Délmagyar logó

2017. 07. 27. csütörtök - Olga, Liliána 16°C | 26°C Még több cikk.

F. Roland többször is végezni akart magával

Szeged - Továbbra sem emlékszik minden részletre a barátnője meggyilkolásával gyanúsított F. Roland. Ha tehetné, visszamenne az időben, hogy megakadályozza – ahogy fogalmazott – a tragédiát. A volt börtönőr a kecskeméti börtönben nyilatkozott lapunknak, azt is elmondta, megkönnyebbült, amikor elfogták.
– Őt szerettem a világon a legjobban! Nem neki kellett volna meghalnia! – mondja volt barátnőjéről, a 23 éves Kószó Katalinról az előzetes letartóztatásban lévő 27 éves F. Roland a kecskeméti börtönben. Kijelentését a majdnem kétórás beszélgetés alatt még többször is megismételte, ilyenkor, bár láthatóan megpróbált uralkodni magán, kicsordultak a könnyei, testét zokogás rázta.

A szegedi rendelőintézet röntgenasszisztense bűncselekmény áldozata lett, augusztus 6-án 15 késszúrással megölték saját, szegedi, Vág utcai lakásában. A Szegedi Nyomozó Ügyészség F. Rolandot, a volt börtönőrt gyanúsítja, aki beismerő vallomást tett, de bizonyos részletekre továbbra sem emlékszik. Például nem tudja, hogy miért ragadott kést, és azt sem, mi történt közvetlenül ezután...

Az első pillanattól Rolandot gyanúsították a gyilkossággal

Kószó Katalin holttestét másnap fedezték fel családtagjai, F. Roland eltűnt. A rendőrség az első pillanattól a lány volt barátját gyanúsította a gyilkossággal. A Szegedi Fegyház és Börtönben dolgozó férfit munkahelye már másnap feljelentette szökés miatt. A rendőrök előbb F. Roland autóját találták meg, majd öt nappal a bűncselekmény elkövetése után őt is elfogták. Csongrádon, egy ifjúsági szállóban rejtőzködött.

– Sokszor még most sem tudom elhinni, hogy ez megtörtént. Hihetetlen! Szeretnék egy időgépet, amivel visszamehetnék, és megváltoztatnám az egészet, amivel megelőzhetném a tragédiát. Folyton erre gondolok – mondja F. Roland.

A férfit megkértem, beszéljen a bűncselekmény napjáról, a gyilkosságról, a meneküléséről és az elfogásáról. Azt mondta, legalább két héttel korábbról kell kezdenie, ötéves kapcsolatuknak akkor lett vége, pontosabban akkor beszéltek arról, hogy befejezik, hogy végleg szakítanak.

De minden másként alakult...

– Talán tíz nap telt el, addig egyikünk sem kereste a másikat, Kati hívott fel, megbeszéltük, hogy találkozunk – mondja F. Roland.

Féltékeny lett

A volt börtönőr megdöbbentő őszinteséggel mesélt kapcsolatukról. Nem hallgatta el azt sem, hogy a gyilkosság előtti hetekben, hónapokban felbukkant a „közelükben" egy férfi, aki később a legváratlanabb időben gyakran megjelent Kati lakásán. Egy nappal korábban, vasárnap késő este is ott volt. Nem titkolta, féltékeny lett, és bár élettársa soha nem válaszolt egyértelműen, ő ennek ellenére biztos volt abban, hogy „valami" van közöttük. Látott idegen férfipólókat, az egyik fiókból pedig előkerült egy férfipapucs. Megbeszélték, hogy hétfőn együtt vacsoráznak, megpróbálnak valamilyen megoldást találni erre a „se vele, se nélküle" helyzetre.

– Vasárnap este elhatároztam, hogy öngyilkos leszek. Ez már korábban is megfordult a fejemben. Magamhoz vettem két kést és egy üveg tömény italt. Beletettem egy zacskóba, de Kati észrevette, kérte, ne tegyek ilyet, a késeket elvette. Rövid időre – valószínűleg a stressz miatt – el is ájultam – beszél a gyilkosságot megelőző 24 óráról F. Roland.

Az este kezdetben jó hangulatban telt, de ismét felvetődött a hogyan tovább, és persze az is szóba jött, hogy a lánynak van-e valakije. Katalin azt mondta, nincs, mégis a késő este megszólaló telefonján a már említett férfi kereste.

Véres kézzel rohant ki a lakásból

– Ekkor ismét arra gondoltam, hogy öngyilkos leszek. Magamhoz vettem egy kést, betekertem a pólómba, visszamentem a nappaliba, ahol Katit hagytam. Éppen mondani akartam neki valamit, amikor kinéztem az ablakon. A ház előtt, az ablak alatt ott állt az a férfi... A következő, amire emlékeszem, hogy az előszobából benézek a nappaliba, ott fekszik Kati félig letakarva, a kezem véres. Kirohantam a lakásból, és előbb gyalog, majd autóval elindultam. Nem menekültem, nem volt célom, csak mentem, mentem, mentem...

F. Roland előbb a főváros felé indult, de Kecskemétnél visszafordult, a Kiskunfélegyháza–Kistelek közötti utat többször megtette. A volán mögött azon töprengett, hogy valóban megtörtént-e a gyilkosság vagy... Egy idő után autójából kifogyott az üzemanyag, a kocsit egy elhagyatott területen hagyta, és gyalog indult el benzinkutat keresni. Arra gondolt, öngyilkos lesz, de hiába vágta el a csuklóját, nem sikerült. Visszatért az autójához, „megtankolt", majd elindult Csongrád felé. Céltalanul autózott, ezt az utat is többször megtette.

F. Roland elmondta, az ifjúsági szállót találomra választotta ki. Elfogása napján „várta" a rendőröket. Tudta, hogy jönnek, sok jel utalt erre. Elmesélte, hogy a rendőrautók szirénázása után a szálló egyik dolgozója kopogtatott be hozzá, és kérdezte tőle, hogy nem zavarja-e az egyszerre három irányból is hallható zene, ami idővel egyre halkabban szólt, majd meglátta a kommandósokat is. Hasra feküdt, a kezét hátul összekulcsolta, így várta a rendőröket, akik hang-, füst- és fénygránátokat bedobva rátörték az ajtót.

– Megkönnyebbültem, amikor elfogtak – mondja F. Roland.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Pénteken nyitott a szegedi korcsolyapálya

Szeged - Sok diák lógott az iskolából, csak azért, hogy az elsők között korcsolyázhasson a szegedi… Tovább olvasom