Délmagyar logó

2016. 10. 01. szombat - Malvin 11°C | 24°C

Emilio: Egyszerű zenész vagyok

Emilio külföldön már jegyzett zenész volt, amikor Magyarországon is megpróbált lemezt kiadni. Hét éven át azonban hiába kilincselt a kiadóknál – szerinte roma és zsidó származása miatt. Pedig nem is a jazz-műfajjal próbálkozott, hiszen tudta, azzal itt sosem lehet sikeres. A pop végül meghozta számára az elismerést.
Emilio. Fotó: Schmidt Andrea
Három évvel ezelőtt egy addig teljesen ismeretlen énekes robbant be a magyar popéletbe. Emilio ekkor külföldön már régóta ismert és elismert művész volt. Többek között megválasztották az év jazz-zenészének, szájdoboló technikájának pedig csodájára jártak. Itthon azonban ismét bizonyítania kellett. És bár stílust váltott, és a populárisabb slágerzenélést választotta itthoni bemutatkozásul, igényes dalaival hamar megkedveltette magát a közönséggel, így ma már két sikeres albumot tudhat maga mögött.

Emilio szerint – bármennyire is úgy tűnik – nem kellett kompromisszumot kötnie. – Ez is én vagyok – mondta. – A dobos Jelinek Emilt ismerte meg annak idején Európa, de amit most csinálok itthon, a zongorázás és az éneklés is nagyon közel áll hozzám. Tisztában voltam vele, hogy harcolnom kell majd a saját hazámban azért, hogy elismerjenek, és igazam is lett: hét évet vártam az első lemezemre. De megjelent, és nem azért, mert lejjebb adtam volna a színvonalból. Az viszont valóban tény, hogy jazz-zenészként valószínűleg sosem tudtam volna Magyarországon olyan sikeres lenni, mint így.

A zenész-énekes úgy gondolja, abban, hogy majd egy évtizeden keresztül hiába kilincselt a lemezkiadóknál, származása is szerepet játszott. – Zsidó és cigány véremre büszke vagyok, akkoriban azonban ez még nem volt jó pont – fogalmazott. – Viszont így legalább én lehettem az úttörő: elsőként adhattam ki úgy lemezt, hogy azt nem faji dolgokkal reklámoztam, mint például a Fekete Vonat tagjai, akik nyíltan roma zenészként kerültek be a köztudatba.

Bár popzenészként is igyekszik „igényes" zenét játszani, Emilio azt mondja, nincs ebben semmiféle népnevelő szándék. – Nem vagyok pedagógus, csak egyszerű zenész ember, aki az érzéseit és mondanivalóját át akarja adni az embereknek. De örülök neki, ha észreveszik, hogy ez más, mint a többi, mert tényleg eléggé elfajult a magyar zenei élet. Egyáltalán nem tartom például zenének a technót, ami most nagy divat. Hiszen csak benyomnak egy gombot, és már szól is a zaj.

Emilio egyetlen dologtól nem szakadt el teljesen, melyben korábban világhírű volt: a szájdobolástól. Ezt is azonban igyekszik egyre inkább háttérbe szorítani. Második lemezén az előzőhöz képest már jóval kevesebbet mutat ebből a hazánkban méltatlanul kevéssé ismert technikából, helyette azonban azt ígéri, a következőn lesz majd valami más.

– Rengeteg olyan zenét hallgatok, mely sajnos a magyar zenei fül számára még szokatlan és idegen. Ezeket én útmutatásként fogom fel. Kutatom, mit lehetne átültetni, és ezzel meggyökereztetni hazánkban. Szóval lesz itt még meglepetés, ezt megígérhetem.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Csillogó, villogó járműcsodák Szegeden

Szombattól hétfőig csodajárgányok randevúznak Szegeden, a Mars téren. Az autók szerelmesei a világ… Tovább olvasom