Délmagyar logó

2016. 12. 06. kedd - Miklós -5°C | 2°C

Felszabadult ünnep volt Szeged napja

Szerencséje Szegednek, hogy a legszebb hónapban, az illatos és testmeleg tavaszban ünnepelhet: városi történelmének kezdete a szép május 21. napjához kötődik. Lakóinak apraja-nagyja kiköltözött az utcákra és a terekre a hét végén, örömünnepet ült az árvízi fenyegetéstől felszabadult város.
A legvidámabb asztal. A hét végén szinte mozdulni is alig lehetett a Széchenyi téri borfesztiválon. Fotó: Schmidt Andrea
Szépen csengő borospoharak, dekoltázs, lövöldöző matrózjelölt, eltévedt kislány. Ember- és programrengeteg. A hétvégi eseményekből szemezgettünk. Találkoztunk felhővadászokkal, a fiúval, aki bunyevác szeretne lenni, és ott voltunk a Caramel-koncerten is.

Lassan hömpölygő türelmes tömeg, nagy találkozások és aprócska drámák, kétségbeesett parkolóhely-vadászat, sör, bor, vattacukor. A hétvégi Szeged-napi eseményekből ötletszerűen válogattunk, időnként sodródtunk.

A hétvégére lezárt Híd utcát is megtöltötték a jó időben az emberek. Fotók: Schmidt Andrea és Segesvári Csaba
Hol vagy, anya?


Szombat dél, Dugonics tér, a színpadon díszletezés. – Lemaradtunk valamiről? – kérdezzük a színes pokrócokon kuporgó gyerekeket. – A paprikajancsiról, de volt egy puskás is – közli az ötéves Bácskai Krisztofer, miközben kezével ránk lő. Elmondja: nem szeretne betyár lenni, inkább matróz, aki halat fog. Lehetőleg filézettet. Az a finom, és a halászlé – térünk rá másodpercek alatt Szeged nevezetességére.

Ajándékok

Halász Judit vasárnapi szegedi koncertje előtt házi készítésű rétessel lepte meg zenésztársait. Meglepetést a művésznő is kapott, egyik fiatal rajongója a Dugonics téren ajándékot adott neki – az énekesnő csak otthon bontja ki a csomagot –, mások fényképezték és autogramot kértek tőle.

Krisztofer mellett három szőke kislány uzsonnázik – ebédel? – kakaót és kalácsot. A legidősebb, a nyolcéves Zsolnai Fanni korábban a Szilvás gombóc című produkcióban lépett fel, de – mondja édesanyja – itt ragadtak. Min is? – kérdezzük Fannit. – Hát a Kövér Béla Bábszínház 60. születésnapjára rendezett bábfesztiválon – tájékoztat. Szőke fürtös kislányra figyelünk fel, fagyiját földhöz csapja, és sírva kérdezi: hol vagy, anya? Négyen ugranak, a gyerek biztonságban van. Ez a folyó? – kérdezi a szökőkútra mutatva, megrémülünk: nagyon eltévedhetett. Mire szülei megérkeznek, már belefeledkezik Hupikék Péter kalandjaiba. Ahogy a rózsaárus lány is, aki virágait maga mellé teszi, fejét a tenyerébe támasztja. Szünetet tart.

Hupikék Péterhez öregek vagyunk, irány a jázminszappan és kenyérlángos illatú hídi vásár. Illusztris vásárlóba botlunk, Botka László polgármester felesége kézzel készített puha gyermekágyneműt vásárol. Nem ér rá sokáig beszélgetni, nagyobb lánya, Zsófi kiadja a parancsot: indulás vattacukorért.

– Bírom az ilyen ötletes dolgokat – mondja a madárfüttyárus egy 1910-es éveket idéző repülőgép előtt. A pilóta felhővadászatra invitálja a gyerekeket, amitől néhányan ordítani kezdenek, mások viszont büszkén vállalkoznak rá. A békéscsabai Kádár Ferenc cilinderben és orra alatt cincérbajusszal régi néprajzi fotókat árul, máshol kerámia filtertartót, kaktuszt, csontékszert látunk.

Bánáti hagyományőrzők
Az üvegpohár csengése


A tömeg messziről rémisztőnek tűnt, itt a közepében mégis szellős. Elférünk! – fedezzük fel boldogan, és az okot is: a vásár az idén csak egysoros, így a babakocsik, kerékpárok és egymásba karoló szerelmespárok is kényelmesen haladhatnak, nem ütköznek össze a laptopján még itt is dolgozó férfival vagy a mezítlábas, szalmakalapos fiatalemberrel.

– Vidékről jöttünk, minden nagyon tetszik, csak kicsit szédülünk a betonon – ad mini interjút egy régen látott ismerős, majd felhangzik a kiáltás: „Tessék, tessék, a világ legjobb kenyérlángosa, hölgyeknek külön hurka, kolbász!" Föltűnik egy pólóba öltözött férfi, a hátán a felirat így szól: „Apám magyar, anyám magyar, gebedjen meg, akit zavar.
Bennünket nem zavart.

DM-borverseny

Első alkalommal hirdette meg a Délmagyarország és a Délvilág a szegedi borfesztivál tizenkét éves történetében a közönségdíjat. Eredmények:
Fehérbor: 1. Olaszrizling (Günzer Pincészet, Villány), 2. Rajnai rizling (Tóth István, Szeged), 3. Tokaji furmint (Pannon Tokaj kft.)
Vörösbor: 1. Elixír cuvée (Polgár Pincészet, Villány), 2. Egri Medina (Kiss Pincészet, Szépasszonyok völgye), 3. Kékfrankos (Takács Ferenc, Hódmezővásárhely)
Rosébor: 1. Villányi rosé (Vylyan Pincészet, Villány), 2. Cabler (Günzer Pincészet, Villány), 3. Kékfrankos rosé (Takács Ferenc, Hódmezővásárhely)
Csemegebor: 1. Mézes bor (Zódor László, Siklós), 2. Otonel (Tóth István, Szeged), 3. Fordítás ( Hollókői Pincészet)

Az estét ugyanott indítjuk, ahol a délutánt, csak sokkal nehezebben találunk parkolóhelyet. A Dugonics téren nemzetiségi folklórest kezdődik, az érdeklődés hatalmas, az átlagéletkor magasabb, mint délelőtt. Egy szőke kisfiút azért felfedezünk, akit középkorú férfi oktat: „A tapssal nemcsak tetszést, hanem a teljesítmény iránti tiszteletünket is kifejezhetjük". A térre kövér pitbull érkezik, majd rövid szemlélődés után úgy dönt: szöges nyakörve nem illik a szép bunyevác viselethez, ezért gazdájával együtt távozik. A színpadon minden fiú két lánnyal táncol, mellettünk megjegyzi egy fiatalember: „Én is bunyevác akarok lenni!" Következik a szlovákiai Polomkáról érkezett Brezinky Hagyományőrző Csoport, amiről sok jót hallottunk, de a fotós kolléga sürget: gyerünk
tovább, amíg jó a fény.

A Széchenyi tér elején kiírhatnák: belépés csak erős idegzetűeknek. A tömeg ugyanis hatalmas. Sodródunk és közben rájövünk, hogy alulöltöztünk. A trendi itt már az erős smink, a magas sarok, a mély dekoltázs. Hirtelen sikítozást hallunk, de nincs gond, csupán kamaszlányok örültek meg egy aranyos kutyának.

Fiatalokból álló társaságra figyelünk fel, előttük építmény – hat üres borosüvegből. Legyintenek: ez még semmi, tavaly 23 üvegük volt. Ovációval fogadják az érkező három tele palackot.

A közelükben 12 fős szegedi társaság borozgat. Nagy József mutatja: gravírozott borospohara van, minden borfesztiválon ebből iszik. Az üvegpohárnak csengése van, műanyaggal nem lehet koccintani – magyarázza. A társaság az édes borok rajongója, örömmel látják, hogy idén ezek – mézes bor, ürmös, fűszerezett levek – aránya nagyobb. Később újra összefutunk Nagy Józseffel, aki megszánja a sajtómunkást, és megkínál: „Igyon egy kortyot, jobban fog a toll!"

Caramel és Bartók Eszter a Móra parkban
Megasztárok


A Móra parkba sétálunk Caramelt várni, és egyből meglátjuk, amitől titokban tartottunk: a szökőkutat keretező virágágyásban magas sarkok és sportcipők alakította ösvények. Szomorkodni a Tisza-partra megyünk, ahol néhányan a gyorsan apadó folyón álmélkodnak, mások bokáig bele is gyalogolnak.

Caramel érkezik, állítólag egy óra sem kellett, hogy Budapestről Szegedre érjen – hiába, az autópálya haszna. Sziasztok, na, mi a helyzet? – kérdezi az énekes, aki sokkal bőbeszédűbb és nyitottabb, mint vártuk. Nem erőltetetten művészkedő zenész, hanem természetes ember – indokolja egy asszony a rajongását. Caramellel van Bartók Eszter, őt is őrjöngés és taps fogadja. A bő másfél órás koncert alatt a tavalyi év megasztárja énekel saját számot és feldolgozást is. A környékbeli szórakozóhelyek hálásak lehetnek neki, a közönséget az utolsó előtti számmal – Shine – úgy felpörgeti, hogy azt valahol le kell vezetni. Üvölt a tömeg, ha Caramel azt kéri, és tapsolnak, ha Eszter utasít. Bizonyítsuk be, hogy van olyan jó buli itt is, mint a Sportarénában Budapesten – indítványozza Caramel, és a tömeg készen áll.


Egészségödre!

A Caramel-koncert közönsége bebizonyította, hogy Szegeden udvarias emberek laknak. Az énekes egyik rajongója, egy ötven körüli asszony a híd lábánál ült, és kivetítőn követte a koncertet. Amikor meglátta, hogy Caramel jót húz az ásványvizes üvegből, torkaszakadtából így kiáltott: „Egészségödre!"

Megadömping

A Megasztár-rajongók rághatták szombat este a körmüket: a televíziózást válasszák, vagy élőben az előző széria győztesét, Caramelt hallgassák meg Szegeden a Móra parkban. Akik először tévéztek, majd kisétáltak a Móra parkba, tudják: Magyarország kedvenc roma énekese a Megasztár-finálé első számában még feltűnt, s aztán – hurrá, van autópályánk – irány Szeged! A rafináltabbak azonban nem elégedtek meg az itt is, ott is megoldással. Élvezték élőben Caramelt, aztán a videomagnó nevű találmány segítségével vasárnap délelőtt megnézték a finálét. Mindenki jól járt. Az is, aki a még mindig pirulós, szerény, mosolygós, mackómozgású Caramelt választotta, s az is, aki Rúzsa Magdi és Varga Feri párbaját. S ezen az estén nemcsak a kishegyesi lány nyert, hanem minden zenerajongó. Bárcsak többször éreznénk a bőség zavarát!

Ny. É.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A nagy játékosok csapatban kombinálják a lottószámokat

Mennyi? Egymilliárd-negyvenmillió forint! Ennyit vihet most haza a szerencsés nyertes az ötöslottón.… Tovább olvasom