Délmagyar logó

2017. 11. 25. szombat - Katalin 3°C | 12°C Még több cikk.

Fejbe lőni az ellenzékieket

Szeged - Bodolay Géza rendezésében Pozsgai Zsolt Tisza Istvánról szóló új darabjával, A Vasgróffal indította az évadot a szegedi drámai tagozat a kisszínházban. A történelmi játék pénteki ősbemutatóján részt vett Balog Zoltán, az EMMI minisztere is.
Irodalmi színpados gimnazistaként a nyolcvanas években adtunk elő A Vasgrófhoz hasonló technikával készült évfordulós összeállításokat. Megrendelésre, milliós gázsiért biztosan sok magyar–történelem szakos tanár vállalkozna rá, hogy két hónapra beül a parlamenti könyvtárba, korabeli dokumentumokat és Ady-köteteket lapozgatva eljátszik kicsit a történelemmel. Pozsgai Zsolt nagyjából ezt tette. Kiválogatott és groteszkbe hajló dialógusaival összefércelt parlamenti beszédeket, újságcikkeket, Ady-verseket, majd az így elkészült katyvaszt leadta a színháznak mint történelmi tényekre építő kortárs magyar drámát, amely a Tisza István ellen 1912 és 1918 között elkövetett merényleteken keresztül bemutatja nemcsak az egykori házelnök, miniszterelnök gondolkodását, nézeteit, de a Magyarországot az I. világháború idején foglalkoztató legfontosabb sorskérdéseket is. Évfordulókkal nálunk mindent el lehet adni, jöhetett körbeudvarolt kultuszminiszterestül az ősbemutató. A szerzői jogdíj után előbb-utóbb besöpörhetők majd a megszolgált állami díjak is. Mindenki jól járt, tavaly Bodolay Géza rendezett évadnyitó darabot Dörner György Újszínházában, most az oda őt meghívó akkori művészeti vezető kapott lehetőséget ősbemutatóra Szegeden. Így megy ez nálunk. A közönség meg kit érdekel. Ha elfogadja, hogy groteszk történelmi ismeretterjesztést lát a színpadon, élvezze, ha naivan arra számított, a színházban igazi színdarabokat játszanak, szenvedhet a pénzéért két és fél órát.

Hogy mégsem írható le teljesen az előadás, az A Vasgrófot színpadra állító főrendezőnek és csapatának köszönhető. Felerősítették a szövegben rejlő abszurditást, és mégiscsak színházat csináltak belőle. Kifejezetten ötletes Mira János különleges színpadképe: a Tisza-villa századelős eleganciát idéző ebédlőjét mestergerendaként a Lánchíd acél függesztőműve szeli át, amelyen egy galamb tanyázik, a háttérben pedig az egyik hídfő hatalmas kőoroszlánja is felbukkan. Ebbe a meghökkentő térbe gördül be a parlamenti patkó egy kis szelete, a harctéri jelenetben pedig két hatalmas ágyúcső kukkant be az ablakon. Ha már lúd, legyen kövér: az egyes jeleneteket, helyszíneket a színpadon öregesen átbaktató, Ferenc Józsefnek maszkírozott Galkó Bence konferálja fel németül. Azt már magyarul teszi hozzá: „Minden nagyon szép, minden nagyon jó..."

Borovics Tamás Tisza István és Gömöri Krisztián Ady Endre szerepében. Fotó: Schmidt Andrea
Borovics Tamás Tisza István és Gömöri Krisztián Ady Endre szerepében. Fotó: Schmidt Andrea

Pozsgai igyekezett humorral átszőni az erőltetett párbeszédeket, de „A neved lesz a végzeted neked is, te folyó! Te Tisza!" színvonalú kínos szellemességeken nehéz jóízűt nevetni. Amikor pedig Tisza István Ady Endrével összefut a Lánchídon, a költőt folyton morgó, eszelős félőrültnek játszó Gömöri Krisztián ilyeneket mond: „Itt megyek. A halottak élén." A nemzeti sorskérdések taglalása közepette lépten-nyomon könnyed társalgási témaként csevegnek Ady vérbajáról is. A költő maga jelenti ki: „tele van az agyam romlott vérrel". Még életszagúbb Csorba Kata számító, kacér Csinszkája: „Vérbajos majom, kiszolgálom még egy darabig, aztán vége". Sorjáznak a mának üzenő kiszólások. „Pár ellenzékinek lefoglaltuk az eltitkolt bakszámláit Bécsben." A Tisza ellen sikertelen merényletet elkövető Kovács Gyula ellenzéki képviselő – Ádám Tamás alakítja – elkeseredésében önmagát lövi fejbe, de nem hal meg. Ez történelmi tény, Pozsgai viszont továbbgondolja, a színpadon kormánypártivá „megtért" honatya már azt mondja: „Lehet, hogy ezt kellene? Fejbe lőni az ellenzékieket, persze vigyázva, hogy csak így, ahogy én…"

Hosszan lehetne sorolni a „darab" értelmezési lehetőségeit, hiszen annyi mindenről – és mindennek az ellenkezőjéről is – szól. Én csak a jobb sorsra érdemes színészeket sajnálom. Szegény Borovics Tamás milyen becsületesen küzd, hogy hús-vér figurát teremtve életre keltse Tisza István eljátszhatatlanul papírízűen megírt figuráját. Kéner Gabriella Benedek Mari szép jelmezeiben a hervadó, aggódó Tisza Ilonkát adja nagy igyekezettel, Borsos Beáta Almásy Denise grófnőt idegesítő felkacagásokkal jellemzi, de legalább a két nőalak különös viszonyának megmutatása valódi színészi feladat.

Bodolay Géza egy jegyzőkönyvet is képes lenne erős gesztusokkal, meghökkentő effektusokkal színpadra vinni, így itt is akadnak igazi színházi pillanatok. Hatásos a japán merénylő (Báhner Péter) felbukkanása a Lánchídon, Antalffy huszárfőhadnagy (Rácz Tibor) nótázása a cigányzenészekkel, Károlyi Mihály (Szívós László) különös szoboravatása. A klarinétos Báder Béla és a hegedűs Rácz Lajos stílusos muzsikálása is üdítő színfoltja a produkciónak.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kitiltották a bicikliseket a Dugonics tér környékéről

Ezzel megoldódott az a probléma, áttekerjenek-e a zebrán a térre érkező bicajosok. Aki vét, 10 ezer forintos bírságra számíthat. Tovább olvasom