Délmagyar logó

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 8°C

Fél évszázada élnek a szegedi Mérey utca 15/B-ben

Szeged - Egy-egy csöpp fürdőszoba, közös mosókonyha centrifugával, légópince és szenessufnik jelentették a luxust az ötven éve benépesült Mérey utcai háztömbökben. A 30-38 négyzetméteres lakásokban régebben három-nyolc fős családok éltek.
– Mocsaras, nádas terület, még az árvíz után itt maradt, összeroskadt házakkal. A közeli sörgyár és szikvízüzem, no meg a Mars téri piac miatt igazi városszélnek számított a Mérey utca, de amint megláttam, hogy cölöpöznek, és többlakásos házakat építenek, rögtön azt mondtam a férjemnek: én itt szeretnék lakni – néz vissza családtörténetbe Misinkó Mária. – Szigorúan a cipőgyár szakszervezetének javaslatára utalták ki nekünk a lakást.

– De előtte három hét „társadalmi munkát" kellett végezni a család egyik tagjának – egészíti ki a hőskorról szóló sztorit Lóczi Viktória, aki ötéves volt, de élénken emlékszik a költözésre.

– Egyetlen ajtó se volt a helyén – 1958. december 24-én vehettük át a kulcsokat – magyarázta Mária.

– A bejárati és a belső ajtókat a pincében találtuk meg, mindenki maga rakta a helyére. Aztán kiderült: mindegyikre ugyanolyan zárat tettek – érzékelteti mosolyogva fiatalasszony korának hangulatát Misinkó Mária. – Bútort se lehetett csak úgy, a boltban vásárolni. Előjegyzés után például az első négy székünket úgy vehettük meg, hogy a szakszervezet húsz család közül kisorsolta a szerencsés vásárlót.

Saját parkőr ügyelt a rendre a Mérey utca 13–17. három tömbje által közrefogott udvarban – meséli Misinkó Mária és Lóczi Viktória. Fotó: Miskolczi Róbert
Saját parkőr ügyelt a rendre a Mérey utca 13–17. három tömbje által közrefogott udvarban – meséli Misinkó Mária és Lóczi Viktória. Fotó: Miskolczi Róbert

– A fürdőszoba tetszett a legjobban – néz a múltba Viktória. – Ez akkoriban egyáltalán nem számított egy emeletes ház lakástartozékának. Persze akkor még nem érzékeltem, mennyire csöpp az az 1,36 négyzetméter, ahol épphogy csak elfért egy ülőkád, a mosdó és a gázbojler. A szobát még cserépkályhával „komfortosították". A tüzeléshez szükséges fát és szenet az alagsorban tároltuk.

– A mosásra közös helyiséget biztosítottak: az alagsori mosókonyhát hol az egyik, hol a másik családanya használhatta – mondja Mária. – A külön vízszivattyú, s a főzőüst mellett egy hatalmas centrifuga igazi luxust jelentett. A kollektivizmus szellemében a ruhaszárításra is egy közös helyiség szolgált. Az imperializmustól való félelmet pedig az jelezte, hogy ehhez a házhoz is tartozott egy légópince.

– A gyerekek birodalmának az udvar számított! A 40-50 fős gyereksereget külön parkőr segített kordában tartani. Az itteni három háztömbben lakók nemcsak saját grundot, láncos hintát és libikókát, de medencés-szökőkutas parkot is magukénak tudhattak – mesél Viki.
– Most? – kérdez vissza Mária. – Kicserélődtek a lakók. Akik maradtak, azok fölött eljárt az idő... A háztömbben üresen áll a mosókonyha és a pince. A park elvadult. Az udvarban idegenek járnak. Az ötvenes évekből itt maradt padokon ismeretlen ifjak üldögélnek – sokszor drogoznak és duhajkodnak.

Olvasóink írták

  • 1. kisbuta 2008. november 12. 18:40
    „Hahóóóóóóó! Itt a fiatalságom. Én is ott nőttem fel a 13/b-ben. És jönnek a régi nevek: Laczi házmesterék, Huszák mama, Lakatos Géza prímásék, Dosztál Bandi, Tari Zsolti, az égetnivalóan rossz Galisz-gyerek, Szegény Lóci, akitől már felnőttként, meglett emberként itt kérek sok-sok bocsánatot, mint komisz disznó kölyök, hogy a neve után mindig odabiggyesztettük, hogy:trom. A Cuki presszó, a Búbos, a motorbolt, az üveg-porcelánbolt. A befocizott földszinti ablakok, ahol a vasutas bácsi mindig fenyegetőzött, hogy agyonüt. A sárga gyöngykavicsos második udvar a kis szökőkutacskával, hintákkal,a rózsaágyások, a nagy homokozós első udvar, a porolókon csattogó lakók.- Óh Istenem, de rég volt, de szép volt...”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Anna-víz, az örök gyógyforrás

Szeged - Hidegen vagy melegen, betegségre vagy megszokásból. Ásványianyag-tartalma miatt ma is… Tovább olvasom