Délmagyar logó

2017. 04. 28. péntek - Valéria 13°C | 23°C Még több cikk.

Ezio Bernardelli harminc éve az egyetem olasz lektora

Az olasz kultúra szegedi intézménye, zseniális kapcsolattartó, felkészült oktató, remekül focizik és kitűnő a spagettije – jellemezték kollégái és barátai Ezio Bernardellit, a harminc éve Szegeden élő olasz lektort.
Olasz lektor olasz robogón: Ezio Bernardelli. Fotó: Karnok Csaba
Irtózatos teherbírás, segítőkészség és humanitás – az első szavak, amik Vígh Évának, az olasz tanszék docensének egykori tanáráról, mostani kollégájáról eszébe jutottak. Ezio Bernardelli, akit mindenki röviden csak a keresztnevén emleget az egyetem berkeiben, most kezdte meg harmincadik tanévét Szegeden. Olyannyira segítőkész, hogy a kimondatlan kívánságokat is kitalálja, és rögtön felajánlja, hogy segít megvalósítani. Magyartudása zavarba ejtő, rejtvényt fejt magyarul, és szóvicceket használ. A múltkor megkérdezte például: mi az a masamód?

Focibajnok és spagettikirály

– Érthetetlen, hogyan került ide, és főként miért maradt. Az egyetlen magyarázat: jobban szereti Szegedet vagy a szegedi hölgyeket, mint Olaszország összes szépségét és kulturális kincsét – tűnődött el Bernáth Árpád, a „tanszékszomszéd". A bölcsészkar német tanszékének vezetője hozzátette, soha sem adódtak nyelvi problémáik, Ezio gyorsan és kiválóan megtanult magyarul; másik közös „nyelvük" a foci lett. – Az Ady téri sportpályán együtt rúgtuk a bőrt, hol együtt egy csapatban, hol egymás ellen. Sajnos, Ezio „magas termete" ellenére átpártolt a teniszhez. Bájos olaszsággal töri a magyart, és a szegediek készségesen karjukra veszik az ilyen kedves külföldit, mint egy csecsemőt, és pátyolgatják. Ezio így marad örök csecsemő itt nálunk.

– Ötödéves hallgató koromban, 1975-ben érkezett Szegedre. Garbót hordott, és nagyon meglepett, amikor az egész évfolyamunkat meghívta magához a Herman-kollégiumba párolt borsóvacsorára, hogy megismerkedjünk – emlékezett Pál József, az olasz tanszék vezetője. Azóta is ápolja ezt a remek hagyományt, minden decemberben megvendégeli az olasz tanárokat; zseniális spagettit főz. Szemérmesen titkolja kiváló kapcsolattartó képességét, pedig annyi ösztöndíjas hónapot senki nem töltött külföldön, mint az olasz szakosok, akiknek olasz nyelvet és kultúrát, irodalmat, filmet és színháztörténetet tanít. Kisebb megszakítással tizenöt éve vagyok a főnöke, de még egyetlen rossz szót sem hallottam róla.

Térképzseni és kultúrintézmény

Barátja, Kövér Lajos, a történeti és mediterrán tanulmányok tanszékének docense Ezio Bernardelli félelmetes térképismeretéről és tájékozódó képességéről beszélt. Így is ismerkedtek meg: – Magam előtt látom, ahogy térképét böngészve járja Szegedet. Tehetséges: bármikor bárhol járt, oda visszatalál. Húsz éve, olaszországi utazásom előtt a segítségét kértem, mire ügyeljek az ottani közlekedésnél. A válasza: arra, hogy nincs KRESZ!

– Eziót kicsi vékony embernek ismertem meg a kezdetek kezdetén. Nagyon hasznos ember; zseniális kapcsolattartó. Az olasz kultúra szegedi intézménye – jellemezte röviden Ilia Mihály irodalomtörténész. Arnaldo Dante Marianacci, a fővárosi Olasz Kultúrintézet igazgatója csupán két éve ismeri, de az első pillanattól nagyon jó barátság alakult ki közöttük. Alapos kulturális és szakmai felkészültségét emelte ki, és hogy az olasz kormány hivatalos lektoraként, majd egyetemi megbízatásokkal nagy mértékben hozzájárult az olasz–magyar kulturális kapcsolatok elmélyítéséhez.

Fotófüggő és Szeged-mániás

És valóban. Mindezt Ezio Bernardellitől nem hallottuk. Találkozásunkra az olasz lektor olasz robogóval érkezett, és elbűvölten, nagy szakértelemmel ecsetelte fotós kollégámnak, hogy harminc fényképezőgépet gyűjtött össze, és most is fáj a foga egy újabb technikai csodára. Képességei tehát nem csak a térképekre összpontosulnak, ért a fotózáshoz, filmezéshez és a színházhoz. Ismerte már az országot, mielőtt jelezte volna szándékát, hogy idejönne dolgozni. A bolognai egyetemen 1972-ben szerzett diplomájához a magyar filmesztétáról, Balázs Béláról írta a szakdolgozatát. Aztán harminc éve itt ragadt Szegeden. Hiába kínáltak neki állást a budapesti olasz kultúrintézetben, a Kanári- és Tasmán-szigeteken. „Róma messzebb van Trieszttől, mint Budapest" – indokolt mosolyogva. Szegedi a felesége, két lányuk van. Kéthavonta utazik, itthonról haza, Olaszországba.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Foglalkozása: szájakrobata

Először járt Magyarországon, és azonnal a közönség kedvence lett a német Art of Mouth. A… Tovább olvasom