Délmagyar logó

2016. 06. 30. csütörtök - Pál 18°C | 29°C

Farkas Eszter: család és kutatómunka megfér egymás mellett

Farkas Eszter: család és kutatómunka megfér egymás mellett
Szeged - Kisfia miatt soha nem viszi haza a munkát Farkas Eszter, és nem is bánja, hogy mással is foglalkozik a karrierjén kívül. A szegedi kutatónő, akit a múlt héten L'Oreal-UNESCO díjjal tüntettek ki, a stroke után elpusztuló agyi szövetterületek növekedését vizsgálja - külföldről hozta hazánkba ezt a kutatási területet.
– Anya azért megy Budapestre, mert sokat dolgozik – mesélte Farkas Eszter kisfia az óvodában a múlt héten. A kutatónő aznap vette át a L'Oreal-UNESCO a Nőkért és a Tudományért díjat, a négyéves Zsiga így fordította le, miért anyukája kapta az elismerést. Természetesen nem a munkával töltött időt ismerték el: a Szegedi Tudományegyetem Orvosi Fizikai és Orvosi Informatikai Intézetének egyetemi docense stroke-kutatásaival érdemelte ezt ki.

– Ezt a hirtelen fellépő betegséget valószínűleg már sokan ismerik. Tudjuk róla, hogy elzáródik vagy elpattan egy agyban lévő ér, emiatt pedig elpusztul az az agyterület, amelyet táplál. Az azonban kevéssé köztudott, hogy az elpusztult szövetmennyiség akár még hetekig is növekedhet. Csapatommal ennek okát vizsgáljuk – mesélt munkájáról a 44 éves szegedi kutatónő, aki nyolc éve foglalkozik ezzel a problémával .

– Angliába kaptam annak idején egy posztdoktori ösztöndíjat, az ottani labornak pedig ez volt a fő profilja. Másfél év után, amikor hazajöttem, természetes volt, hogy hozom magammal ezt a témát, amellyel hazánkban addig senki nem foglalkozott ilyen mélységig és ilyen intenzitással.

Farkas Eszter eredetileg nem kutatónak, hanem biológiatanárnak készült.
Farkas Eszter hét évet töltött külföldön. Bár jobb eszközökkel dolgozhatott, mégsem bánta meg, hogy hazajött. Fotó: Schmidt Andrea
Farkas Eszter hét évet töltött külföldön. Bár jobb eszközökkel dolgozhatott, mégsem bánta meg, hogy hazajött. Fotó: Schmidt Andrea

– Az nem volt kérdés, hogy a biológiával foglalkozom majd felnőtt életemben, hiszen a Radnóti-gimnáziumban Gál Béla tanár úr nagyon tudott motiválni. El is végeztem Szegeden a biológiatanári szakot, ám negyedévesen fordult egyet az életem. A diákköri témavezetőm, Fekete Éva Hollandiába küldött fél évre, ahol a hallgatók nem előadásokon ültek, hanem kutatási projekteken dolgoztak. Ez annyira megtetszett nekem, hogy ott eldöntöttem: mégis kutató leszek.

Farkas Eszter összesen hét évet töltött külföldön: diploma után Amerikába ment dolgozni, majd négy évre PhD-ösztöndíjasként visszatért Hollandiába. Azt mondja, nem bánta meg, hogy hazajött.

– Hét év után úgy éreztem, ha maradok, már nagyon nehéz lesz visszajönni. Én viszont akartam, mert húzott haza a szívem. Igaz, hogy a külföldi technikai felszereltség akkor még fényévekkel előrébb járt, mint a miénk, de az „emberi tényező" ezt felülírta. Ott mindig kívülálló maradtam volna, még úgy is, hogy soha nem éreztették ezt velem.

Azt mondja, az sem volt soha kérdés, hogy családot alapít, még ha ez – nők esetében – hatással is van a karrierre. – Négy óra körül mindennap elindulok haza, mert tudom, hogy egy kisgyereknek szüksége van az anyukájára. Nem is viszem haza a munkát. Persze amíg nem született meg a fiam, én is reggeltől estig dolgoztam, most azonban jólesik, hogy kicsit mással is foglalkozom. Így nem fárad el az agyam, ráadásul a korlátozott munkaidőnek köszönhetően megtanultam, hogyan használjam ki hatékonyan minden percemet. A munkatársaim jóvoltából az élet akkor sem áll meg, amikor én hazamegyek – ezért is jó csapatban dolgozni
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tűzhelyen felejtett étel okozott tüzet Szegeden

Egy szegedi lakásban a felforrósodott olaj gyulladt ki. Tovább olvasom