Délmagyar logó

2017. 02. 25. szombat - Géza 2°C | 8°C Még több cikk.

Felülről építették le a százéves nyáróriást

A legveszélyesebb fa az, ami nem látszik veszélyesnek. Ilyen volt az a hatalmas, legalább százesztendős nyár is a deszki határban, melyet a minap vágtak ki, félnapos munkával.
Vigyázni kell, nehogy lesodorja a zuhanó ág a fűrészes embert Fotó: Karnok Csaba
Odú tátong a harmincméteres nyárfaóriás tövében, a deszki határban. Jókora odú – azt azonban nem sejteti, hogy a másfél méter átmérőjű törzs belül szinte végig üreges. Pedig az. A fa mellett forgalmas földút: hol egy traktor megy el a fa alatt, hol egy biciklis.

Nem venné lelkére

– Nem venném a lelkemre, ha épp akkor találna kidőlni, amikor épp elbiciklizik alatta valaki. Hetvenhét esztendőt megértem, és a továbbiakat is békességben szeretném leélni – mondja Tandari István. Az ő földje szélén magasodik a százesztendős nyár. Sajnálja ugyan, hogy el kell távolítani – mikor kisgyerek volt, már akkor is itt állt a fa, és nem volt sokkal kisebb, mint ma. De a kivágás nem halogatható, bármikor kidőlhet az óriás.

Miután a szándék megért benne, Tandari bácsi favágó céget keresett. Nem kellett messzire mennie, szólt a kimondottan a veszélyes fák eltávolítására szakosodott deszki cégnek. És most ott áll a szerelőkosaras daruval fölszerelt autó a nyáróriás mellett.

Ég és föld között

Megyeszerte működik

Hódmezővásárhelytől Makóig és Kistelekig mindenütt végez veszélyesfa-kitermelést a Szefa Kft. A legbonyolultabb munkákat visszatérően, évről évre a Sárga üdülőtelep adja a cégnek: a hatalmas szürkenyarak egy-egy veszélyessé vált ágát úgy kell eltávolítani, hogy ne zuhanjon a nyaralóépületek tetejére. Nemrég pedig a szegedi vár melletti ásatás nyomvonalából távolított el fákat a kft.  
Négy „lába" kitámasztva, már emeli is a huszonkét méteres, csuklós daru a kosarat, benne a cég egyik emberét ég és föld közé. Lengyel Csaba a jelek szerint egyáltalán nem szédülős. Mi lent is szédülünk – ő odafönn sem. Fölzeng a stílfűrész, mint kés a vajba, mélyed a fém a fába, egy karnyi ág levágása egy pillanat, egy deréknyié: két perc. Mind vastagabb ágakhoz ér a fűrész, egyre alacsonyodik a fa – felülről „építik le" az óriást. Tompán puffan, megremeg a föld, mikor talajt ér egy-egy, kétmázsás, törzsnyi vastag ágdarab.

S miért nem lehet a fát egy az egyben, tövénél kivágni? Hisz nem városban vagyunk, nem okozna a kidőlt törzs forgalmi dugót! Mert be van vetve a föld, és udvarnyi területen semmisítené meg a dőlő fa a vetést. A nyáróriás tudniillik „elböhöncösödött": ezt a kifejezést alkalmazzák szakértők az olyan fára, melynek koronája – mert szabadon áll, nem akadályozzák a többiek – nemcsak hosszában növekszik, hanem széltében is.

Tűzifa lesz belőle
Odú jelzi – belül üreges a törzs Fotó: Karnok Csaba


Megilletődötten nézi a gazda – ugyanakkor megnyugodva is –, miként kisebbedik ágról ágra a faóriás, mind válik egyre alacsonyabbá. A szefás emberek is bizonyos tisztelettel kezelik a fűrészt. És főképpen óvatosan: ha egy törzsnyi ág eléri a kosárban dolgozót, vagy a lent álldogálók közül valaki a hatósugarába ér...

A százesztendős fából közel százmázsányi tűzifa lesz. Be van ugyan kötve a gáz Tandari bácsiékhoz, ezt azonban nem tudná fizetni az idős házaspár. A melléképületben laknak tehát, ennek cserépkályhájában ontja majd a száz év alatt testébe épített energiából a meleget.

– És helyére ültetnek-e majd újat? – kérdezzük az idős embert.
– Hát hogyne ültetnénk! Majd még megálmodjuk, mit.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szükségpénzek a Móra Ferenc Múzeumban

Szükségpénzhez jutott a szegedi Móra Ferenc Múzeum. Nem arról van azonban szó, hogy hirtelen segélyt… Tovább olvasom