Délmagyar logó

2016. 08. 24. szerda - Bertalan 18°C | 27°C

Farkas Jánoséknál hagyomány a hadisírgondozás

Szeged - A második világháborúban tűnt el a szegedi Farkas János édesapja és nagybátyja. Amikor kiderült, hogy valahol a távolban meghaltak, a család ismeretlen magyar katonák sírját kezdte el gondozni az Alsóvárosi temetőben.
– Nagyanyám két fiát vesztette el a második világháborúban: édesapámat, Farkas Jánost és Antal nevű öccsét. Amikor évekkel a harcok után holttá nyilvánították az édesapámat, nagyanyám nem tudta, hol, merre lehet eltemetve. Ezért a mi családi sírunktól nem messze lévő katonai sírhoz kezdett virágot vinni az Alsóvárosi temetőben. Úgy ápolta azt a sírhalmot, mintha a saját gyermekét hantolták volna el ott – mesélte a szegedi Farkas János.

 – Nagyanyámtól a halála után édesanyám, tőle pedig én örököltem ezt a hagyományt. Közben a család kerestette az édesapám és nagybátyám nyomát. Kiderült, hogy a nagybátyám szlovák területen esett el. Édesapámról pedig néhány éve egy frissülő internetes adatbázis segítségével megtudtuk, hogy szovjet hadifogságban hunyt el tífuszban Temesváron. Írtam oda egy számomra ismeretlen papnak, aki szerencsére válaszolt. Megírta, hogy egy kolostorban rendezték be akkoriban a hadikórházat, és a halottaknak az ottani temetőben adták meg a végtisztességet. Édesapámról végre kiderült, hogy 1945 tavaszán halt meg 35 évesen. Gondolom, hogy mint számos más esetben is, egy tanú vallomása alapján állapították meg, hogy édesapám lebetegedett és a kórházban vesztette életét. Sajnos az évtizedek során felszámolták azt a sírkertet, az elhunytak tiszteletére pedig emlékművet állítottak. Húgommal azt tervezzük, tavasszal elmegyünk és megnézzük.
 
Előbb Farkas János nagyanyja, majd édesanyja, végül ő gondozta az öt, számukra ismeretlen katona sírját. Fotó: Frank Yvette
Előbb Farkas János nagyanyja, majd édesanyja, végül ő gondozta az öt, számukra ismeretlen katona sírját. Fotó: Frank Yvette

– Édesanyámat a háború után többször kihallgatták, hogy jár-e neki az a pici hadisegély, amit kapott. Ő pedig csak azt tudta mondani, hogy Dorozsmáról vitték el aput a seregbe. Erre megszüntették a pénz folyósítását, mondván, a nácik szekerét tolta – idézte fel a nyugdíjas erdész. 24 éves volt János édesanyja, amikor magára maradt két gyerekkel. Az asszony érezte, hogy meghalt a férje a távolban, sokáig mégsem ment újra férjhez. Tíz évvel a halottá nyilvánítás után, 1958-ban házasodott meg másodszor. Egy olyan férfihoz ment hozzá, aki akkor tért vissza a szovjet hadifogságból.

Farkas János egymás után írta a kérelmeket az Alsóvárosi temetőben nyugvó magyar katonák ügyében. Sokáig semmi hírt sem kapott. Amikor végre válaszolt valamelyik hivatal, az volt a kifogás, hogy nincs pénz, különben is egyházi temetőről van szó. Tavaly végre lépett a minisztérium. Exhumálták az alsóvárosi Szabadság téren tankkal felrobbant magyar katonák maradványait. Azonosítani azonban nem sikerült őket. Az öt testet az elhanyagolt sírhelyről ugyanoda, egy felújított síremlék alá helyezték örök nyugalomra. Bár a hadisírgondozó hivatalt János értesítette a fejleményekről, azóta sem látogatja a sírt más, csak Farkas János és a környékbeliek. A sír felirata: Schmidt Mihály honvéd és négy névtelen magyar katona Isten előtt nem ismeretlenek. Hősi halált haltak a hazáért 1944. október 11-én.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szegeden maradnak Simicska oszlopai

Szegeden maradnak Simicska oszlopai
Miközben a fővárosban dúl a harc a Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó Mahir Cityposter (MC) Kft. és a fővárosi önkormányzat között, Szegeden egyelőre senki sem akarja elbontani a cég több mint negyven hirdetőoszlopát. Tovább olvasom