Délmagyar logó

2017. 07. 21. péntek - Dániel, Daniella 22°C | 35°C Még több cikk.

Felnőttek az 1989-ben születettek

Szeged - Nagykorúvá érnek, akik a rendszerváltás körül, vagyis 1989 és 1990 eseménydús időszakában születtek. Mit tudnak, hogyan gondolkodnak a 18-19 évvel ezelőtt történtekről? Milyen szerepet szán magának a rendszerváltás nemzedéke? E kérdésekre is kíváncsian kopogtattunk be a Szegedi Tudományegyetem Ságvári gyakorló gimnáziuma végzőseinek történelemórájára.
– Nem tudunk képet alkotni a rendszerváltozásnak nevezett eseményekről. Nem téma otthon. Azt azért elmesélték a szüleim, hogy 1989 decemberében, amikor születtem, Romániában is vad dolgok történtek, kivégezték a Ceausescu házaspárt – mondja Farkas Attila.

– Ami először eszembe jut, mint a közelmúltról hallott történet, az 1956, a szegedi csillaghullás. Nagyapám is azok között volt, akik a Tiszába dobták a ledöntött szobor egy darabját. De a rendszerváltásnak nevezett eseményről nem beszélgetünk – jelenti ki az 1990 májusában született Madácsy László. – Mi a rendszerváltás? – kóstolgatja a kifejezést. – A despotizmusról a demokráciára való átállás a kelet-európai tömbben.

Előbb a szakma, aztán a közélet. Ez a sorrend a szegedi egyetem gyakorló gimnáziumának diákjai szerint Fotó: Frank Yvette

– Módszerváltásnak nevezik inkább, ami történt – hallani magyarországi humoristáktól – szól közbe Tóth Dániel, aki 1989 decemberében látta meg a napvilágot – ahogy édesapja mondta neki –, már a köztársaság polgáraként.

Lakitelekről Attila hallott, az ott történteket az akkori ellenzéki értelmiség gyűléseként határozza meg. Ő említette az ellenzéki kerekasztal szerepét is. Az akkori szervezetek közül elsőként a Független Kisgazdapárt jutott az 1989. augusztusi Rudinszki Inez eszébe. Aztán Antall József, Szűrös Mátyás, Pozsgai Imre, Orbán Viktor nevét sorolja az idén szeptemberben 19. életévét betöltő Pétervári Máté, aki arra is emlékszik, hogy Orbán Viktor mondta ki Nagy Imre és társai újratemetésén: a szovjet csapatok távozzanak hazánkból.

– Szerencsések vagyunk, mert beleszülettünk a jóba – mondja Narancsik Fanni, aki tavaly decemberben ünnepelte 18. szülinapját. – Liberálisabb a rendszer, mint korábban.

A szabadság a legfontosabb vívmány – összegzi álláspontját László, aki szerint nem a jólét a választóvonal. – Sokan érezték úgy 1989 előtt, hogy jól élnek, de nagy volt a nyomás, nem beszélhettek nyíltan arról, mit gondolnak. Most viszont, bár minden szónak súlya van, és az embernek felelnie kell azért, amit mond, de mégis: szólásszabadság van.

Min változtatnának?

Mind a 21 szegedi gimnazista föltette a kezét, mikor azt kérdeztük, részt vesz-e a legközelebbi választáson. Ha rajtuk múlna, törvényt hoznának a minimálbér jelentős növeléséről, a korrupció megszüntetéséről, a halálbüntetés visszaállításáról.  
– Összetartóbbak voltak az emberek, talán a külső nyomás miatt – mond véleményt a rendszerváltás előtti nemzedékekről szólva a sajátjáról is Pap Karolina, aki most februárban lesz nagykorú. – Mi nem számíthatunk annyira egymásra, individuálisabb, széthúzóbb lett a társadalom, miközben a megélhetés is nehezebb.

Nincs vége a rendszerváltás folyamatának – vélték többen is.
– Egy emberöltőnek kell eltelnie ahhoz – fogalmaz László –, hogy olyanok formálják át a jelent és alakítsák ki Magyarország új arcát, akik – mivel semmilyen szempontból sem érintettek, például a titkos aktákban sem – már objektív módon tudják megítélni az 1988–1990 között történteket. Ebben a tisztító folyamatban minden egyes magyarnak, aki 2010-ig születik, lesz szerepe.

Nem vonzó a közéletiség a mai 18-19 évesek szerint, mert feszültéségekkel, ellentmondásokkal jár. A diákönkormányzatban nem szívesen vállalnak munkát, de a mai politikusokról is lesújtó a véleményük. A rendszerváltozás helyi eseményeiről, szervezeteiről, főszereplőiről nem hallottak.

– Nem Szeged váltotta meg a világot! Világviszonylatban akkor is kisvárosnak számított – jelenti ki Attila. – Akkor és most is a világpolitikai folyamatok apró részesei és nem főszereplői voltak, akik bármiféle szerepet vállaltak – összegzi nemzedéke álláspontját is arról, hogy a lokális szintű esemény mennyiben lehet országos, vagy éppen nemzetközi hatású.

– Nem 18 évesen kell eldöntenünk, vállalnánk-e közéleti szerepet. Ennyi idősen, vagy 24 évesen csak a megélhetési politikusnak készülő foglalkozik ilyen kérdésekkel – zárja rövidre a beszélgetést Attila. – Ha majd letettünk valamit az asztalra szakmailag, azután lehet arról szó, mit tehetünk még a közért.

Lokális kronológia

1989. január 9.: 20-22 százalékos általános, a 80 százalékos gyógyszeráremelés miatt Csongrád megye szakszervezeti vezető testületei is tiltakoznak.
1989. február 16.: Az MSZMP Csongrád megyei bizottsága rehabilitálja a Tiszatáj folyóirat két és fél ével korábban elbocsátott szerkesztőit.
1989. március 15.: Tízezrek tüntetnek Budapesten, Szegeden a „hivatalos" ünnepség mellett a múzeum előtt ellenzéki hangulatú nagygyűlést tartanak.
1989. április 20.: Király Zoltán szegedi országgyűlési képviselő – több társával együtt – nem lép vissza a pártba, bár a korábbi kizárásáról szóló határozatot az MSZMP KEB érvényteleníti.
1989. május 20.: Az MSZMP reformköreinek első országos tanácskozása Szegeden.
1989. augusztus 7.: A szegedi országgyűlési pótválasztáson Raffay Ernőt, az MDF jelöltjét választják képviselővé.
1989. augusztus 31.: Király Zoltán szegedi honatya vezetésével öt képviselő ellenzéki képviselőcsoportot alakít. 
 


hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Érkeznek a szja egységcsomagok

Az APEH csütörtökön postára adta az utolsó szja egységcsomagokat is, így a nyomtatványokat a… Tovább olvasom