Délmagyar logó

2017. 10. 23. hétfő - Gyöngyi 10°C | 16°C Még több cikk.

Ennyi látogató még soha nem volt a vadasparkban

Rekordot döntött a négynapos ünnep alatt a szegedi füvészkert és a vadaspark látogatottsága. A füvészkertben több százan voltak naponta – a nyári turistaszezont idézte a látogatótömeg –, a vadasparkban pedig napi több mint kétezren.
Ilyen kora tavasszal ilyen sokan még soha nem voltak a Szegedi Tudományegyetem füvészkertjében. Az ország minden részéből jöttek látogatók. Pirer Katalin – kezében fényképezőgép – Orosházáról érkezett. – A liliomfákat, azaz a magnóliákat fotózni jöttem. Reméltem, nyílásban találom őket, és úgy is lett. Úgyhogy a fő cél máris teljesült – beszéli boldogan. Barta Andrea és párja, Szakáll Árpád Budapest mellől, Diósdról jött. – Tíz éve eltöltöttem néhány szép hónapot Szegeden. Már akkor is nagyon meg akartam nézni a füvészkertet, csak akkor nem volt rá alkalmam. Most pótoljuk – mondja Andrea a dísztó partján; már jönnek föl a lótusz, a tündérrózsa levelei, a túlparton tucatnyi teknős napozik. A Gáspár család, három gyermekével – Ida, Tomi és Péter – Pécsről érkezett. Előző nap a vadasparkban voltak, és mondták is: sokkal szebb, mint a pécsi állatkert, sokkal szabadabban élnek az állatok. – És az Utazó Csodák Palotájánál is voltunk, ott is találkoztunk egy újságíróval a Délmagyarországtól. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire vendégszerető város ez a Szeged! – mondja a háromgyermekes édesanya, Nagy Zsuzsa.

– Nem rajzolsz rá, nem firkálod, nem rongálod! – szól rá egy apuka gyermekére, aki a füvészkerttérképet ábrázoló táblát akarja további részletekkel kiegészíteni. – Gyerünk, keressük meg inkább a mamutfenyőt! – indítványozza. – Egy párocska a csodálatos, fehér virágba borult vadszilvafa alatt fényképezkedik; a nőre csak úgy hull, csak hull a szirom. Mások pedig a sziklakerti, mélylila májvirágot csodálják. – Több százan voltak kíváncsiak a füvészkertre naponta a hosszú hétvége alatt – halljuk Pulics Julianna kertvezetőtől.

Pillanatképek

– Oda nézzetek, a páva elzavarja a struccot! – kiált egy kisgyerek a vadasparkban. Valóban: a legyezőmód kiterjesztett, számtalan pávaszemmel ellátott farkuszályú, zománckék mellű pávakakas nekimegy a közelében gyanútlanul szedegető, hatalmas struccnak – és a százkilós futómadár előbb riadtan hátrál, majd amikor jobban megnézi, ki is a támadó, elnézően arrébb sétál. A kiang – csodálatosan kecses félszamár – előtt kisebb csoport tolong. Az állat hatalmasat ásít. A közönség nevet: – Na, ezt jól megkaptuk: unalmasak vagyunk! – A füvészkerti üvegházban halkan beszélget egy csoport. Mikor aztán valaki hangosan szól a másikhoz, hirtelen brekegni kezd a lombok között a láthatatlan levelibéka. Világosan kihallani a hangjából: „Mi ez a zajongás? Itt csak én brekeghetek!"

Bemegyünk egy csoporttal a trópusi növények üvegházába. Fejünk fölött épp virágzó orchideák, köztük a vénuszpapucsa; alattunk a kristálytiszta vizű dísztó, narancspiros aranyhalakkal és társaikkal – igazi paradicsomi táj. Érik a citrom, a banán, a japán naspolya. – És egyetlenegy szem kávénk is van – mondja a csoportot vezető hölgy. Már a lángvörös üvegmosófa virágai között vagyunk; arrébb az óriási, embernél nagyobb, húsos virágú agávé, mely ötvenévente virágzik, s aztán elpusztul: de addigra már tele gyermekeivel a környező talaj.

És most irány a Szegedi Vadaspark! Alig múlt kilenc pár perccel, s máris vannak látogatók. – Nálunk az oroszlánoké az első hely, a majmoké a második, a tevéké a harmadik – tolmácsolja a szatymazi Ull Csaba és Ullné Sárosi Mariann kisfiuk, ifj. Ull Csaba toplistáját. A szegedi Molnár család is ugyanígy szavaz. – Nagyon jó, hogy itt a gyerekekre is gondolnak. Van játszótér, hinta, sőt pelenkázó is, az egészen kicsiknek – egészíti ki a hallottakat az édesanya, Molnárné Rajki Rita. A Szenczi házaspár kisgyermeke, a kétéves Kristóf a nyusziknak szentelte a legtöbb figyelmet. – Ahogy pusziztak és verekedtek, borzasztóan tetszett neki – nevet az anyuka, Szenczi Csabáné Stuber Tímea.

– Eddig napi kétezren váltottak jegyet, sőt tizenhatodikán kétezer-ötszázan – mondja Veprik Róbert igazgató. Közben az egyik kifutóban madagaszkári vörös hasú makik ugrándoznak, meg- meghemperegve a smaragdzöld fűben. Állat ennél jobban nem érezheti magát. A dél-amerikai pampákat idéző, tágas térségen testvéri egyetértésben csipegetnek a marák, nanduk, guanakók. A vízben: már fölébredt kecskebékák és peterakáshoz készülő, vörös-arany szemű barna varangyok. És az egész táj csak úgy zeng az erdei pintyek, a cinkék, rigók énekétől.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A hosszú hétvégére megtelt a megyeszékhely

A tegnapi szabad pénteken nagy volt a mozgolódás a belvárosban. A szegediek kihasználták a szép… Tovább olvasom