Szeged - delmagyar.hu

Rendben, Lisabeth, megértettem.

Minden jót! :)

en nem hivok meg senkit se fagyizni, idegen alakokat a netrol foleg nem, azutan meg plane nem, hogy leemoztak az aljas kuszobabot.

tehetetlen nem ertem mi koze a bemasolt szovegreszletnek a problemaimhoz.. ne mondd meg mit tegyek, azt pedig foleg ne mondd nekem, hogy terjek vissza a valo vilagba! minek? hogy en is olyan begyoposodott szuklatokoru kispolgar legyek mint te? mar csak ennyi maradt nekem, az en kis vilagom ahol biztonsagban erzem magam, ahol ezerszer boldogabb vagyok es ezerszer szorakoztatobbnak bizonyul minden, es ezt senki se veheti el tolem! es ha mar kerdezted, nagy almom valna valora ha tobb kommentet nem kuldenel, roppant idegesito ez a tamado stilus, nem igazan vagy szimpatikus. kosszep

kedves 68. lisabeth.
"Az internettel kb úgy vagyok, mint a televízióval, szóval nem igazán szeretem semmi értelmesre se használni. Megint félreértettél. Én normális vagyok kérem szépen mentálisan ép, még az EKG görbém is olyan egyenesen szép!" Akkor mi a problémád? Mit gondolsz. tanulás, munka, vagy pénz nélkül boldogulsz? Mi a vágyad mit szeretnél, ebből kéne kiindulni.................
Ha lottózol biztos tudod, hogy nyerési esélyed 1 : 43 949 268 amely nagyon kevés. A munkához, tanuláshoz több esélyed van, csak meg kell ragadni. Úgy gondolom, akik szeret, segítséget nyújthat. Talán ők is nehezen élnek, de ha nincs pénz, pénz nélkül is mindent megadhatnak számodra. Mire is kell a pénz? Alapvetően napi szükségleteinkhez. Ha megakarunk venni egy ruhát, azt hiszed minden nap mást lehet tenni? Gondolkozz el ezen. És mit csinálnál ha megnyernéd a lottó ötöst és a repülőgépre szállnál? Ez eddig jó. és aztán? Mik a vágyaid, Miket szeretnél? azt hiszed pénzért mindent meg lehet… Tovább olvasom »

kedves 68. lisabeth.
"Az internettel kb úgy vagyok, mint a televízióval, szóval nem igazán szeretem semmi értelmesre se használni. Megint félreértettél. Én normális vagyok kérem szépen mentálisan ép, még az EKG görbém is olyan egyenesen szép!" Akkor mi a problémád? Mit gondolsz. tanulás, munka, vagy pénz nélkül boldogulsz? Mi a vágyad mit szeretnél, ebből kéne kiindulni.................
Ha lottózol biztos tudod, hogy nyerési esélyed 1 : 43 949 268 amely nagyon kevés. A munkához, tanuláshoz több esélyed van, csak meg kell ragadni. Úgy gondolom, akik szeret, segítséget nyújthat. Talán ők is nehezen élnek, de ha nincs pénz, pénz nélkül is mindent megadhatnak számodra. Mire is kell a pénz? Alapvetően napi szükségleteinkhez. Ha megakarunk venni egy ruhát, azt hiszed minden nap mást lehet tenni? Gondolkozz el ezen. És mit csinálnál ha megnyernéd a lottó ötöst és a repülőgépre szállnál? Ez eddig jó. és aztán? Mik a vágyaid, Miket szeretnél? azt hiszed pénzért mindent meg lehet venni? Térj vissza a való világba. Nézd meg mire vagy képes. Én úgy gondolom, elég intelligens és okos vagy ahhoz, hogy megtaláld a helyes utat.

Igen, Lisabeth, én ezt_ most_ komolyan_ gondoltam. :D A mondat többi, általad furfangosan kihagyott, de nem kevésbé fontos részét is ("...vagy akár külföldön" ;)).
Valóban nem kizárt, sőt nagyon is valószínű, hogy hosszú időn át kell küldözgetned a pályázatokat, de ha nem teszed, akkor nehéz elképzelni a sikert, mondjuk azért, mert nem is tudnak a létezésedről azok a munkáltatók, akiknek szükségük lehet rád. El kell adnod a munkaerődet a piacon, Lisabeth, ehhez pedig kell egy kis reklám, egy kis marketing a portéka elfogadtatása céljából. :) De az áru nem TE vagy, hanem a munkaerőd, erre azért ügyelj! ;) :)
Ahhoz is hozzá kell szoknod, hogy nem válaszolnak, sajnos ez mifelénk, Hunniában általánosan jellemző. Civilizáltabb országokban is előfordul, de sokkal ritkábban. Mi még itt tartunk, de majd a te generációd szebbé mosolyogja ezt a vad Fél-Ázsiát! Hm? ;) :)
Az internetet pedig igenis lehet értelmes dolgokra (is) használni. Szoktad is, látom, hiszen meghallgattam az Aljas… Tovább olvasom »

Igen, Lisabeth, én ezt_ most_ komolyan_ gondoltam. :D A mondat többi, általad furfangosan kihagyott, de nem kevésbé fontos részét is ("...vagy akár külföldön" ;)).
Valóban nem kizárt, sőt nagyon is valószínű, hogy hosszú időn át kell küldözgetned a pályázatokat, de ha nem teszed, akkor nehéz elképzelni a sikert, mondjuk azért, mert nem is tudnak a létezésedről azok a munkáltatók, akiknek szükségük lehet rád. El kell adnod a munkaerődet a piacon, Lisabeth, ehhez pedig kell egy kis reklám, egy kis marketing a portéka elfogadtatása céljából. :) De az áru nem TE vagy, hanem a munkaerőd, erre azért ügyelj! ;) :)
Ahhoz is hozzá kell szoknod, hogy nem válaszolnak, sajnos ez mifelénk, Hunniában általánosan jellemző. Civilizáltabb országokban is előfordul, de sokkal ritkábban. Mi még itt tartunk, de majd a te generációd szebbé mosolyogja ezt a vad Fél-Ázsiát! Hm? ;) :)
Az internetet pedig igenis lehet értelmes dolgokra (is) használni. Szoktad is, látom, hiszen meghallgattam az Aljas kúszóbab mentális (amolyan, kellemesen metál-emo keverékstílusú) paródiáját, és tetszett, feldobott: értelmesen és kellemes derűvel telt el szűk négy perc az életemből, s közben tanultam is valami újat; köszönöm! :) Annyit azért hadd jegyezzek meg, hogy a dalban említett módszerek némelyikét már hosszú évtizedek óta nem alkalmazzák a pszichiátriai kezelések során, így pl. semmiféle elektrosokkról nem lehet szó, még a zárt osztályos ápolás és megfigyelés során sem. Az ambuláns kezelések pedig teljesen önkéntesek és baráti légkörűek. Tehát semmi félnivalója nincs senkinek, aki igénybe veszi ezt a segítséget. Már, ha úgy érzi, szüksége van rá, természetesen. :)
Arra azért ügyelj, hogy az EKG görbéd ne egyenesedjen ki! Egy kis, szívzűr okozta aritmiás kilengés természetes lehet a te korodban (tkp. bármely életkorban is), de maradjon csak görbe az a görbe! :)
A mentális épségeddel kapcsolatban nincs is kétségem, és a SZEFO-nál sem zárt osztályra való, hanem megváltozott munkaképességű emberek dolgoznak, akik között valóban akad enyhébb mentális zavarral élő is, de nem ez a jellemző ott sem, és ők is nagyon rendesek, kedvesek, aranyosak és nagyon is szerethetőek, efelől nyugodt szívvel biztosíthatlak. Az egy tisztességes munkahely, tisztességes munkával, igaz, nem túl magas jövedelemmel, de első lépésnek az se rossz az önálló élet tanösvényén... ;) :) Csak egy ötlet volt, nem kell tiltakoznod, még kipróbálni sem kötelező, csak lehetséges. :)

Sajnálom, sokat pofáztam itt, ezért most már ragaszkodom a fagyiMhoz, feltéve, hogy rád szakad a bank. Ennyi most már JÁR nekem! :D JÁÁÁR! Na! :D

Macsnak meg a mosoly. Ha nem is jár, de biztosan jól esne neki. Ha megkapja egyszer tőled, lehet, hogy kiderül: magadat ajándékoztad meg voltaképpen, ő csak a médiumod volt ebben is. ;) Mivel szerintem is "nor-má-lis" (mi is az, és ki mondja meg, kinek, kiről? :S ;)) vagy, nyilván ezt is érted. :)

Szép, derűs és kellemes, normális estét, utána pedig mosollyal induló, pihentető álmokkal tarkított éjszakát! :)
({)

Szia, lisbeth,
engedd meg, hogy beképzelt legyek. Gondolom én voltam az újságíró - ebben téveszd - tucat a lelkész. :-)
Sajnálom, hogy untattalak, elnézést kérek. Ígérem nem teszem többé. Egy dolgot azért tegyél meg! Ha látok egy lányt az utcán, aki virágos bakancsot visel - az csak Te lehetsz - és rámosolyogok, mosolyogj vissza!
Előre is köszönöm! :-)

" Ha érettségiztél, szakmád van és idegen nyelvet is elfogadhatóan beszélsz, akkor szinte biztos a siker itthon" Te ezt most komolyan gondoltad? Még ha friss diplomás lennék se hinném el. Hónapokig küldözgethetném a leveleket, csak hogy meglegyen az érzés, hogy tettem valamit az ügy érdekében, de a legtöbbje még válaszra sem méltatna.. Az internettel kb úgy vagyok, mint a televízióval, szóval nem igazán szeretem semmi értelmesre se használni. Megint félreértettél. Én normális vagyok kérem szépen mentálisan ép, még az EKG görbém is olyan egyenesen szép!
Ha megnyerném a lottó ötöst akkor biztos, hogy a legelső utam a repülőtérre vezetne, és még ott se vesztegetném az időmet még egy gombóc fagyira se.

fóláutbój helyett ajánlanám: http://www.youtube.com/watch?v=Vb8PRxcoMY8

Figyelemben és segítős szándékban nincs hiány, de a munka és a pecó frontján sajnos más a helyzet.
Persze, azért az sem reménytelen. Ha például szisztematikusan kezded a gépedet arra is használni, hogy alaposan tájékozódj az elérhető állások felől, s mondjuk ilyen szavakat írsz a keresőbe, mint "munka", vagy "job", akkor meglepően széles kínálat tárul a szemed elé. A lehetőségek jelentős része valószínűleg kihullik a rostádon, de a nagy számok törvénye alapján előbb-utóbb akad majd reális esély is. Ha érettségiztél, szakmád van és idegen nyelvet is elfogadhatóan beszélsz, akkor szinte biztos a siker itthon, vagy éppen külföldön, ha nem is egyik napról a másikra. Érdemes lenne a pályázatírás technikáját is tanulmányoznod, mert ha komolyan el akarsz helyezkedni, akkor bizony előfordulhat, hogy kitartóan, rengeteg helyre kell pályáznod. Ritka szerencsés madár az manapság, amelyik azonnal berepül a nyitott ablakon, és meg is marad odabent. :) Szóval kitartás kell ehhez… Tovább olvasom »

Figyelemben és segítős szándékban nincs hiány, de a munka és a pecó frontján sajnos más a helyzet.
Persze, azért az sem reménytelen. Ha például szisztematikusan kezded a gépedet arra is használni, hogy alaposan tájékozódj az elérhető állások felől, s mondjuk ilyen szavakat írsz a keresőbe, mint "munka", vagy "job", akkor meglepően széles kínálat tárul a szemed elé. A lehetőségek jelentős része valószínűleg kihullik a rostádon, de a nagy számok törvénye alapján előbb-utóbb akad majd reális esély is. Ha érettségiztél, szakmád van és idegen nyelvet is elfogadhatóan beszélsz, akkor szinte biztos a siker itthon, vagy éppen külföldön, ha nem is egyik napról a másikra. Érdemes lenne a pályázatírás technikáját is tanulmányoznod, mert ha komolyan el akarsz helyezkedni, akkor bizony előfordulhat, hogy kitartóan, rengeteg helyre kell pályáznod. Ritka szerencsés madár az manapság, amelyik azonnal berepül a nyitott ablakon, és meg is marad odabent. :) Szóval kitartás kell ehhez is, mint mindenhez, beleértve a kudarcok könnyed elviselését is: nem szabad összeomlani és elkeseredni, amikor minden erőfeszítésed ellenére sem jön össze valamilyen hőn vágyott elképzelésed. Elestem, felkelek, lesöpröm a port a ruhámról, szusszanok egyet, és megyek tovább. :) Könnyű mondani, mi? :) Igen, de olykor sikerül megtenni is, legfeljebb a szusszanás tart változó, néha a kelleténél kicsivel hosszabb ideig. Ezek sajnos mind elvesztegetett, holt idők, de hát valamennyi ebből is belefér abba a hetven-nyolcvan-kilencven esztendőbe. :)
Mellesleg úgy tudom, hogy a SZEFO-nál bővítés folyik, lehet, hogy érdemes lenne ezt a lehetőséget is körbe szagolnod. Ott sok, megváltozott munkaképességű embert foglalkoztatnak, köztük érzékszervi meg kisebb-nagyobb testi fogyatékkal élőket is, és bár nem milliomosok sétálnak arrafelé, azért a semminél az a bérecske is több, és emberek között telik az időd. Állítólag aranyos, rendes emberek. Hihető, mert sokan élnek fogyatékkal, s egymás közt nagyon empatikusak lehetnek, természetesen. :) Meg, úgy rémlik, létezik valamilyen belső képzési rendszerük is, amely némi előmeneteli lehetőséget is biztosít a dolgozók arra alkalmas rétegének. De a részleteket nem ismerem, utána kéne járnod egy kicsit, ha érdekel.

Minden emberi lélek bonyolult, ha nem is barokk, vagy éppen copf, netán egyenesen rokokó stílusú. :) A tiéd sem kivétel, és eszemben sincs visszavonni a levegőt (Air)! :D
Ha szabadna tréfálnom, most azt mondanám, hogy ne légy telhetetlen, döntsd el, hogy az újságíró, vagy a lelkész! De micsoda dolog már az, hogy egyszerre mindkettő, míg másoknak egy se jut! :D
Komolyabban: azt hiszem, mindkettő te vagy valójában, és a legjobb az lenne, ha összebékítenéd és egyesítenéd őket magadban: így válnál teljesen azzá, aki vagy. Nyilván bennem is rengeteg szerep, többféle személyiség létezik, de ezek nemigen szoktak elválni egymástól, mert azonnal rendre utasítom, mihelyst rajta kapom őket, hogy készek összebalhézni. :)
Még komolyabban: ha ez a két figura továbbra sem hajlandó elcsendesedni és eggyé válni benned/veled, netán kiköltözni belőled, akkor feltétlenül kérj segítséget (pszichiátria) a megregulázásukhoz! Ha ugyanis nagyon kitartóan és makacsul gyötörnek, az kimerítheti az energiaforrásaidat, és teljesen átvehetik feletted az irányítást, ami már egyáltalán nem vicces dolog. De ezt nem kell megvárnod, mert ma már remek készítmények léteznek, amelyekkel tökéletesen meg lehet fegyelmezni és az irányításod alá lehet vonni ezeket a fenegyerekeket. Sőt, el is lehet teljesen tüntetni őket, s az eredmény: te magad leszel, végre pontosan az, aki vagy. :)
Ez elég biztató, igaz? :) Szóval, ha ilyen gondjaid vannak, ne légy rest bejelentkezni a pszichiátriára! Segíteni fognak, s ha te is akarod, együttműködsz a pszichiáterrel, minden teljesen rendben lesz, ebben biztos lehetsz! :)

Pecó nekem is kéne, ha megnyered a lottó ötöst, igazán rám szólhatnál, és meghívhatnál egy két gombócos fagyira! De csak akkor fogadom el a meghívásodat, ha tényleg rád szakad a bank. Na, jó, legyen három gombóc, de aztán semmi több! ;)

Vigyázz magadra! ne keseregj, légy derűs! És mosolyogj, de marha sokat! Amennyit csak tudsz! Olyankor is, amikor éppen egyedül vagy otthon! Így:
:)
({)

Néha olyan volt, mintha felváltva beszélgettem volna egy beépített újságíróval meg a helyi lelkésszel. Egy ideig elég jól szórakoztam, de már unom. A lelkemet pedig erős jóindulattal sem nevezném barokkosan bonyolultnak...De azért cuki, hogy Bach-á nőtte magát az elkeseredett, rezignált, ámbár nemes lelkű tinágerlány. Az a helyzet, hogy akárki akármit mond, akkor is mocskok vagytok, főleg, ha nem értetek velem egyet.
Egy kis közszolg.,ha már itt mindenki olyan segítőkész:
sürgősen kéne meló és pecó, ha valaki tud valamelyikben segíteni, értékelném, ha dobna rám egy mailt.

63. tehetetlen
Szent igaz: nem mindegy, De van úgy, hogy nem válogathatunk. :)

Lelki sérülés? Hát, azt nem nehéz találni; úgy néz ki a lelkünk, mint a Hold felszíne: csupa repedés meg kráter. :) Nem hiszem, hogy van kivétel, legfeljebb a problémamegoldás külső-belső feltételeiben különbözünk némiképp egymástól. :)

Valóban: első a gyógyulás. De ezt elősegítheti egy kis mozgás, séta is, meg bármi, ami testi-lelki felüdülést eredményez, és nem jelent veszélyes túlterhelést. Csak kellő elővigyázatossággal kell cselekedni - én így gondolom. :)
Van is itt valami Lisabeth-nek, ami nemcsak neki szól, hanem az ő lelkének a mélyén rejtőző szépséget is felidézi, nem is akárhogyan. Egy zseniális kis fickó agyalta ki ihletett perceiben, amikor éppen nem a Tamás Templom kántorával vitatkozott, aki szintúgy nem vetette meg a jó bajor itókákat, és olykor, ahogy már ilyenkor illik, jól el is páholták egymást, akár az utcán, vagy a templom előtt is. Ezt a zseniális, barokkosan bonyolult, Lisabethéhez… Tovább olvasom »

63. tehetetlen
Szent igaz: nem mindegy, De van úgy, hogy nem válogathatunk. :)

Lelki sérülés? Hát, azt nem nehéz találni; úgy néz ki a lelkünk, mint a Hold felszíne: csupa repedés meg kráter. :) Nem hiszem, hogy van kivétel, legfeljebb a problémamegoldás külső-belső feltételeiben különbözünk némiképp egymástól. :)

Valóban: első a gyógyulás. De ezt elősegítheti egy kis mozgás, séta is, meg bármi, ami testi-lelki felüdülést eredményez, és nem jelent veszélyes túlterhelést. Csak kellő elővigyázatossággal kell cselekedni - én így gondolom. :)
Van is itt valami Lisabeth-nek, ami nemcsak neki szól, hanem az ő lelkének a mélyén rejtőző szépséget is felidézi, nem is akárhogyan. Egy zseniális kis fickó agyalta ki ihletett perceiben, amikor éppen nem a Tamás Templom kántorával vitatkozott, aki szintúgy nem vetette meg a jó bajor itókákat, és olykor, ahogy már ilyenkor illik, jól el is páholták egymást, akár az utcán, vagy a templom előtt is. Ezt a zseniális, barokkosan bonyolult, Lisabethéhez hasonlítható lelkű fickót Johannak hívták. Meg Sebastiannak is. A családneve pedig Bach volt. Ez patakot jelent, s mily találó, mert a zenéje is ilyen volt ennek a zseniális csibésznek: áradó. Azonban azt, hogy honnan ismerte Lisabeth lelkét már évszázadokkal ezelőtt, nem tudom. De ismerte, íme a bizonyíték:
http://www.youtube.com/watch?v=S25tlrvqP_8

Ugye? ;) :)

További derűs, boldog napot! :)

Lisbeth, nem tisztem a nőt védeni, de bármit is mondott korábban, végül mégis segített. Ezt értékelned kéne. Te gondolkodás nélkül odamész a földön fekvőhöz, és hidd el vannak még páran, akik szintén megteszik, mert mint mondod ez emberi gesztus. Arra nem gondoltál, hogy aki odament hozzád, annak a részéről is csak egy emberi gesztus volt?
Hogy tudok mosolyogni? Ez jó kérdés, sose gondolkodtam ezen! Belülről jön. :-D
Milyenek az emberek, nos ilyenek és olyanok. Mogorvák, agresszívek, sietősek, de egy mosoly megállítja őket és figyelni kezdenek. A múltkor egy férfi jól belém könyökölt és letaposta a lábamat is, úgy tolakodott az ülőhelyért. Jó hangosan bocsánatot kértem tőle, megdöbbenten nézett rám, azt se tudta, köpjön vagy nyeljen, én meg mosolyogva néztem vissza rá. Végül valami bocsánatkérés félét hebegett, majd gyorsan átadta a helyet egy idős hölgynek. Mondhatod, hogy gonosz voltam. Talán, igazad van, mosolyogva voltam gonosz. :-DD És, hidd el, ha csak annyit elértem, hogy… Tovább olvasom »

Lisbeth, nem tisztem a nőt védeni, de bármit is mondott korábban, végül mégis segített. Ezt értékelned kéne. Te gondolkodás nélkül odamész a földön fekvőhöz, és hidd el vannak még páran, akik szintén megteszik, mert mint mondod ez emberi gesztus. Arra nem gondoltál, hogy aki odament hozzád, annak a részéről is csak egy emberi gesztus volt?
Hogy tudok mosolyogni? Ez jó kérdés, sose gondolkodtam ezen! Belülről jön. :-D
Milyenek az emberek, nos ilyenek és olyanok. Mogorvák, agresszívek, sietősek, de egy mosoly megállítja őket és figyelni kezdenek. A múltkor egy férfi jól belém könyökölt és letaposta a lábamat is, úgy tolakodott az ülőhelyért. Jó hangosan bocsánatot kértem tőle, megdöbbenten nézett rám, azt se tudta, köpjön vagy nyeljen, én meg mosolyogva néztem vissza rá. Végül valami bocsánatkérés félét hebegett, majd gyorsan átadta a helyet egy idős hölgynek. Mondhatod, hogy gonosz voltam. Talán, igazad van, mosolyogva voltam gonosz. :-DD És, hidd el, ha csak annyit elértem, hogy legközelebb odafigyel a környezetére, akkor már nem volt hiába.
És még egy eset, ígérem utolsó. Volt egy kolléganőm, aki valamiért nagyon haragudott rám. Ott fúrt, ott áztatott, ahol csak tudott. Eleinte úgy viselkedtem ahogy várta, dühöngtem, sírtam, és mindig volt valaki, aki vitte a hírt neki. Aztán, lehiggadtam, valahányszor találkoztam vele, rámosolyogtam, ha úgy adódott rákérdeztem a gyerekére. Sikerült kibillentenem, nem tudta mit kezdjen velem. A végén leállt, a mosoly győzött.
Kérlek, vigyázz magadra, és hallgass tehetetlenre, ha teheted, mindig legyen veled valaki, aki segít, ha baj van.