Délmagyar logó

2017. 07. 24. hétfő - Kinga, Kincső 21°C | 34°C Még több cikk.

Emlékkövek a holokauszt szegedi áldozatainak

A holokauszt áldozatainak mementót állítva öt emlékkövet helyezett el tegnap Szeged utcáin a járdába ágyazva Gunter Demnig. Minden lehajlás ezekhez szimbolikus főhajtás.
Több mint 3000 szegedi zsidó származású polgárt hurcoltak el, majd öltek meg 1944-ben a nácik. Rájuk is emlékeztet a kölni Gunter Demnig több országban megtalálható emlékműhálója. A német művész 1993-ban határozta el, hogy különleges mementót készít a holokauszt áldozatai számára: kisméretű betonkockákra applikál réztáblát, amin az elhurcolt személy neve, deportálásának időpontja és meggyilkolásának helyszíne szerepel, s ezeket a „macskaköveket" egykori lakhelyük előtt a járdába ágyazva helyezi el.

110 euró

Magyarországon augusztus végéig ötven emlékező macskakövet helyeznek el nyolc településen a Bipolar támogatásával. A projekt magyar szervezői azt remélik, a kezdeményezés folytatódhat, és újabb szponzorok segítségével jövőre további emlékkövek kerülhetnek a járdákba. Egy rézlapos kockakő elkészítése és kihelyezése 110 euróba kerül. További információk: www.macskako.net.
Demnig profi gépeivel tegnap délelőtt először a Bolyai utca 2. számú ház előtt bontotta fel a járdát, és betonozta be az első szegedi kockakövet, amelynek rézborításán a következő felirat áll: „Itt lakott Hollender Józsefné, sz.: 1886, 1944. VI. 28-án deportálták, nem tért vissza". A művész elmondta: Németország és Ausztria 255 településén eddig több mint 12 ezer emlékkövet helyeztek el, maga sem gondolta, hogy ilyen sikere lesz kezdeményezésének. A szegediek nevében Markovics Zsolt főrabbi köszönte meg, hogy figyelmeztető örök mementót hozott létre.

Részt vett a megemlékezésen egy túlélő is: Kleinné Müller Ilona sorstársaihoz hasonlóan megszenvedte a vészkorszakot, és mind az öt szegedi áldozatot ismerte, aki tegnap emlékkövet kapott. – Édesanyám jó barátnője volt Hollender Józsefnének, emlékszem, sokszor kiültek a Virág cukrászda teraszára beszélgetni. Birnfeld Sámuel hittanra tanított, és szombaton délutánonként ő tartotta az ifjúságnak az istentiszteletet.
Kovács Samuné szegény, de dolgos asszony volt. Rendes kereskedőnek ismertem Seelenfreund Jóskát, akinek kézimunkaüzlete volt, és én a boltja nevéről csak Muskátlisnak hívtam. Az ötödik követ édesapám kapta, akinek a Tisza Lajos körúton volt üzlete, és köztiszteletben álló kereskedő volt a városban. Nagyon szépnek tartom ezt a kezdeményezést, el kell mondanunk az ifjúságnak is, hogy mi történt. Szeretném, ha ezeket az emlékeztető köveket tiszteletben tartanák a maiak. Boldog vagyok, hogy egyedül maradva 85 évesen megérhettem: édesapámra is emlékeznek Szegeden. Számomra nagy ajándék ez az istentől – mondta Kleinné Müller Ilona.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A modellmustra bája

Szőke, barna, vörös, fekete, magas és kevésbé, miniszoknyás vagy nadrágkosztümös, mosolygós, esetleg… Tovább olvasom