Délmagyar logó

2017. 01. 23. hétfő - Zelma, Rajmund -8°C | 4°C Még több cikk.

Félrekezelt betegek – vagy adatok

Egy tanulmány szerint a dél-alföldi régióban volt tavaly a legnagyobb – 30%-os – eltérés a kórházi halálesetek klinikai és kórbonctani magyarázata között. A miniszter szerint ez a félrekezelések arányát jelzi. A megyei intézményvezetők tévesnek és félrevezetőnek tartják ezt az adatot.
Egy tanulmány szerint a dél-alföldi régióban volt tavaly a legnagyobb – 30 százalékos – eltérés a kórházi halálesetek klinikai és kórbonctani magyarázata között. A miniszter szerint ez a félrekezelések arányát jelzi. A megyei intézményvezetők tévesnek és félrevezetőnek tartják ezt az adatot. Saját „mérésük" ennél jóval kisebb arányt mutat – már ahol egyáltalán van ilyen nyilvántartás.

Jakus Lajos, a makói kórház minőségirányítási igazgatója szerint sem a regionális, sem az országos adatok nem értékelhetők. Mint mondta, egy beteg klinikai diagnózisánál felsorolják az alap-, társ- és kísérőbetegségeit is, s az ebből adódó klinikai halálokot – ami eltérhet a végül a boncolásnál megállapított októl. Példaként említette: ha tüdőgyulladást nevez meg halálokként a kezelőorvos, a patológus pedig tüdőembóliát – a kettő csak a halál közvetlen okában különbözik. Ez nem jelenti, hogy a pácienst mással kezelték volna, mint amiben végül elhunyt. Szerinte a magas eltérési arány így alakulhat ki. Saját méréseik alapján náluk a diagnosztikai eltérés csak tizennégy százalékos volt tavaly.

Sántít a statisztika Kallai Árpád, a vásárhelyi kórház főigazgatója szerint is. Elmondta, a betegségeket egy nemzetközi osztályozási rendszer szerint regisztrálják – ez az úgynevezett BNO-kód –, egy-egy betegséghez viszont több kód is tartozhat. A kód tehát eltérhet, a mögötte lévő tartalom – azaz a betegség vagy a halál oka – viszont fedi egymást. A statisztika csak a BNO-kódokat veti össze, ebből ered a nagy arányú eltérés. Saját kimutatásuk szerint tavaly a részben eltérő diagnózisok aránya 8,7, a teljesen eltérőeké egy százalék alatti, azaz három eset volt – pedig az elhunytak háromnegyedét boncolták.

Saját kimutatás

Csak Csongrád megyei kórházakban próbáltunk adatokhoz jutni, amelyek cáfolják vagy igazolják a sokat vitatott tanulmány állítását. A 30 százalékos diagnosztikai eltérési arány a régióra – azaz Csongrád mellett Bács és Békés megyére is – vonatkozik. A Csongrád megyei intézményektől kapott adatok alapján úgy tűnik, legfeljebb a két szomszédos megyében lehetnek olyan kórházak, amelyekben annyi beteget „félrekezelnek", hogy „kijön" a 30 százalékos átlag. Hiszen – a kapott adatok szerinti számításunk alapján – Csongrádban 10 százaléknál alig magasabb ez az arány.
Nem tud a diagnózisbeli eltérésekről pontos arányt mondani Várkonyi Katalin, a szentesi kórház főigazgatója. Náluk havonta egy-két alkalommal fordul csak elő, hogy a patológusnak és a kezelőorvosnak konzultálnia kell, mert különböző halálokot állapítottak meg. Az eltérések oka szerinte is főként az, hogy a kérdéses vagy rendkívüli haláleseteknél boncolnak csak, ami az elhunytak harmadát jelenti.

Terminológiai problémákkal – azaz a betegség pontos, BNO-kód szerinti megnevezésével – magyarázható az eltérés Pajor László szerint. A szegedi városi kórház főigazgatója azt mondja, a nagyarányú különbség másik oka a finanszírozásra vezethető vissza. Egyes betegségek kezelését ugyanis jobban fizeti az OEP, így az egészségügyi intézmények a jelenlegi anyagi helyzetükben hajlamosak arra, hogy papíron „elmozduljanak" a többet hozó diagnózis, illetve terápia felé. A kezelést ez nem befolyásolja. Statisztikájuk nekik sincs arról, hogy mekkora az eltérés a kezelőorvos és a patológus szerinti halálok között.

Mikó Tivadarnak, a szegedi orvoscentrum és a patológiai intézet vezetőjének is alapvető módszertani gondjai vannak az elemzéssel. Az elhunytaknak ugyanis csak 30-40 százalékát boncolják fel, így a minta – amiből az arányokat kiszámolták – nem tekinthető hitelesnek. A kezelőorvosénál szemléletesebb, alaposabb kórbonctani vizsgálat pedig olyan kísérőbetegséget is kimutathat, ami a tudomány mai állása szerint egy élő embernél felismerhetetlen. Iványi Béla professzor, a patológiai intézet vezetőhelyettese hozzátette: többnyire akkor boncolnak, amikor a halál oka nem egyértelmű – emiatt az eltérés aránya is magasabb.

Egy korábbi felmérésük szerint az intenzív osztályon elhunytak klinikai és patológiai diagnózisa között húsz százalék körüli volt az eltérés – ami nemzetközileg is jónak számít. Kapacitás hiányában a más osztályokon elhunytakat többnyire nem boncolják, s mivel jóval több az ilyen eset, nincs összesíthető adat a klinikai központ eltérési arányáról.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hétvégenként sorompó kerül a szegedi rakpartra

A tervezők végérvényesen, a városvezetés azonban csak hétvégenként zárná le a szegedi alsó… Tovább olvasom