Szeged - delmagyar.hu

A szocializmus évtizedeiben Eisemann Mihály fülbemászó melódiáit giccsnek minősítette a kultúrpolitika – mára kiderült: ezek a dalok elpusztíthatatlan örökzöldek, minden korszakban hatnak.

„Holdvilágos éjszakán miről álmodik a lány...", „Fekete Péter öcsém, te kis ügyefogyott" – ezeket az örökzöld dalokat mindenki ismeri. Eisemann Mihály a múlt század harmincas éveiben a legünnepeltebb operettszerzőnek számított, ő volt az élet császára, slágereit az utcán is fütyülték. A szocializmus idején megbélyegezték, műveit giccsnek tartották, mellőzött figuraként halt meg.

Járai Máté és Rácz Tibor a próbán. Fotó: Veréb Simon

A Szegedi Nemzeti Színház társulata a Színművészeti Egyetemen operettből doktorált Horváth Péter rendezésében ma este mutatja be Eisemann talán legnépszerűbb darabját, a Fekete Pétert. Az író-rendező úgy tartja, „az operett a maga édes csacskaságaival mindig valami igen fontos dologról mesél és énekel: arról, hogy igenis jó, ha süt a nap, remek dolog, ha az ember szíve fáj, klassz, ha szól a zene, ha fúj a szél. Az operett az életöröm műfaja." Horváth Péter azt is mondja: Járai Mátét az isten jókedvében egyenesen Fekete Péter szerepére teremtette.

Felhőtlen szórakozás Eisemann Mihály népszerű dalai közül Járai Máté a Claire szerepét alakító Szabó Gabival közös duettjét – „Szerelemhez nem kell szépség..." – kedveli a legjobban. Bóbis László szteppvilágbajnok jópofa, izgalmas koreográfiát talált ki hozzá.

– A dzsungel könyve Kája után, amit díjjal is elismertek, immár a második szerepálmom teljesül ebben a színházban: Pierre Lenoir szerepére már gyerekkorom óta vágytam. A Vígszínházban nőttem fel, nyolcéves voltam, amikor először megnéztem az ottani Fekete Péter-produkciót, amit azután legalább negyvenszer láttam. Rudolf Péter, Eszenyi Enikő, Igó Éva és Seress Zoltán játszott az ottani négyes fogatban – Szegeden most Rácz Tibor, Szabó Gabi, Cseh Zsuzsi és én alakítom a főszereplőket. Amikor megtudtam, hogy megkaptam, olyan hihetetlen eufória lett úrrá rajtam, az első pillanattól százszázalékos energiával próbáltam. A rendezőnk nem győzte mondani, kicsit fogjam vissza magam, van még három-négy hét, majd a premieren repüljön el az alakításom – meséli Járai Máté színművész, aki pályafutása legörömtelibb próbaidőszakának tartja az elmúlt heteket.

– Minden színésznek van néhány olyan szerepe, ami tökéletesen illik az egyéniségéhez, karakteréhez, hangjához, habitusához. Pierre Lenoir nagyon közel áll hozzám, nem mintha az átlagnál csetlőbb-botlóbb lennék, de ez egy szerethető, kedves figura – olyan, amilyen én is szeretnék lenni.