Délmagyar logó

2016. 12. 08. csütörtök - Mária -5°C | 3°C

Fénylátó művész Pölös Zozó

Szeged - Egy szegedi kert, az ottani növények életének, a fény és az árnyék játékának rögzítése, a fotózás teszi széppé és teljessé Pölös Zoltán életét. A testében felnőtt, de szívében örök gyermek, mert Down-kórral világra jött fiatalember mindene a fényképezés, aminek alapfogásait nagyapjától, dr. Tildy Zoltán természetfotóstól, illetve alkalmazott grafikus szüleitől kapta örökül.
– Ez az én napom! – fogadja izgatottan a látogatót Pölös Zoltán. A hóvirágon falatozó méhecske, színpompás begónia és ganzália, a zöld minden árnyalatát megmutató páfránylevél, a hervad rózsabimbóról csüngő jégcsapocska – az évszakok hangulata „lejön" a fényképfelvételekről. A 35 éves fiatalember az alkotó lelkesedésével mutatja újabb és újabb fotóit. – „Apussal" nagyon sok interjú készült! – utal nagyapjára. – De most rám kíváncsiak – nyugtázza. – Hol a mikrofon és a magnó? – kérdezi. Aztán megnyugszik, amint előkerül a toll és a jegyzetfüzet.

Titkos kert. Ez volt Pölös Zoltán első kiállításának címe. Az 1999. évi bemutatkozásakor tárlatmegnyitójában a református lelkész, Bartha Tiborné elmondta: a Down-kórral világra jött gyermekhez „az őt körülvevő világ sok-sok terhe és gondja csak az őt szeretők bölcs szűrőjén át jut el hozzá, belső világa csodálatosan békés és kiegyensúlyozott maradt." „A tiszta, gyermeklelkű fiatalember képes meglátni azt a legapróbb szépséget is, amelyet mi talán észre sem veszünk. Őt ez boldogítja." De örömmel tölti el azokat is, akik elmerülhetnek e fotók részleteiben. Még ha Zozó – ahogy Pölös Zoltánt a hozzá közelállók nevezik – képeinek zöme egyetlen kert, egy szegedi belvárosi ház kapuja mögötti néhány négyzetméteres világ rezdüléseit rögzíti.

Madárszárnyakon

Dr. Tildy Zoltán fényképezőgéppel tanította látni unokáját, Zozót
Az Országos Természetvédelmi Hivatal megalapítójaként és első elnökekén, de még inkább természetfotói révén írta be magát a közemlékezetbe a lelkész, politikus, miniszterelnök, majd köztársasági elnök Tildy Zoltán fia, dr. Tildy Zoltán (1917–1994). Ő a második világháború utáni természetfényképezés elsőszámú képviselője, aki hitvallását Marcus Aureliustól kölcsönözte: „Szeresd a magad kis mesterségét, amibe beletanultál, és találd benne kedvedet."

Természetfotóiból a Nemzeti Galéria 1966-ban Pro Natura címmel rendezett nagy visszhangot kiváltó kiállítást. A természetvédelem elkötelezett munkásaként ő vitte véghez a szegedi Fehér-tó védetté nyilvánítását. Itt készült fotóiból adta ki első kötetét. De a Balázs Béla-díjas érdemes művész gazdag életművét lezáró időszak is Szegedhez kötődik. Az akkor már lányai, pontosabban Tildy Katalin és családja közelében élő művész itt készítette az utolsó felvételeket, melyeket őriz tizenkettedik kötete, a Madárszárnyakon. 
 

– Ők gondozzák a kertet, én fényképezem – néz szüleire, majd mutatja az ablakon túli világát Zozó, aki betegségei miatt is ritkán mozdulhat ki a házból. Most a szeme is fáj, de reméli, a tavasz elhozza a gyógyulást, és ismét indulhat a kertbe: nézheti a vízcseppeken a csillogást, lehasalhat a fűbe, bekukucskálhat a bokrok alá, hogy a fény és az árnyék játékában gyönyörködve fényképezzen, s képeivel gyönyörködtessen. Aztán újabb és újabb képeket mutat: a tiszafa zöldjéből harsog termésének pirosa, az ibolya lilájának árnyalatai egész a fehérig futnak, a japán bazsarózsa rózsaszínjeinek bársonyos puhasága ámulatba ejt.

Fény a kertben

A természetfotósok legrangosabb szegedi kiállítóhelyén, a Móra Ferenc Múzeum második emeletén Dömötör János ajánlja majd január 25-én a tárlatlátogatók figyelmébe Pölös Zoltán ötven alkotását. Zozó eddig készült kétezer természetfotójának legjavában gyönyörködhetünk.  
Zozó elárulja, három legkedvesebb színe: a piros, a zöld és a sárga. Közben legújabb kiállításának anyagát válogatja alkalmazott grafikus szüleivel. Pölös Endre a Tömörkény gimnázium művész tanáraként, Tildy Katalin az egykori Kincskereső művészeti vezetőjeként, illetve a közös tervezőgrafikai stúdió révén is ismert személyiség Szegeden.

– Zozó művész! Mellette, a képeit nézve mi, a férjemmel „csak" grafikusnak érezzük magunkat – jelenti ki Tildy Katalin. – A fényképezőgép Zozó számára eszköz, aminek kezelését ugyan elleshette édesapámtól, de a látásmód, a komponálás csakis az övé, nem „tanulható". Márpedig Zozó nyers képei, a géppel rögzített teljes képkockái kerülnek a falra. Utólag még vágni sem engedi, amit a kertben látott a gép keresőjén keresztül, mert emlékszik minden felvételre, a színek és foltok fontosak számára a képen.

– Ha fényképezek, „Apus" áll mellettem, úgy érzem – utal elhunyt, tiszta szívből szeretett nagyapjára Zozó. – A fényt figyelem. Amikor megjelenik, veszem a gépet és megyek a kertbe. Ez lesz az új kiállításomnak is a címe: Fény a kertben.

Vendégkönyv

Két bejegyzést közreadunk Pölös Zoltán kiállításainak vendégkönyvéből. Novák István építész: „...Az elmúlásnak, a születésnek, a megmaradásnak a legszebb pillanatait örökítetted meg a fényképeiden. A nagyszüleid, a szüleid tehetsége, adottsága általad is újrateremtődött." Orr Gizella festőművész: „Kedves Zozó, ... nagyon szépek a növények a képeiden, de talán még szebb a FÉNY, ami rajtuk és bennük világít." 
Az első képeket kisgyermekként Hódmezővásárhely környékén, a mártélyi Tisza-parton rögzítette. Akkor még gyakran sétált, kirándult nagyapjával és szüleivel. Megtanulta: „a fekete-fehér kép a lében", a sötétkamrában lesz végleges. Aztán ahogy Szegedre került a család, s az idővel egyre inkább egy kertre szűkült, de a színes technika megismerésével, később a digitális gép használatával mégis kitágult a világ Zozó számára.

Címlapon először 1995 májusában, a Kincskeresőben láthattuk fotóját. Aztán nyert fotópályázaton is. Segítette őt a fejlődésben Kármán Balázs fotóművész is. E barátságra, és saját teljesítményére is büszke.

– Mi a szép? – kérdez vissza Pölös Zoltán természetfotós. – Hát a fény. A fény játéka az árnyékkal – mondja elgondolkodva, majd hozzáteszi: – A fény belülről jön. A legfőbb jó pedig: a szeretet.



Olvasóink írták

  • 2. H. Gyenis Éva 2008. június 19. 17:24
    „Bár Szegeden, a kiállításon nem jártam (mozgássérült vagyok), de édesanyád küldött lapokat és egy csodálatos naptárat. Örülök, hogy fényképezel, örökölted nagyapád tehetségét, s gratulálok, további sikeres fényképeket kívánok. LOaslo Boyddal, Bözse nénivel e-mail kapcsolatban állok, Laslo is majd megnézi a mfotóidat szeptemberben. Dunaújváros, szeretettel:Vica néni”
  • 1. El 2008. január 12. 07:04
    „Jó a cikk, de miért spóroltátok le azt a néhány fotót? :-/”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Február 15-én döntenek a színház igazgatói posztjáról

Szeged - Három pályázat érkezett péntekig az önkormányzathoz a Szegedi Nemzeti Színház igazgatói… Tovább olvasom