Délmagyar logó

2016. 06. 30. csütörtök - Pál 18°C | 29°C

Ez nem mese

"Addig érdemes művelned a szakmát, amíg kíváncsi vagy az emberre; amíg tényleg föl akarod fedezni Magyarországot."
Harminc liter tej. Ekkora mennyiséget vesz Amerikában egy farmertől az idős magyar házaspár. Meglátogatták kivándorolt fiukat, aki túrós lepényt szeretne, mert nem evett, mióta világgá ment az alföldi tanyáról. A lepényhez túró kell, a túróhoz rendes tej, és abból csak egy kannával adnak. Nincs tehát más megoldás. Szívszorító történet, ismerős minden családban, ahonnan valaki nyugatra ment dolgozni. Pedig régen, 1985-ben írta meg A tizedik ember című könyvében kollégánk, Horváth Dezső. 

Mi, újságírók ma is idáig jutunk, ha az ember, akit kérdezünk, érzi, hogy tényleg kíváncsiak vagyunk rá. Megosztja velünk, hogyan próbált önmaga maradni, amikor olyat élt át, amit azelőtt soha, amikor nagy fájdalom érte, vagy valamilyen sérelem. Dezsőtől, aki ma nyolcvanéves, ezt lehet megtanulni. Addig érdemes művelned a szakmát, amíg kíváncsi vagy az emberre; amíg tényleg föl akarod fedezni Magyarországot, hajlandó vagy elengedni saját előítéleteidet, és távol tartod magad a cinizmustól. Mert ez komoly dolog. „Nem mese ez, gyermek" – tette a vállamra a kezét egyszer a szerkesztőségben. Először nem értettem, mire gondol. Arra, hogy egy interjúban azt a fordulatot használtam, hogy „– mesélte...". Mi nem mesélünk. 

 
Isten éltesse a ma 80 esztendős Horváth Dezsőt! Fotó: Schmidt Andrea
Isten éltesse a ma 80 esztendős Horváth Dezsőt! Fotó: Schmidt Andrea


Ennek akkor van értelme, ha akadnak olvasók is, akik nem ezoterikus tanokat keresnek, vagy a gyűlöletükre igazolást, hanem tényleg kíváncsiak a környezetükre, a világra. Kevesebben vannak, mint harminc éve, vagy többen? Nem tudom. Az látszik, hogy az interneten megtalálják egymást. A világhálót úgy is lehet nézni mint emberi közösségek gyűjtőhelyét. Most már csodaszámba megy az a társaság, amelyik a hálón kívül létezik. Ilyen például a több mint harminc éve működő zsombói Wesselényi Népfőiskola, amelynek egyik alapítója Dezső. Előadói kutatók, egyetemi tanárok, hallgatói környékbeliek. Közülük sokan gyerekkorukban ugyanabba a tanyai iskolaépületbe jártak, ahol most arról hallanak, mire való az alkotmány, hogyan kell adózni, mi lesz a paksi atomhulladékkal, és ki volt Móra Ferenc író titkos szerelme. Az oktatók honoráriuma barack, az egyik hallgató gyümölcsösében lehet leszedni a megadott időpontban. Az évzáró vacsorán egy asztalnál ül tanár és diák. A kívülálló, aki ott lehet közöttük, ilyenkor elhiszi, hogy a világot még mindig ez a szelíd, állhatatos tudásvágy viszi előre.

Igen, a világot ez viszi előre.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nem férnek be a kereskedők a nagybanira

Nem férnek be a kereskedők a nagybanira
Sokallják a helypénzt és nem férnek be a dorozsmai nagybani piacra a kisebb kereskedők. Tovább olvasom