Délmagyar logó

2018. 10. 20. szombat - Vendel 10°C | 20°C Még több cikk.

Farkastörvények a szegedi Mars téri piacon

Hajnali négykor, kapunyitáskor egymáson taposva rohannak be az őstermelők a Mars téri piacra, hogy egy-egy négyzetméterhez hozzájussanak. Kevés a hely, az erősebbek pedig nem kímélik a kicsiket.
Hajnali négykor, kapunyitáskor egymáson taposva rohannak be az őstermelők a Mars téri piacra, hogy egy-egy négyzetméterhez hozzájussanak. Kevés a hely, az erősebbek pedig nem kímélik a kicsiket. A létért, a napi bevételért küzdenek minden szerdán és szombaton.

Farkastörvények uralkodnak a Mars téri piacon, Szegeden: az erősek eltapossák a gyengéket. Múlt szombaton az őstermelők elbeszélése szerint akkora tömeg szorult oda a kapuhoz hajnali négykor, hogy amikor kinyitották, az első sorokban állók elestek, a többiek rajtuk keresztül taposva futottak be és foglalták el gyorsan a helyüket. Csoda, hogy nem történt tragédia – szörnyülködnek még utólag is a szemtanúk.

Tegnap reggel nem volt ennyire durva a helyzet – a szerda a szombathoz képest kevésbé erős piaci nap –, de nem kellett sok képzelőerő a múlt hét végi történet felidézéséhez. Hajnali fél négykor már legalább harmincan állnak a rácsoknál. Két deszki férfi azt mondta, le se feküdtek, csak kicsit megszunnyadtak a tévé előtt a fotelben, és éjfélkor már el is indultak Szegedre. Ha csak a 4 órás nyitásra jönnének, nem lenne helyük. Az egyik férfi egy rongyot dob be a rácson túlra, ami azt jelképezi, hogy ahová leesett a ruhadarab, oda más nem mehet. Több hasonló rongyot, nejlont, reklámtáskát is behajítanak a sorban állók. Feszült a csend a nyitás előtti percekben: alig szólnak egymáshoz az emberek, pedig mindenki mindenkit ismer.

Régi történet

Nem lepődött meg a szerda reggeli eseményeken Pusztai Lajos, a Szegedi Vásár és Piac Kft. ügyvezető igazgatója. Tud róla, hogy a napijegyes termelők küzdenek a jobb helyekért. Addig azonban képtelenek megoldani a problémát, nem tudják bővíteni a piacot, amíg be nem fejeződnek a perek, és le nem bontják a még álló öreg bódékat. Már próbálkoztak sorszámok kiosztásával is, de kudarcot vallottak: senki se vette komolyan a helyezését, és az jutott be, aki gyorsabban futott.

Aztán megérkeznek az őrök és kitárják a kapukat. Az emberek szinte másodpercek alatt szétspriccelnek, többen plédeket hajítanak el, és amekkora helyet a takaró elfoglal, arra lepakolnak gyorsan. Egyik-másik „őstermelő" egy kötelet húz maga után, majd hirtelen kiejti a kezéből: ezzel a módszerrel egyszerre tíz métert hasít ki magának a közösből. Az elkövetkező fél órában a kötél hosszában sátor épül, és megszámlálhatatlan mennyiségű láda halmozódik fel. A vak is láthatja, hogy nem őstermelő – mondják az egyszerű emberek, majd így folytatják: ezek szorítanak ki bennünket a piacról.

Valóban különös módja ez a helyfoglalásnak, de nincs mese: a farkastörvények diktálnak. Az őstermelői igazolvánnyal is felvértezett viszonteladók azért vetettek szemet a kicsiknek fenntartott, a főiskolával szemközti, az asztalsorok előtti négyzetméterekre, mivel a nép ott jön be a kapun, és elsőként a földre lerakott áruba botlik. Ha pedig harc, akkor legyen harc. Míg a valódi őstermelők saját magukat képviselve állnak sorba éjfél és négy óra között, az erősebbek a személyüket jelképező ládát már este a rácshoz kötözik, és négy órakor egyszerűen utat vágnak maguknak a tömegben. A láda jogán.

Egy méter 360 forint

Az őstermelők egy ládányi helyért 190 forintot fizetnek, ha egy métert foglalnak el, akkor 360 forint a helypénz. Az asztalokért 780 forint a napidíj, de azok mind foglaltak, aki teheti, havi-, sőt éves bérletet vált, akár tíz asztalra is. Egy asztalért egy hónapra 13 ezer forintot kell fizetni.

Nem volt ez mindig így. Csakhogy az átalakítás során kialakított beléptető kapu és az hozzá vezető új út sok területet elvett – mesélik a régi zákányszéki piacozók. Egy mellékutcába hívtak ki, beültünk az autóba, úgy beszélünk – mint a kémfilmekben. Nehogy meglássa őket az „ellenség". Egy középkorú hattyasi nő azt meséli, múltkor csak egy láda palántával akart kiállni, de jött valaki, hogy az bérelt hely, és ellökte onnan. Zaftos fenyegetésekkel bélelt történetek hangzanak el, suttogva, miközben a piacon nyíltan egyik szomszéd sem acsarkodik a másikra: látszólag békésen áll egymás mellett a kicsi és a nagy (viszonteladó?) őstermelő. A Mars téren jellemzően mindenkinek van őstermelői igazolványa, annak is, aki csak egy láda salátát hoz ki, és annak is, aki egy zöldségesboltnyi árut kipakol.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hétvégenként sorompó kerül a szegedi rakpartra

A tervezők végérvényesen, a városvezetés azonban csak hétvégenként zárná le a szegedi alsó… Tovább olvasom