Délmagyar logó

2017. 09. 22. péntek - Móric 11°C | 18°C Még több cikk.

Felszentelték az 1848-as szegedi 3. honvédzászlóalj zászlót

Szombaton felszentelték az 1848-as szegedi harmadik honvédzászlóalj lobogóját az újszegedi Szent Erzsébet katolikus templomban. A rendezők arra törekedtek, hogy a hagyományőrzők politikamentesen fejezzék ki tiszteletüket a korábban elhunyt hősöknek.
Láthatóan nem tudtak mit kezdeni az újszegedi Szent Erzsébet katolikus templom előtt elhaladó 5-ös troli utasai azzal a látvánnyal, ami a Belvárosi hídról leérve fogadta őket. A Torontál téri szökőkút körül percről-percre több korhű egyenruhába öltözött fiatalember és meglett férfi gyülekezett, többségükben lelkes hagyományőrzők. Kivételként a 85 éves vitéz Török Pál erősítette a szabályt, aki alezredesként a szegedi királyi honvédségi gyalogezredben szolgált.

– A háborúban minden katonai egység saját zászlaját egyházi szertartással felszentelték, csak úgy mehettek harcba – meséli Nagy Gábor, az I. Magyar Királyi Honvéd Hagyományőrző egyesület elnöke. A zászló szentelése katonai liturgia szerint történik, erre a hódmezővásárhelyi alakulat tábori lelkészét kértük fel. Külön öröm számunkra, hogy a Történelmi Igazságtételi Bizottság is jelezte, hogy ők is felkötnének a rúdra egy szalagot.

Amikor arról érdeklődöm, hogyan lehet a történelmet ismerve viszonyulni az oly sokat bolygatott kérdésekre, gondolván a trianoni békeszerződésre vagy a don-kanyari ütközetre, az alelnök, maga is tetőtől talpig egyenruhában, bölcsen válaszol:

– Természetesen nem lehet teljesen elvonatkoztatni a múlttól, a nemzetet ért sérelmektől, ettől függetlenül az ország többi hasonló jellegű csoportjával együtt mi is politikamentesen működünk.

Még nem kondultak meg a templom harangjai tíz órát jelezve, így tovább beszélgetünk a láthatóan jó kedélyű, ám hevenyen verejtékező katonákkal. Angyalbőrben minden kicsit más, nem kivétel ez alól a hőmérséklet sem. Megtudjuk, hogy az uniformisok után gyártottak, ám eredeti szabásminta alapján készültek. Egyik-másikat szinte teljesen eltakarják a kitüntetések, érdemrendek. Ezek sem eredetiek, mint ahogy a gombokat is a tradíciókat ápolni kívánó ötvösmesterek készítették.

Közben megérkezik egy lengyel különítmény is, mindenki elfoglalja helyét a sorban. A harang zúgására a szakaszvezetők kiadják az „indulj" parancsot, és csapatukkal bemasíroznak a templomba. Az egyik szervező egy puskának látszó tárggyal áll az ajtóban, békés céllal, hiszen mindenkit ki- és beenged, aki az ajtóhoz lép.

A padok között alig találni üres helyet, az első sorokban őszülő halántékú, feltűnően eredeti katonaruhába öltözött urakra leszünk figyelmesek. Ők a hagyományok tiszteletén túl, mint kiderült, tényleg szolgáltak a magyar seregben, jóllehet nem a szabadságharc, hanem a népköztársaság idején. Egyikük, Nagy Ferenc nyugalmazott őrnagy, a Történelmi Igazságtételi Bizottság Csongrád megyei elnöke, a ceremónia végén odalép a zászlóhoz, és a rúd végére egy díszes szalagot köt, majd óvatosan kezébe veszi, és megcsókolja a lobogót. Végül a pap arra int bennünket, hogy menjünk békével. Ellenvetés nincs, az ő szava szent.

Márton Gergely

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Böde László több mint kétmilliós nyereménye

Nem ez volt az első, de minden bizonnyal ez a legeredményesebb próbálkozása a vetélkedők világában a… Tovább olvasom