet az amuri kagylókkal is. Több túlszaporodási, és több pusztulási hullám – egyfajta „jojójelenség" – után „áll be" a kagylóállomány egy közbülső szintre, beilleszkedve az élővilágba.

Egyébként – teszi hozzá a szakember – a pusztulás bizonyos mértékig az őshonos tavi- s festőkagyló-állományt is sújtja, de ezek kisebb méretűek, és pusztulásuk nem okoz feltűnést. A festőkagylók pusztulása pedig észre sem vehető a legtöbb ember számára: héjuk vastagabb, nagyobb tömegű, mint az amurié és a tavié, s így elpusztulva, bomlás közben nem emelkednek föl a víz színére.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Háromszázmilliós kórházi gyors segély

Háromszáznegyvenmillió forintos kiegészítő támogatást ad a szaktárca a Csongrád megyei egészségügyi… Tovább olvasom