Délmagyar logó

2017. 03. 24. péntek - Gábor, Karina 10°C | 21°C Még több cikk.

Emberek a gáton

A Délmagyarország fiatal riportereként Horváth Dezső is tájékoztatta a lap olvasóit az 1970-es áradásról, a gátakon védekező emberek hősiességéről és esendőségéről. Most, az évfordulón együtt nézzük át ragasztós füzetét, akkori cikkeinek és fotóinak gyűjteményét.

– Rendre a vízügyesek tollba mondott kommünikéit közölte a Délmagyarország 1970 tavaszán. „Nagy szégyen, hogy itt van a sajtóház a Tisza-parton, és nincs ember, aki arról írna, ami fenyeget" – szólítottam meg a főszerkesztő Nagy Pistát, és fölajánlottam: gumicsizmát húzok, és elmegyek a gátakra – meséli Horváth Dezső, lapunk nyugdíjas újságíró főmunkatársa az 1970. április 26-án megjelent Emberek a gáton című első árvízi riportjának előzményét.

Lapátpuska

Algyőn, „Atkaszigetnél találkozom a gumicsizmás, fűzfabotos, vaslapátos Tiricz Istvánnal. Karszalagja szerint az árvízvédelmi szolgálat segédőre. Hogy szolgálatban van, amúgy is látható, mert a lapát úgy van spárgával a hátára akasztva, mint katonákra menetgyakorlaton a puska. (...) Tizenhárom éve minden tavaszon vállára akasztja Szankon a 'lapátpuskát', és megy, ahova rendelik" – nézzük a fotót. Mert Horváth Dezső alkalmanként fényképezett is a szövegéhez. Így egészült ki a Délmagyarország akkori egyetlen fotóriportere, a 70-es áradásról is folyamatosan felvételeket készítő Somogyi Károlyné munkája.

Óriásbuzgár Makónál, a Maros töltésénél. Fotó: Horváth Dezső
Óriásbuzgár Makónál, a Maros töltésénél. Fotó: Horváth Dezső


– A pánikhangulat kialakulását előzte meg azzal, hogy őszintén beszélt, segítette a sajtómunkásokat Vágás Pista, az Ativizig akkori osztályvezetője – véli Horváth Dezső, aki küldetésének érezte, hogy cikkeivel segítse: a part mentén élők fölkészülhessenek az addig nem látott méretű áradásra.

Karszalagosok

„Targoncával, gumicsizmában", „Szemlélődés a jobb parton", „A mentő katonák", „Egyetemisták a gátakon", „Éjjel a Tiszánál", „Könnyűbúvárok – nehéz munkában", „A Maros-toroktól a határig", „Algyőtől Tápéig a gátakon", „Robbantások a védelem érdekében", „Alulról és fölülről is támad a víz", „Példás együttműködés a szomszédokkal" – sorjáznak a spirálfüzetbe ragasztott cikkcímek. „Elszoktunk már attól, hogy mindenféle karszalagos emberek a falhoz állítsanak bennünket. Sokan ha csak mutatóban hallanak ilyet, megrémülnek mégis" – olvasom az „Álljon a fal mellé!" című glosszát. – „Lehet is, mert vastagon hangzik nap nap után a Magyar Tanácsköztársaság útjának járdáján a felszólítás. Arra kérik ilyen múltat idéző furcsa szavak kiabálásával a gyanútlan járókelőt, hogy ne takarja el a kilátást a háromlábú ágasfára szerelt bekukucskáló szerkezet elől, mert ők valami fontosat mérnek. (...)"

– Karszalagot is kaptam Vágás Pistától „Árvízvédelem" fölirattal. A táskába tettem, nem viseltem fölöslegesen, mert a „karszalagos ember" rosszféle emlékeket idézett föl akkoriban bennem is – folytatja „H. D." a riportutakon tapasztaltak felidézését.

Minden perc dráma

„Árvíz utca Tápén" – betűzöm a cikket, amely később a hely elnevezésének alapja lett. Aztán a Makó alatti marosi buzgár megfékezésére összegyűlt sokaságot mutató fotó alatti magyarázó mondatot: „Harc az árral".

– Minden perc dráma. Ezt tapasztaltam az áradó folyók mentén – mondja a sokat látott újságíró. Illusztrálásként elég beleolvasni „Fölséges nyugalom" című, kritikai élű, augusztus 8-i riportjába. „Akinek jó képmemóriája van, emlékezhet Varga Istvánék házára Algyőn. Amikor először közöltünk képeket az alattomosan támadó, gát alól szivárgó fakadó vizekről, ez a ház már össze is rogyott. Most itt látom a legnagyobb sürgés-forgást: egy szál magában hordja az alapozáshoz a téglát Varga István. Vele beszélgetek először, tőle kérdezek a többiekről. Összeomlott háza helyén, valamikori új háza alapjainál tevékenykedő árvízkárosult szájából kaptam a választ, szeretném, ha odavésődne mindenki emlékezetébe, aki valamit lendíteni tud, ahogy az enyémbe bevésődött: Fölséges lassan megy itt minden, kérem (...)".

Olvasóink írták

  • 4. becsei.sandor 2010. július 19. 17:25
    „Heroikus szép évek ,már közel 20-éves voltam.800db lapátot kapott a gumigyár homokzsák töltéshez.Három
    műszakban töltöttük a zsákokat."GYŐZTÜNK" Győzelmünket alig árnyékolta be,hogy az1971-es leltárkor a
    polgári védelem a 800-lapátból már csak egy tucatnyit tudott felmutatni.(Biztos a cigányok,ugye kedvesdodo)
    Akkor már nem volt statárium,így nem lőttek agyon senkit.Ha nem is a DM,de temesi ferenc beszámolt,Por
    című szótárregényében a későbbi szegedi polgármester (L P)hősies,nem védekezéséről,de inkább kurucos
    támadásáról a Maros árterén 1970-ben.Érdemes felütni a Por címü Temesi kötetet a Lakat címszónál (is):”
  • 3. Titanilla 2010. július 17. 23:13
    „A cikk felidézte bennem is akkori eseményeket. Pokolian féltem, a férjemet is kirendelték éjszakai árvizi szolgálatra, és a kisfiammal egyedül voltam, aludni sem mertem, attól félve, hogy a városra is rátör a viz. A belvárosi mozi előtt is csordogált, az egész Stefánia , klinika kertek feldúlva, a falvakban a teherkocsik sorakoztak, hogy mikor kell az embereket menteni. Félelmetes volt. Jó a cikk különben, szinte hihetetlen hogy már eltelt 40 év!”
  • 2. dodó 2010. július 17. 22:04
    „Az akkori Dél-Magyarország azt is megírta, hogy a kiürített Makón, melyet a munkásőrök őriztek, három fosztogató cigányt (különös véletlen?) a helyszínen agyonlőttek minden következmény nélkül. Utána már nem kellett tartani sem Makón, sem más kiürített településen a fosztogatóktól. Persze, akkor diktatúra, elnyomás és a szabadságjogok eltiprása folyt...”
  • 1. pandababa 2010. július 17. 11:35
    „Végre,egy jó cikk!!!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Önkormányzati választás: kevesebb képviselő, rövidebb kampánycsend

Választókerületenként is eltérő, mennyi kopogtatócédulát kell gyűjteni az önkormányzati képviselő-jelöltséghez. Tovább olvasom