Délmagyar logó

2017. 07. 25. kedd - Kristóf, Jakab 18°C | 29°C Még több cikk.

Élt egy reneszánsz ember Szegeden

Szeged - Sokáig látni véltem még magas, kissé hajlott alakját a szegedi belvárosi utcákon, ahogy kifogástalan szürke öltönyében, dossziékkal, plakátokkal a hóna alatt lépeget, meg-megáll egy ismerőssel, kedvesen elbeszélget, kicsit már reszkető kezével megérinti a másik embert, esetleg belé karol, hogy együtt sétáljanak tovább. Valahogy akkoriban jutott idő minden jóra: álldogálni, nem haszonelvűen beszélgetni, régi történeteket mesélni és meghallgatni, s közben nem figyelni szemünk sarkából a perceket, nehogy lekéssük a következő feladatot.
Gruber Laci bácsi, ahogy mindig is mondtuk, a kultúra fáradhatatlan és önzetlen munkása, például minden általa szervezett rendezvényre saját maga vitte szét a hirdetményeket – hetvennyolc évesen is – , de ez még nem minden. Személyesen adta át, elmondta, milyen pótolhatatlanul fontos ügyről van szó, kis esszét kanyarított szóban, kedvet csinált, motivált. Régi vágású ember volt, nyájas és figyelmes. Minden közös munkálkodást, most úgy mondjuk, projektet, írásban köszönt meg, hosszan elemezve annak értelmét és utóéletét. Derűs ember volt, tulajdonképpen mindig mosolygott. Pedig szenzibilitása halálpontosan jelezte számára, milyen a világ körülötte. Vegye csak észre, mondta, a legkiválóbb fiatalok nagy számban hagyják el az országot, és ez mindig rossz jel, vészesen figyelmeztető jel...

Melankolikus és szenvedélyes volt egyszerre, egy kicsit ódivatúnak számító, klasszikus alaptudással, de nyitott volt az új irányokra is, s ha csak tehette, pártolta ezeket. Egyik kedvencének vallotta Paál Istvánt, a korabeli hírhedett szegedi avantgárd egyetemi színpad vezetőjét. Műveltsége zavarba ejtett, lefegyverzett. Rajongással szerette a zenét, élete végéig énekelt a Szegedi Zenebarátok kórusában, ismerte a teljes zeneirodalmat Palestrinától Pendereckiig.

Felejthetetlen zenei esteket szervezett, ki tudja, hogyan egyeztetett, mennyit munkálkodott, de ott ülhettünk az egyetemi Aulában Ránki Dezső, Kocsis Zoltán, Onczay Csaba, Tokody Ilona, Gregor József, sok-sok kiválóság koncertjein. Belépti díjra nem emlékszem. Másik nagy szerelme a filmművészet volt, ő tanított először filmesztétikát a szegedi bölcsészkaron. Magyarországon a hetvenes-nyolcvanas években egyetlen művészmozi létezett a pesti kiskörúton, ahol a félig tiltott-engedélyezett nyugati filmekhez hozzá lehetett jutni. Egy Pasolini filmért hosszú sorok kígyóztak, az odatévedő szegedi embernek esélye sem lehetett beülni a szentélybe. Laci bácsi – legendás kapcsolatai révén – megismételte a fővárosi truvájt, elhozta Szegednek az országba bekerülő szinte összes unikális kortárs filmet, de zsúfolásig megtelt az Auditorium Maximum az általa szervezett Art Kino és Filmmúzeum filmtörténeti kurzusain is. Megvan még az ezernyi megsárgult kicsinyke lap, melyekre sokszor ceruzával írta rövid filmes bevezetőit, felölelik a teljes filmtörténetet. Egyszer a Máté evangéliumát mutatta be az akkori Szabadság moziban, több százan néztük meg, valahogy mindenki befért, ott lehetett. Máig emlékszem, hogyan fojtja vissza lélegzetét egy emberként a megilletődött publikum, és lesz részese valami megnevezhetetlen közösségi misztériumnak. Az 1957-ben életre hívott Collegium Artium et Politechnikum alapítójaként kifogyhatatlan leleménnyel szervezte a film- és színházművészeti, zenetudományi, képzőművészeti, természettudományos szekciókban a féléves tematika szerint összeállított kurzusokat. A korabeli tudományosság és művészeti élet legjobbjai álltak az egyetemi ifjúság és a szegedi közönség rendelkezésére, egyfajta aranykor volt ez a szegedi egyetem kulturális életében. Különösen a hatvanas, hetvenes években váltak legendássá ezek az események.

100 éve született Gruber László (1909–1987)
100 éve született Gruber László (1909–1987)

A vallástörténet különböző területein is otthonosan mozgott, előadónak megnyerte a nagy világvallásokkal, az Ó- és Újszövetséggel foglalkozó stúdiumaihoz a legkiválóbb vallástörténészeket, filozófusokat és egyházi tisztségviselőket; Nyíri Tamást, Scheiber Sándort, Schweitzer Józsefet, ami természetesen nem nyerte el bizonyos hivatalok jóindulatát. Ahogy öregedett, úgy beszélt egyre többet a zsidó kultúráról, az ószövetségi gyökerekről, a zsidó családi összetartozás ethoszáról.

Élete utolsó hónapjaiban, már súlyos betegséggel, amit nem volt hajlandó tudomásul venni, még ifjúsági kutató táborokat szervezett Nyugat-Magyarországon a burgenlandi művelődési kapcsolatok fellendítésére. Utazott, tárgyalt, hajtotta az egész életét átható kiapadhatatlan belső késztetés, hogy valami általa értelmesnek tartott célt szolgáljon. A legigényesebb, legkifinomultabb kultúra szerelmese volt, kompromisszumot nem kötött. Akkortájt ez a példaadás még kevésbé tűnt anakronizmusnak, de harcait megvívta ő is. Hosszú életpályája a hódmezővásárhelyi kántor-tanítósággal kezdődött, majd a megszenvedett háborús évek után az egyetemi hivatal-vezetői tiszteken át az oktatói feladatokig ívelt. Mégis, mindenekelőtt, Gruber László a kultúra reneszánsz embereként, annak áldozatos közvetítőjeként írta be nevét Szeged történetébe és azok emlékezetébe, akik műveltségének és felejthetetlen személyének közelébe kerülhettek. Felesége, Irénke, aki szerető társa és szellemi partnere volt, orvos leányuk családja körében él. Legyen az Övé is ez az emlékező méltatás.

Erdélyi Ágnes,
az SZTE Móra Kollégium igazgatója

Olvasóink írták

  • 6. olmosnyomdasz 2009. november 18. 20:38
    „Bocs!
    Antiszemita beszólásra.”
  • 5. olmosnyomdasz 2009. november 17. 19:51
    „Mi van gyerekek?
    Második napja várok egy kis jó ízű <moderálva>! Csak nem zavart meg a címben szereplő idegen szó? Én most elárulom, hogy nem csak filmeket mutatott be, és persze beszélt a társadalmi környezetükről, de elhozta Szegedre Mensáros Lászlót, aki felejthetetlen Radnóti estet vezetett elő! Kell még több? FEGYVERBE!”
  • 4. JoGabor 2009. november 17. 18:56
    „Nagyon szép méltatás, gratulálok, Ágnes. Laci bácsi tényleg ilyen volt, amilyennek leírtad.
    Köszönet neki a sok szép, emlékezetes programért.”
  • 3. szatyi 2009. november 16. 16:35
    „De jókat moziztunk a KISZÖV Klubban, az Arany János utca sarkán. Köszönjük Laci Bácsi!”
  • 2. Tapasztalt 2009. november 16. 14:57
    „Laci bácsi, nyugodj békében.”
  • 1. pille 2009. november 16. 11:37
    „Hogy imádtam Laci bá filmmúzeumi előadásait.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Átadták a megyei Prima Díjat

Szeged - Negyedik alkalommal adták át szombaton a megyei Prima Díjakat: a kisplasztikát és a mellé… Tovább olvasom