Szeged - delmagyar.hu

Sikeres élődonoros veseátültetést végeztek el néhány hete a sebészeti klinikán. Ez volt idén az első ilyen jellegű beavatkozás Szegeden. Egy tizenhat éves sándorfalvi kislány, Szász Emőke az édesanyja veséjét kapta meg. A műtét olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy két nap múlva az új vese teljesen méregtelenítette a szervezetet. Emőke korábban napi négy órán át művesekezelést kapott, és naponta csak egy pohár vizet ihatott.

Szász Emőke szülei sokáig még csak nem is sejtették, hogy a kislányuk súlyos betegségben szenved. Csupán tízéves korára derült ki, hogy komoly bajok vannak a veséivel. A tinilánnyal az első sokk után három évig jártak ellenőrzésekre a szülei, de Emőke állapota nem javult: elkerülhetetlenné vált a dialízis. A kezelések hét hónapon keresztül tartottak. – Naponta csupán fél liter vizet ihattam. Mindenem beduzzadt, úgy fájt a bokám, hogy alig tudtam járni. A szemem is folyamatosan bevörösödött. Naponta négy óra hosszat üldögéltem a kezeléseken, miközben nem egyszer, két injekciós tűvel is meg kellett szúrni – emlékezett vissza erre az időszakra a tizenhat éves lány. A dialízis ellenére Emőkének a két kezelés között állandóan felszökött a méreganyagszintje. Pedig hetente csak kétszer – kedden és csütörtökön –, nem kellett a kórházba mennie. Közben a sulit sem hanyagolta, a szegedi Tisza Lajos szakközépiskola tizedikes, angol szakos diákja. Déli tizenkét óráig az iskolapadban ült, utána jöttek érte a betegszállítók.

Három évet kell várni A veseátültetésnek két lehetősége van: az egyik az élő donorból történő átültetés, a másik az agyhalott donorból származó, úgynevezett kadáveres veseátültetés. Az élődonoros transzplantáció során az átültetendő vese a beteg egyik hozzátartozójából, vagy szoros érzelmi kapcsolatban álló személyből származik. A beavatkozás előfeltétele, hogy a donor vércsoportja a betegével azonos legyen, és a szöveti egyezés is megfelelő legyen – tudtuk meg Szenohradszky Pál klinikai főorvostól. A dél-magyarországi régióban 170-180 dializált beteg vár vesére. A várakozási idejük közel három év. Tavaly 57 kadáveres és 3 élő donoros veseátültetést végeztek Szegeden. Idén eddig 20:1 az arány.

A kislány aztán egyszer csak esélyt kapott a sorstól: megkapta egy agyhalott donor szervét. – Ez a vese majdnem egy évig működött, amikor súlyos kilökődési reakció jelentkezett, ezért vissza kellett hívni dialízisre – beszélt a kislány első veseátültetéséről az egyik kezelőorvos, Szederkényi Edit. A szülők mérhetetlenül csalódottak voltak, hiszen sokáig úgy tűnt, teljesen felépülhet a lányuk.

– Szegénykémnek a kilökődés után teljesen felborult az immunrendszere. Leállt a vizelete és átmenetileg cukorbetegséggel is kezelni kellett. Ráadásul serdülőkorban volt, így pszichésen is nehezen viselte a géphez kötöttséget – vázolta fel a kislány akkori lelkiállapotát az anyukája, Szász Ella. Új kadáveres beültetésre a kilökődés veszélye miatt nem nagyon maradt esély. Ennek ellenére az orvosok megpróbálkoztak a lehetetlennel: kétszer is riadóztatták a kislányt, de a vizsgálatok egytől egyig azt igazolták, hogy a vese egy idő után biztosan kilökődik majd.
A második sikertelen akció után az orvosok közölték a szülőkkel, hogy nem maradt más hátra, mint az élődonoros transzplantáció. Ella egy percig sem habozott: azonnal rábólintott a lehetőségre. Újabb vizsgálatok következtek, amelyek eredményei reményt adtak az anyukának és a lányának: jó volt az immunológiai egyezés, sikeres lehet a beavatkozás.

– Amikor az orvosok elmondták, hogy csak egy kicsi vágása lesz az anyukámnak és nem fog szenvedni, akkor megnyugodtam. Biztattak, hogy mindketten teljes életet élhetünk a műtét után – emlékezett vissza az élődonoros szervátültetést megelőző napokra a kislány. Két nappal a beavatkozás előtt megtisztították a méreganyagoktól Emőke szervezetét. A műtétek két külön műtőben, félig-meddig egymással párhuzamosan zajlottak. Mire előkészítették a fogadóterületet, már meg is érkezett az anyuka kioperált veséje. – Emlékszem, előbb az anyut vitték be, utána toltak be engem. Rengeteg zöldruhás doktor sürgött-forgott körülöttem. Féltem és egy kicsit pityeregtem is, de az altatás gyorsan hatott.

Széni Károly már dolgozik Az első élő donoros veseátültetést 1954-ben, Bostonban végezték el. Hazánkban 1962-ben, Szegeden volt az első ilyen jellegű műtét, amelyet Németh András vezetett le. Közel húsz év után, 2006-ban végeztek ismét élő donoros vesetranszplantációt Szegeden, a sebészeti klinika transzplantációs osztályán. Az akkor 36 éves Széni Károly az édesanyja egyik veséjét kapta meg. Azóta normális életet élnek, mindketten jól vannak és dolgoznak.

– Korábban egy nagyobb, oldalirányú metszésből tudtuk kivenni a veséket, manapság egy sokkal kisebb, hasi vágáson keresztül, kézi segítségű, laparoszkópos technikával operálunk – beszélt a műtétről Szenohradszky Pál klinikai főorvos.

Amikor Ella felébredt az altatásból, az volt az első kérdése, hogy elindult-e Emőke veseműködése. Az orvosok megnyugtatták: sikeres volt a beavatkozás. – A műtét utáni első két nap azért nehéz volt. Hol én jajgattam, hol az anya, de aztán rohamosan javult az állapotunk – mosolygott Emőke. Néhány nap múlva már normális veseműködése volt a kislánynak. Amikor megihatta az első pohár vizet, az maga volt a gyönyörűség. Egyébként is állandóan innia kellett: naponta nyolc-tíz liter vizet is. Most, majd három héttel a műtét után már napi öt-hat liter víz is elegendő. Emőke láthatóan boldog, mégis vigyáznia kell magára, mert legyengült a szervezete. Az iskolában is kénytelen lesz egy évet kihagyni, de magántanulóként szeretné pótolni a lemaradását. Az anyuka ugyanakkor már szinte teljesen jól van: néhány hét múlva újra munkába állhat. A kedélyállapotával biztosan nem lesz majd gond, hiszen újra boldognak látja Emőkét. És önmagára is büszke lehet, mert kétszer adott életet a lányának.