Délmagyar logó

2016. 12. 06. kedd - Miklós -5°C | 3°C

Fiatal anyát kergetett meg egy részeg

Szeged - Egy „panel-kocsma" teraszán üldögélő férfi kergette meg a két kisgyermekével és kutyájával sétáló Szakál Nikolettet a szegedi Tápai utcában. Vendéglátóhely üzemeltetőjének nyitás előtt nem kell kikérnie a lakók engedélyét – tudtuk meg az önkormányzat általános igazgatási irodáján. A rendőrség szabálysértési eljárást indított az ügyben.
"Állj meg, szétverlek a kutyáddal együtt!" – ordított a két kisfiával és kutyájával sétáló Szakál Nikolettre egy ismeretlen férfi szerda este nem sokkal 8 óra előtt a szegedi Tápai utcában.

– Az általam korábban nem ismert férfi az egyik tíz emeletes panel alján 2-3 hete nyílt kocsma teraszán iszogatott. Azért borult el az agya, mert azt hitte, hogy fényképezem a telefonommal, pedig nem csináltam képet senkiről! A gyerekeim nagyon megijedtek, és elfutottak a felénk közeledő, szemlátomást részeg férfi elől, aki engem vett üldözőbe. Egészen a sarokig futott utánam, miközben én segítségért kiáltoztam. Szerencsémre megállt egy autós. Amikor a támadóm látta, hogy férfi a sofőr, megállt, visszament a kocsmába, és mintha mi sem történt volna, tovább italozott – mesélte lapunknak a történtek miatt még mindig zaklatott állapotban lévő anya. Nikolett elmondta: nagyobbik fia asztmában szenved, futnia sem szabad, így üldözése alatt szem elől vesztett fiai miatt is nagyon aggódott.

– A panelház lakói között többségben vannak a lakástulajdonosok: mindenkit váratlanul ért, hogy a korábban bútorüzletként működő garázsboltban kocsma nyílt. Láttuk már jó ideje a készülődést, tudakoltuk a leendő üzlet profilját, amire többféle választ kaptunk: egyszer kifőzdét, máskor fitnesztermet emlegettek. A terasszal is rendelkező kocsma este 11-ig tart nyitva. A lakóknak egy házukban lévő kocsma megnyitásába nincs beleszólásuk? – kérdezte Nikolett.

Nem kell kérni a lakók engedélyét

– A vendéglátás bejelentésköteles tevékenység, és a kérdéses panelházból érkezett bejelentés az önkormányzathoz. Társasház esetén a vendéglátóhely üzemeltetőjének nem kell kikérnie a lakók engedélyét – közölte az önkormányzat általános igazgatási irodájának vezetője, Ácsné Gunda Judit.  

A nő nem mert visszamenni a kocsma közelébe, ezért tisztes távolból telefonált be a rendőrség diszpécserszolgálatához. – Közölték velem: jó 15-20 perc, mire kiérnek. A járőrök megérkezéséig az utcákon keringtünk. A rendőrök előbb engem hallgattak meg, majd megtalálták a még mindig a kocsma teraszán ülő férfit, aki mindent tagadott. Az ott ülők azt mondták: én kiabáltam, és próbáltam megtámadni a férfit. Valóban kiabáltam – segítségért. Életszerűtlen az is, hogy 40 kilósan, a két kisgyermekemmel sétálva bele akarok kötni egy 130 kilós férfiba. A rendőrök mindenesetre azt mondták: ha még egyszer kihívom ilyenért őket, ellenem fognak szabálysértési eljárást indítani – mesélte Nikolett. A nőt végül Zélity László szegedi rendőrkapitány is fogadta irodájában.

– Megígérte, hogy alaposan utánajár az esetnek, és a rendőri intézkedés jogszerűségét is megvizsgálja majd. Csak annyit szeretnék elérni, hogy senki ne üldözhessen büntetlenül egy másik embert: ne ússza meg egy ejnye-bejnyével – mondta Nikolett. A Szegedi Rendőrkapitányság a bejelentés kapcsán szabálysértési eljárást indított az ügyben.

Olvasóink írták

107 hozzászólás
  • 107. brekki 2012. augusztus 17. 21:28
    „Csak jelezném azoknak a hozzászólóknak akik védték a kishölgyet és szidták a rendőröket hogy megjelent ennek a cikknek a folytatása.Amiből kiderül,hogy a kishölgy mekkorát is hazudott a rendőri intézkedéssel kapcsolatba.Olvassátok!!!!http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/tisztazta_a_rendoroket_a_parancsnoki_vizsgalat/2293395/”
  • 106. czindi 2012. augusztus 17. 18:27
    „Amen.”
  • 105. tucat 2012. augusztus 16. 14:28
    „Nagyon is lényeges, az attitűdjeinket, a gondolatainkat, a cselekvéseinket és végső fokon a teljes, külső-belső viszonyulási rendszerünket is alapvetően meghatározó különbség az, kedves Czindi, amely visszatekint ránk a hétköznapjainkban, a hangulatainkban, a kapcsolatainkban, s így, ha tetszik, ha nem, az életérzésünkben, az életminőségünkben és az élettartamunkban is. De abban teljesen igaza van, hogy a "magyarsága" elvben senkinek sem zárja ki az "emberségét", legalábbis a lehetőségében semmiképp, miként fordítva is igaz: ha valaki ember, attól még (magasabb intellektuális szempontok szerint másodsorban) lehet akár magyar is...
    De nem szeretném visszarángatni a békésen elcsituló vitába, inkább, ahogyan indítványozta, menjünk kerékpározni! De - szintén a javaslatát követve - "európai" stílusban, EMBER módjára. Igaz, ez errefelé egyelőre szokatlan és nem is veszélytelen, mindenesetre komoly közlekedési hátrányok vállalását jelentő közlekedési stílust jelenít meg. Tudom, mert naponta elszenvedem ezeket, kerékpáron ülve és máshogyan is, és bevallom, nem is mindig viselem jól; van, hogy magam is keményen küzdök az ellen, hogy az errefelé szokásos (lásd a tudósításbeli eseményt is) törzsi mentalitással reagáljak, ilyképpen terepszínt öltve, sikeresen illeszkedjem be a "közösség" szokásrendjébe - ez nem megy nekem, hiába erőltetem -, vagy éppen harsány leckéket adjak azoknak, akiket amúgy (közlekedő) partnerként igyekszem tisztelni - erre se visz rá a lélek, és értelme se lenne, hacsak nem akarok utcai harcosként megküzdeni minden centiméter megtett útért. Maradok inkább el-elmaradó, szabálykövető bárány (birkának mondják az ilyet errefelé inkább, vagy így vélekednek: "aki hülye, haljon meg" - ismerős, általánosan alkalmazott bölcselet és hozzáállás, ugye? :)).
    Mondja, az anyagi lehetőségek sokunk számára a szabadság megélésének a szűk korlátait jelentik, vagy akár ki is zárják lényegében. Igaza van. De szegényen is lehetek ember is, meg magyar is, mert az ebbéli döntésem szabadságát semmiben sem korlátozzák az anyagiak - ha nem hagyom. :). Vagyis akár szegény magyar EMBER is lehetek, nem? Főleg, ha sikerült eldöntenem, melyik a könnyebb (magyarnak, vagy embernek lenni, netán mindkettőnek egyszerre valamiképp). Vagyis attól, hogy alig élek, még próbálkozhatom a tisztesség és az intelligencia eszközeivel, s az eredmény az életminőségem javulása lesz akkor is, ha anyagilag nem gyarapodom a reményeimnek megfelelő iramban... Mert, tudja, van olyan éhes koldus, aki az utolsó falatját is megosztja akár Önnel is, ha látja a szükséget, meg olyan is, aki a nála nyomorultabbtól is elveszi az éjszakai fagyhalál előli utolsó menedéket jelentő takarót, mondjuk, hogy pénzzé, majd akár itallá tegye. Sovány vigasz, hogy az ilyen nem feltétlenül "magyar" koldus... Tudja, nem az a legnagyobb baj, ha a bugyelláris üres, hanem az, ha a lélek van telve a gondolatokat és tetteket uraló félelemmel. Embernek lenni nem könnyű dolog, és a legtöbb emberszerű lénynek soha nem is sikerül - ha magyar, ha nem...

    Mindegy, bringázzunk! Ki hogy, ki merre tud! Mer´ aki tud, az - törzsi bölcselet szerint - guggolva is tud! Nemde? ;) :D

    Köszönöm, hogy megtisztelt a figyelmével!
    Vidám és derűs legyen minden napja! :)”
  • 104. czindi 2012. augusztus 16. 11:02
    „Akkor tényleg csak - szinte lényegtelen - különbség van köztünk: nálam az első pont: Mindenek fölött - és előtt - magyar vagyok, mert magyarnak születtem. Hogy ez áldás-é vagy átok, ezen nem elmélkedem, mert fölösleges: ez tény. A többi pont stimmel. Még annyit: nincs csak fekete ( gazember ) és csak fehér ( abszolút becsületes, hiba nélkül való ) ember, csak szürkék vannak, sötétebb vagy világosabb, van akiben több a rossz, van akiben több a jó. És nem csak hátrafelé tekintgetek ( nyilazok?!) term. én is szeretném, ha végre jól mennének a dolgaink, jobb lenne pl. a közlekedési kultúránk, többet járnánk színházba, éttermekbe vacsorázni, "európaibb módon" élni, de látom az iszonyatos anyagi szakadékot is, ami ezt lehetetlenné teszi! És tudom, hogy vannak "balkáni" állapotok, vannak emberek, akik valóban "balkáni" módon élnek, de ezek ( nálam legalább is! ) egyedek, és nem a magyar nemzet, úgy általában, hanem XY, meg ZQ, stb. Hát ennyit, röviden.
    Derűs napot mindenkinek, aki itt él ebben a szűkre-szabott országban, meg akik nem itt élnek, azoknak is. ( szóval csak azoknak, akik tudnak kerékpározni, meg azoknak, akik nem tudnak...)”
  • 103. tucat 2012. augusztus 15. 22:39
    „Témán kívüli zárszó - részemről legalábbis.
    Nem emlékszem olyasmire, hogy valaha is köpködtem volna bármely nemzetre. Ezek közül hosszú idő óta a legtöbb közöm a magyarhoz van, és súlyosan betegnek tartom ezt a társadalmat, ha úgy tetszik, az általam civilizáltnak tartott világ egyik, ha nem a legbetegebb közössége ez a múltba révedő, fogcsikorgató, a sebeit nyaldosó nép mániás depressziójával, amely megakadályozza a pontos helyzetfelismerésben, és így abban is, hogy végre előre, és ne hátra tekintve-curikkolva gyógyítsa, építse önmagát. Pedig jó lenne, ha hinné: nemcsak múltja van - amelyet illenék helyesen és folyamatosan feldolgoznia -, hanem jövője is, ha úgy akarja. Ez engem is elkeserít, és - igaza van - olykor fenemód idegesít is, mert ezt egyszerűen patológiás jelenségnek tartom (a kendőzetlen pszichiátriai statisztikák nemzetközi összeghasonlítása is efféle differenciál-diagnosztikai diagnózist indukál).
    Amikor tehát a túlélési félelmektől hajdani önmagához képest végletesen és szégyenletesen (de érthető okokból, és a napi politikai érdekek álszenten aljas kisüléseitől megőrjítve) lezüllő embercsoport elé igyekszem tükröt tolni, számítok az eszeveszett hárításra, rúgásokra és harapásokra, s bármennyire fájnak, tudom, hogy a sebzett vad fél a feléje nyújtott emberkéztől: igyekszem tűrni a harapásokat, bár némelykor szerfelett fájnak nekem is.
    A tények feltárására törekvő, az összefüggésekre és a lehetséges megoldásokra mutató véleménynyilvánítást, megbocsásson, a magam részéről nem tekintem hazaárulásnak. Sokkal inkább lenne lelkiismeret-furdalásom, ha a felém áradó gyűlölethullámoktól berezelve, gyáván elhallgatnám mindazt, amit - szerintem - világosan látok. Tudom, sokan rajtavesztettek már a nyíltságukon e honban is, sokan égtek elevenen, végezték karón preparálva, vagy bitófán, de abban azért reménykedem, hogy ezeket az időket, a minősíthetetlenül ostoba és aljas, hatalmi-politikai érdekek nemzetforgácsoló sugallatára sem sikerül soha többé valóságosan visszaidézni.
    Tehát számomra a hazaárulás mást jelent (önző érdekeknek kiszolgáltatni azt az embercsoportot, amely táplál, óv és védelmez, s amely így a hazám emberi közössége - van erre példa bőséggel, de ne bennem keresse, az ég szerelmére, tippet, remélem, nem kell adnom az irányra nézvést, mert a társadalom súlyos betegsége túlontúl sokakat meg tud fertőzni fent is, lent is, jobbról is, balról is...), s ha egyszer ezt is sikerül értenie, akkor talán máshol keresi a hazaárulókat, vagy, ha igazán kikristályosodott Önben a következő pontok logikája, akkor sehol sem az árulókat fogja keresni, mert érteni fogja, hogy a kutatásukra fecsérelt energiát máshol kell, máshol érdemes kamatoztatni. Tudja, egy igazán erős, boldog egyének által lelkesen épített közösségnek nincsenek, s a dolgok logikája okán nem is lehetnek belső árulói, legfeljebb a kerítésen kívülről befelé sóvárgó irigyei. Ideális esetben azok se, mert egyszerűen nem is létezik kerítés. Tudom, nagyon elvont és rémesen kompakt gondolatok ezek, nem is gyötröm tovább, jöjjenek a pontokba szedett itemek, a teljesség bármilyen aspektusú igénye nélkül, természetesen:
    1. Mindenek felett és elsősorban (a számomra elérhető legmagasabb intelligencia megközelítésére igyekvő) ember vagyok.
    2. Másodsorban vagyok csak kanadai, magyar, francia, izraeli, japán..., vagy bármely más nemzethez és kultúrához tartozó.
    3. Harmadsorban vagyok fehér, fekete, sárga, kreol; európai, afrikai, belső-ázsiai, vagy bármely rasszhoz tartozó.
    4. Negyedsorban vagyok csak heteroszexuális, meleg, leszbikus, transznemű, transzvesztita, a szexuális és bármilyen identitásom, vagy senkire nézve semmiféle veszélyt nem jelentő orientációval élő.
    5.. Ötödsorban vagyok csak ateista, materialista, vagy valamilyen teremtés- és túlvilág-mitológiában a félelmeit oldó lény (keresztény, mohamedán, buddhista, krisna-tudatú, vagy bármilyen egyéb ideológiai alapokon vizsgálódó, de mindenképpen nyitott, semmiképp se kirekesztő és fanatikus).

    Még sorolhatnám az általunk produkált jelenségekhez való viszonyulás lehetőségeit, de felesleges, mert az első pont a lényeg. Ha ugyanis az teljesülhet, akkor az összes többi valójában szánalmasan lényegtelenné zsugorodik, mert elvegyül és feloldódik az első pont rejtette intelligenciában.

    Hát, ez az én "hazaárulásom" intellektuális ars poeticája, kedves Czindi.

    U.i.: Közben látom, hogy Izrael és Magyarország nemes küzdelmet vív az üde, zöld gyepen. Az efféle összecsapásokat szerfelett kedvelem, mert - eltekintve egy-két sérüléstől - nem vér folyik, s a vitézek nemcsak túlélik, hanem testben és lélekben is sokat nemesednek: nemesítik egymást, és mély, olykor életre szóló (az első pont szellemiségéhez közelítő :)) barátságok is születnek.Ezért aztán van, hogy nehéz eldöntenem, kinek is szurkoljak. Leginkább mindkét csapatnak, és élvezem a pompás játékukat. Lélekben én is ott vagyok velük, és előfordul, hogy egy-egy szép támadó, vagy védelmi akcióban elképzelem magamat is - az se zavar, ha ilyenkor képzeletben a hatágú kék csillag, vagy bármely "idegen" (számomra egy se az) nemzet jelképe díszíti a mezemet. Ne, kérem, ne dühítse magát éjszakára: nem vagyok Önnek sem ellensége. Talán egyszer megérti majd ezt is. :)

    Aludjon jól! :)”
  • 102. czindi 2012. augusztus 15. 11:17
    „Jom íjt´, urum!, köszönöm, Kendnek is, igaz kicsit később. A tévedése onnan adódik, -többek között - hogy egyetlen politikai pártnak sem vagyok sem tagja, sem szószólója. És bátran kövezzen meg: az általam alább leírt mindenféle keveredés ellenére ( hisz mindazok vére bennem is van!) magyarnak vallom magam, és igen, büszke vagyok a származásomra, de nem jobban, mint a német vagy az olasz , stb az övére. És nem örülök neki, de tudomásul veszem, ha szid bennünket a német, a francia, a zsidó, vagy bárki más, de nem örülök annak, ha egy magyar köpködni kezdi saját nemzetét. Remélem, Ön sem gondolja komolyan, amiket írogat. Ha mégis, úgy jogában áll más zászló alá állni, más állampolgárságot fölvenni, és akkor hajrá, lehet gyűlölni és ócsárolni a magyart. Ez olyan, mint a kém vagy hazaáruló. Az előbbit is büntetik, ha elkapják, de a hazaárulásért halálbüntetés jár(t). Egyébként élvezettel "ittam" minden szavát, amikor nem a magyarokat becsmérelte. Csak így tovább!”
  • 101. tucat 2012. augusztus 15. 00:54
    „97. czindi
    Valami elkerülte a figyelmemet, de belátom, jobb is így, mert ily későn már legalább nincs erőm elkalandozni a magyar szavak jelentéstanában, ismét csak fényévekre elkerülve a tudósítás témáját. Röviden ennyit: szó sincs a részemről tévedésről, az "Emse" nevet - mert az, igaz, ismertebb és elterjedtebb hangalakja az "Emese" - tudatosan, mondhatom, több rétegű tudatossággal használtam (ez azt jelenti, hogy a szó mögé, részben metaforikusan, sűrítettem egy sor gondolatot - feleslegesen -, amelyek azonban az Ön által felvetett, amúgy valóban létező, köznévi jelentésével nem állnak kapcsolatban).
    Mindegy ez is már. Azért, remélem, nem foglalkozik mostanában magyar szófejtéssel. Ha mégis, akkor javaslom, hogy efféle, önkényes és nyilvánvalóan öncélú (a vitapartnere megsemmisítése céljából alkalmazott) jelentésszűkítésektől tartózkodjék. A kötete megírásához tanulmányozza a közkönyvtárakban is valamelyest hozzáférhető, igaz, nem túl bőséges és nem is minden részletében kifogástalan, önmagával is végeláthatatlan vitában álló (mindez érthető, ha ismeri valamennyire a magyar nép őstörténetét), de tudományos igényességgel, roppant széles körben, tengernyi, nem kizárólag nyelvtudományi (inter)diszciplína határán túl is vizsgálódva megalkotott szakirodalmat, amely, minden, tiszteletet parancsoló igyekezete ellenére, napjainkig is csak egy valamiben egységes: sokkal több kérdést keltett életre és hagyott nyitva, mint amennyire megbízható, lezártnak tekinthető választ volt képes adni (az [Emse] szó jelentése és története azonban viszonylag megbízhatóan feldolgozott: nagyon ősi, nem is ugor, hanem egyenesen finnugor szó, több nyelvben máig hasonló hangalakkal, és nem ritkán ´anya´ jelentéssel; pl. észt: [ema] - miként a magyarban is [em] az eredeti hangalak, a későbbi képzők már a jelentés módosulásai felé visznek, miközben a szó jelentése is változik, és az eredeti, feltehetően igei jelentésű alapszóból egyéb szavak is képződnek - emlő, emlős, emik - ´szopik´, Emő, Emse, Emese...). A politikai küzdelmeihez pedig semmiképpen se használja egyik tudományt se, a nyelvészetet és a történelmet is ide értve! Az ilyen, mondhatni, felelőtlen beavatkozásoknak beláthatatlan következményei lehetnek - voltak már, és úgy tűnik, sajnos lesznek is megint, egyre inkább, a nagy magyar, türk tudatú népeket is önigazolásképpen vendégül látó, keleti szelek felé figyelve szorongó pusztában.

    Jom íjt´, urum! (Vereckénél még valahogy így hangozhatott, zárt ´o´-val, ´é´-be és ´j´-be hajló ´í´-vel, nagyon zárt ´u´-kkal, s ha egy türk nem érti is, egy ugor nyelvet beszélő talán még sejti, hogy nem rossz kívánság ez ilyen időtájt. ;))”
  • 100. tucat 2012. augusztus 14. 22:47
    „Kár, hogy nem látja, Czindi: egyre kevesebb dicső magyar vitéz, s annál több elkeseredett, a holnapjától - akár szó szerint is - rettegő, sem saját magában, sem másokban bízni többé nem tudó ember él itt. Tudja, voltak itt ezelőtt is hagyományápoló lovagi tornák, még a "kommenista" időkben is, a magyarok titokzatosan romantikus, nem igazán feltárt őstörténetéből vett jelmezeket, társadalom-szerkezeti, életvezetési, harcászati és egyéb elemeket, eszközöket felvonultató rendezvények, és nem is volt semmi baj velük. De ilyen körülmények, köz- és fejbéli állapotok közepette, ilyen politikai környezetben mindez csak a hatalmi manipulációk csúfos és lélektorzító, mentálisan romboló eszköze lehet. Az is, ráadásul tudatosan, azaz aljasan. Pontosan ilyen az egyház gondjaira bízott erkölcsi restauráció is, amelyről már végképp semmi kedvem beszélni, mert súlyos belgyógyászati tüneteket produkálnék - teljesen hiábavalóan, feleslegesen.
    Nincs is több mondanivalóm erről, mert akinek van szeme a látásra, füle a hallásra, annak a figyelme eddig sem ragadt le a fényes díszleteknél, az mindig is belátott a színpompás paraván mögé. Csak remélni tudom, hogy az ínség, a növekvő szorongás, és az ezzel kézen fogva járó mentális beszűkülés nem veszi el még jobban, teljesen az istenadta eszét, s a méltóság (nem magyar, hanem immár egyszerűen emberi) fokozatos elvesztése sem a beletörődés, hanem a helyzetfelismerés és a megfelelő irányú cselekvés: a megmaradás felé tereli az energiáinkat. Másként nincs esélyünk, hacsak arra nem, hogy a magyarok őstörténetén vitatkozzunk. Ezt valóban megtehetjük Európán kívül, európai támogatás nélkül is, el akár a genetikai megtisztulás szélsőségéig, legfeljebb szögesdróttal körbekerítenek bennünket. De dönthetünk másként is, ha felismerjük, hogy se Európa, se a világ nem ősi, és főleg nem új keletű ellenségünk. A régi-új ellenség mi vagyunk, akik megharapjuk a felénk nyújtott segítő kezet, "kipateroljuk a bennünket eladósítani igyekvő, nyilvánvalóan zsidó érdekeltségű hitelezőket" (ezt, az IMEI-be illő szöveget még idézőjelbe téve is fájt leírnom), és felülünk a turul hátáról hozzánk intézett, zavaros, ősmagyar ízű szózatoknak. Mert vesszen a kutya világ, de mi magyarok vagyunk! Ez, a széthúzással együtt, valóban ősinek mondható, és a türk népeknek az államiság mai fogálmától távol eső, laza törzsi-nemzetségi szövetségi rendszerére épülő, mobilis fejedelemségekre emlékeztet. Igaz, ez sem "ősmagyar", hanem elsősorban a belső-ázsiai csuvas törököktől átvett hatalmi szerkezet, amely azonban megfelelő hatékonysággal tudta összefogni a kóborló, rabolgató nomád állattenyésztéssel is úgy-ahogy foglalkozó, kultúrájukban és nyelvükben a laza kötelék ellenére is többé-kevésbé egységes törzseket és nemzetségeket, amelyek közül azért mégis rendre-módra leváltak, nem is jelentéktelen alakulatok. E veszteségeket az újonnan és többnyire ideiglenesen lerohant, de tartósan meg nem szállt (erre a nomád hatalmi struktúra nem volt alkalmas, egy nagyobb terület tartós ellenőrzéséhez statikus intézményhálózat: állam kiépítése és fenntartása kellett volna) területek népessége pótolta valamelyest. István és a vele tartók helyzetfelismerése nélkül - akit én legalább annyira kegyetlen zsarnoknak tartok, mint amennyire értelmes népmentőnek, de ezt aztán most végképp hagyjuk - ezen a nyelven nemcsak itt nem beszélne senki, hanem szinte bizonyosan régen elfelejtette volna a világ azokat a rabló, nomád kalandorokat, akikkel pár évtized alatt bizonyosan és végképpen leszámolt volna. Ahogyan meg is tette másokkal, szemrebbenés nélkül. Hogy ez a Sztefanosz a népet mentette, amikor a statikus, európai típusú államot erőltette, a saját karrierjét építette, vagy egyszere tette mindkettőt, nem tudom, de azt sejtem, hogy ma is első számú közellenség lenne az európai elkötelezettségével..., tényleg hagyjuk.

    Nem érzi, nem látja, kik és miért teszik ezt Önnel? És sajnos rengeteg más emberrel is.

    Mindegy is. Ehhez képest itt csak egy viharos fölsővárosi szóváltás hátteréről kellett volna csevegnünk. Így sikerült. Hunniában így megy ez. Régóta. S alighanem sokáig így is maradunk, már, ha még megmaradunk. De, mert kevesen vagyunk, fogyatkozunk is, ehhez mindenkire szükségünk van, a magyar cigányra, a magyar zsidóra, a magyar tótra, a magyar kommunistára, a magyar konzervatívra, a magyar melegre, tejivóra, borivóra, gyerekre, öregre... Hosszú a sor, hála az égnek, még mindig. Ne is rövidítsünk a listán, mert a még élő magyarok jegyzéke az, kedves Czindi!:)

    Jó éjt!”
  • 99. macs 2012. augusztus 14. 18:54
    „97. czindi, csak eszembe jutott. Az Árpád-házi királyok anyja, szinte kivétel nélkül külhonból érkezett.”
  • 98. SP 2012. augusztus 14. 17:35
    „A delírium tremens veszélyes is lehet.

    Kocsma vagy nem kocsma ez itt a kérdés.”
  • 97. czindi 2012. augusztus 14. 17:03
    „96. macs , jól érted. Az "idegenek" befogadása mindig erősíti a nemzetet, vérfrissítés! És ezért olyan erős és szívós, és hál´Istennek kiirthatatlan a magyar.
    Batu kán "látogatása" nem örömünnep volt - mint sok más "látogatás" sem, de ők is hagytak itt " nyomokat" nem kevés asszonyban, mint a többi idegen is. Mint bizonyára tudod, a törököknek pl. a fürdő-kultúránkat köszönhetjük. Nem véletlen szokták mondani: minden rosszban kell hogy legyen valami jó is...
    ( mellesleg Széchenyi elsősorban Anglia felé orientálódott, és nem véletlenül...)”
  • 96. macs 2012. augusztus 14. 12:53
    „czindi, tucat,
    nagyok vagytok! :-)
    Igaza van Széchenyinek, de engedtessék meg, hogy tovább gondoljam intelmét. Pártját kell fogni a nemzetnek, de csak úgy, hogy ezzel a javát szolgáljuk.
    Két kérdésem van:
    Mit gondoljak Istvánról, aki minden erejével és eszközével azért dolgozott, hogy a magyarság Európa felé orientálódjon, és fiát az idegenek befogadására intette, mivel így gazdagodhat az ország.
    Hogyan kell értékelni Batu kán és barátainak látogatását?”
  • 95. czindi 2012. augusztus 14. 11:01
    „90. macs 2012.08.13. 19:52

    89. tucat,
    Emese. Gondolom, rá gondoltál. :-) Remélem csak olyan tévedés volt tucat részéről, mint részemről a "karók" a karok helyett..Ha nem, az baj: az EMSE mint tudjuk, kocát jelent...vagyis mi, magyarok Álmos Kocák népe vagyunk, vagyis disznók...94. bánki, ha úgy gondolod? Lelked rajra. Tucatnak én is versben felelek:
    Hódító s befogadó nemzet vagyunk, széthintettük Európában a magunk,
    de békét kérni jöttek hozzánk taljánok, szlavónok s a frank...
    Holló a hollónak szemét ki nem vájja, de magyar a magyart kardélre hányja..
    És keletről jött egy nagyobb hullám: kunok és besenyők, no meg a zord tatár..
    Jött azután keletről sok örmény meg a zsidó, nyugatról meg spanyol és olasz biboldó..
    Lezúdult sok székely hegyről a völgybe, s elkerült egy hadosztálynyi, ide az Őrségbe
    S jöttek még tótok, morvák és csehek, s látod, már fel is állt a Fekete Sereg.
    Zápolyával jöttek mócok és oláhok, no meg délkeletről jöttek a cigányok
    Azután ránkzúdult a sokezernyi török, itt maradt a nyoma, kultúrájuk örök.
    Elűzni a törököt jött a sok vallon, több lett a káruk, mint volt rajtuk a haszon!
    Rákóczi is hozott lengyelt, ruszént, rutént, mégsem tehetett mást, megjárta Edirnét...
    Jött aztán az osztrák, tudod: a sógor, s ha azt hiszed, elég már a jóból
    hát tévedsz. az orosz is itt termett, tovább hígította a magyar nemzetet!
    Tudom, árulónak kiáltotok engemet, tudjátok mit? az vesse rám az első követ
    aki ezek után igazolni tudja: hogy az ő vére százszázalék szittya!
    De félre-téve a poénkodást, álljon itt egy idézet attól ,akit a "legnagyobb magyarnak" tart ( sztem az egész világ is: "Akit magyarnak teremtett az Isten, és nem fogja pártját nemzetének, - nem derék ember!" gr Széchenyi István.”
  • 94. bánki 2012. augusztus 14. 05:13
    „85. czindi 2012.08.13. 11:08
    jó neked + a kisebbség kisebbsége

    ,,tucatnak" tökre igaza van !”
  • 93. tucat 2012. augusztus 14. 00:55
    „90. Macs
    (Ellenem éber, jobb nem várnom a "Hopp!"-ig.
    Ím, kijavítom, s lássuk, győzzön a jobbik:)

    Rá, de a mondat ritmusa ezt kívánta.
    Türk tudatú haverok Bugacon ma se értik a ritmust,
    Mert fejedelmi beszély a Zagyukban mélyen szánta:
    Érett hegyleve nem kell, jó ez a híg must...

    Keljen a nap nyugaton, hát,
    S majdcsak megnyugszik keleten!
    Harcra, magyar, ne pihenjen a tomfád!
    Vesszen a törzs, de ne élhessen betegen!

    Jól van, szóltál féltőn, Macs, te komisz!
    Ám, ne aggódj: ereimben zúg a kumisz!

    Részegen álmodom: Ázsia is hazavár.
    Nem lelem itt a honom: Iyi geceler, Atalar!

    Bocs, Macs!
    És légy irántam te is irgalommal, szegény Modi, a táborozáskor!”
  • 92. tucat 2012. augusztus 14. 00:03
    „90. Macs
    Rá, de a mondat ritmusa ezt kívánta.
    Türk tudatú haverok Bugacon ma se értik a ritmust,
    Mert fejedelmi beszély a Zagyukban mélyen szánta:
    Érett hegyleve nem kell, jó ez a híg must...

    Keljen a nap nyugaton, hát,
    S majdcsak megnyugszik keleten!
    Harcra magyar, ne pihenjen a tomfád!
    Vesszen a törzs, de ne éljen betegen!

    Jól van, szóltál féltőn, Macs, te komisz!
    Ám, ne aggódj: ereimben zúg a kumisz!

    Részegen álmodom, Ázsiai is hazavár:
    Nem lelem itt a honom: Iyi geceler, Atalar!”
  • 91. SP 2012. augusztus 13. 20:19
    „80. Pi "kocsmák fizetnek"

    Bevételből levesszük a gyógykezelés árát,
    hozzákalkuláljuk azt a mérhetetlen kárt, amit a szeszmesterek a családjuknak okoznak.

    Anya és feleség, gyerek szomorítóvá válnak.
    Undorral gondolnak rá a kisemmizett gyermekei,családja stb. stb. stb

    Akkor tényleg
    jó ötlet a kocsmaüzlet.
    Annak a pár szarházinak igen, aki mások gyengeségéből hasznot húznak, és már a lakótelepeket sem kímélik.

    Így haladunk
    az óvoda udvarára is kocsmát telepítenek,
    hiszen lakótelepi is, önkormányzati is rendelet is támogatja. Ja és megéri, jó üzlet, bevétel.”
  • 90. macs 2012. augusztus 13. 19:52
    „89. tucat,
    Emese. Gondolom, rá gondoltál. :-)”
  • 89. tucat 2012. augusztus 13. 17:58
    „Általános válasz az atyafiak nyilaira

    Próbálkozott már más is betörni, például Dévénynél, szebb időknek szebb dalaival, de ő is legfeljebb a középiskolai tankönyvekig jutott, a lelkekig nem.
    Nekem se kellene a huzatos jurtában gyertyát gyújtanom, mert úgyis elfújja a gyenge fényű lángot a be-betörő pusztai szél.*
    Akkor hát, további jó mulatást egymás karóba húzásához és lenyilazásához!**

    Álmos vagyok, bár anyám nem a turullal párosodó Emse, és szakrális áldozattá lenni se akarok, így hát:
    Szép estét, csendes fölsővárosi éjszakát és további izgalmas, keleti kalandozást!

    * Keserű szájízzel veszem tudomásul, hogy még a ´puszta´ szavaim értelmezése is ekkora nehézséget okoz, és ´pusztán´ indulati válaszcsapásokra futja a jurták mélyéről.
    ** Talán ehhez már mégse kell magyarázat. Ha mégis kellene, az sajnos azt jelenti, hogy csak alakilag beszélünk ugyanazon a nyelven. Gyakran érzem úgy, hogy még alakilag sem. Megnyugtatásul: törzsi többségi alapon nyilvánvaló, hogy én vagyok az, aki nem ismeri a magyar nyelv mélységeit, ezért a jurták közt karóba húzandó, idegenszívű kisebbséghez tartozom. Tudomásul veszem, de behódolni már nem tudok, ahhoz túlságosan megállapodottak már a tekervényeim. Hegyezzétek hát azt a karót!
    Nem is oly rég még büszke voltam e kultúrára, s a nyelvre is. Szégyellnem kell ma mindezt a világ előtt?
    Hegyezzétek hát nekem azt a karót!
    Mi lelt benneteket? Mit tesztek magatokkal, nap fiai? ;(”
  • 88. babazo 2012. augusztus 13. 14:49
    „Az eset után beszedték az asztalokat. Azóta nagyobb a csend, bár meg sem közeliti azt a csendet mikor még bútorbolt volt. Előtte a Sellő miatt volt hangos a környék, most meg ez!!! Nyitott ablaknál sem a gyerekek sem pedig mi nem tudunk aludni. Elolvastam az összes kommentet és egyetértek mindenkivel aki a rendőrséget, a részeget, a kocsmárost, az önkormányzatot hibáztatja.
    A kocsmáros, és az összes illetékes aki ezt engedélyezte miért nem a saját háza alatt nyitott kocsmát, ahol az ő gyerekei alszanak ??”
107 hozzászólás
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Jutalomjáték a Hyppolit Schneidere

Magyar és szerb nyelven játszik, rádiózik, filmekben is feltűnik Csernik Árpád, aki Schneider Mátyás vállalkozót alakítja a Hyppolit, a lakájban. Tovább olvasom