Délmagyar logó

2017. 11. 20. hétfő - Jolán 1°C | 8°C Még több cikk.

Fiatal lány ugrott a Belvárosi hídról a Tiszába

A Belvárosi hídról ugrott a Tiszába pénteken délután Szegeden az a fiatal lány, akit egy motorcsónakos mentett ki, közösen a vízirendőrökkel.

Információnk szerint a lány bakancsot viselt, a Laposon fürdőzők szerint ruházata is azt erősítette meg, hogy az emós stílust képviseli.

Sikerült elérnünk telefonon Oláh Róbertet, aki egy éppen próbaúton levő motorcsónakból ugrott a vízbe és húzta társai segítségével a kishajóba a lányt. Mint elmondta, javítás után indultak el a csónakkal, olyan sietősen, hogy elfelejtette levetni a cipőjét. Társai élcelődtek is vele, hogy bármikor vízbe eshet és akkor elázik. Ezúttal ugrott, és tényleg elázott, mint ahogy pénze és igazolványai is. Csak a telefonja úszta meg, azt még kivette.

A Belvárosi hídról ugrott a vízbe a lány. Fotó: Karnok Csaba
A Belvárosi hídról ugrott a folyóba a lány.
Fotó: Karnok Csaba

Elmondta, először fadarabnak vélték a lány fejét, ami időnként elmerült, s csak közelebb érve látták, hogy ember van a vízben. Mire behúzták a csónakba a lányt, megérkeztek a vízirendőrök is és rákötve a hajóra, együtt értek partot - onnan a rend vízi őrei már átvették az irányítást.

A mentőhajóban jobbról Oláh Róbert.
A mentőhajóban jobbról Oláh Róbert.

Korábban írtuk:

A zuhanást és a vízbe csapódást a nő szerencsésen, komolyabb sérülés nélkül megúszta, a mentők azonban elővigyázatosságból a pszichiátriára szállították.

Olvasóink írták

73 hozzászólás
  • 73. tucat 2012. augusztus 11. 21:14
    „Rendben, Lisabeth, megértettem.

    Minden jót! :)”
  • 72. lisabeth 2012. augusztus 11. 14:14
    „en nem hivok meg senkit se fagyizni, idegen alakokat a netrol foleg nem, azutan meg plane nem, hogy leemoztak az aljas kuszobabot.

    tehetetlen nem ertem mi koze a bemasolt szovegreszletnek a problemaimhoz.. ne mondd meg mit tegyek, azt pedig foleg ne mondd nekem, hogy terjek vissza a valo vilagba! minek? hogy en is olyan begyoposodott szuklatokoru kispolgar legyek mint te? mar csak ennyi maradt nekem, az en kis vilagom ahol biztonsagban erzem magam, ahol ezerszer boldogabb vagyok es ezerszer szorakoztatobbnak bizonyul minden, es ezt senki se veheti el tolem! es ha mar kerdezted, nagy almom valna valora ha tobb kommentet nem kuldenel, roppant idegesito ez a tamado stilus, nem igazan vagy szimpatikus. kosszep”
  • 71. tehetetlen 2012. augusztus 10. 20:41
    „kedves 68. lisabeth.
    "Az internettel kb úgy vagyok, mint a televízióval, szóval nem igazán szeretem semmi értelmesre se használni. Megint félreértettél. Én normális vagyok kérem szépen mentálisan ép, még az EKG görbém is olyan egyenesen szép!" Akkor mi a problémád? Mit gondolsz. tanulás, munka, vagy pénz nélkül boldogulsz? Mi a vágyad mit szeretnél, ebből kéne kiindulni.................
    Ha lottózol biztos tudod, hogy nyerési esélyed 1 : 43 949 268 amely nagyon kevés. A munkához, tanuláshoz több esélyed van, csak meg kell ragadni. Úgy gondolom, akik szeret, segítséget nyújthat. Talán ők is nehezen élnek, de ha nincs pénz, pénz nélkül is mindent megadhatnak számodra. Mire is kell a pénz? Alapvetően napi szükségleteinkhez. Ha megakarunk venni egy ruhát, azt hiszed minden nap mást lehet tenni? Gondolkozz el ezen. És mit csinálnál ha megnyernéd a lottó ötöst és a repülőgépre szállnál? Ez eddig jó. és aztán? Mik a vágyaid, Miket szeretnél? azt hiszed pénzért mindent meg lehet venni? Térj vissza a való világba. Nézd meg mire vagy képes. Én úgy gondolom, elég intelligens és okos vagy ahhoz, hogy megtaláld a helyes utat.”
  • 70. tucat 2012. augusztus 10. 19:37
    „Igen, Lisabeth, én ezt_ most_ komolyan_ gondoltam. :D A mondat többi, általad furfangosan kihagyott, de nem kevésbé fontos részét is ("...vagy akár külföldön" ;)).
    Valóban nem kizárt, sőt nagyon is valószínű, hogy hosszú időn át kell küldözgetned a pályázatokat, de ha nem teszed, akkor nehéz elképzelni a sikert, mondjuk azért, mert nem is tudnak a létezésedről azok a munkáltatók, akiknek szükségük lehet rád. El kell adnod a munkaerődet a piacon, Lisabeth, ehhez pedig kell egy kis reklám, egy kis marketing a portéka elfogadtatása céljából. :) De az áru nem TE vagy, hanem a munkaerőd, erre azért ügyelj! ;) :)
    Ahhoz is hozzá kell szoknod, hogy nem válaszolnak, sajnos ez mifelénk, Hunniában általánosan jellemző. Civilizáltabb országokban is előfordul, de sokkal ritkábban. Mi még itt tartunk, de majd a te generációd szebbé mosolyogja ezt a vad Fél-Ázsiát! Hm? ;) :)
    Az internetet pedig igenis lehet értelmes dolgokra (is) használni. Szoktad is, látom, hiszen meghallgattam az Aljas kúszóbab mentális (amolyan, kellemesen metál-emo keverékstílusú) paródiáját, és tetszett, feldobott: értelmesen és kellemes derűvel telt el szűk négy perc az életemből, s közben tanultam is valami újat; köszönöm! :) Annyit azért hadd jegyezzek meg, hogy a dalban említett módszerek némelyikét már hosszú évtizedek óta nem alkalmazzák a pszichiátriai kezelések során, így pl. semmiféle elektrosokkról nem lehet szó, még a zárt osztályos ápolás és megfigyelés során sem. Az ambuláns kezelések pedig teljesen önkéntesek és baráti légkörűek. Tehát semmi félnivalója nincs senkinek, aki igénybe veszi ezt a segítséget. Már, ha úgy érzi, szüksége van rá, természetesen. :)
    Arra azért ügyelj, hogy az EKG görbéd ne egyenesedjen ki! Egy kis, szívzűr okozta aritmiás kilengés természetes lehet a te korodban (tkp. bármely életkorban is), de maradjon csak görbe az a görbe! :)
    A mentális épségeddel kapcsolatban nincs is kétségem, és a SZEFO-nál sem zárt osztályra való, hanem megváltozott munkaképességű emberek dolgoznak, akik között valóban akad enyhébb mentális zavarral élő is, de nem ez a jellemző ott sem, és ők is nagyon rendesek, kedvesek, aranyosak és nagyon is szerethetőek, efelől nyugodt szívvel biztosíthatlak. Az egy tisztességes munkahely, tisztességes munkával, igaz, nem túl magas jövedelemmel, de első lépésnek az se rossz az önálló élet tanösvényén... ;) :) Csak egy ötlet volt, nem kell tiltakoznod, még kipróbálni sem kötelező, csak lehetséges. :)

    Sajnálom, sokat pofáztam itt, ezért most már ragaszkodom a fagyiMhoz, feltéve, hogy rád szakad a bank. Ennyi most már JÁR nekem! :D JÁÁÁR! Na! :D

    Macsnak meg a mosoly. Ha nem is jár, de biztosan jól esne neki. Ha megkapja egyszer tőled, lehet, hogy kiderül: magadat ajándékoztad meg voltaképpen, ő csak a médiumod volt ebben is. ;) Mivel szerintem is "nor-má-lis" (mi is az, és ki mondja meg, kinek, kiről? :S ;)) vagy, nyilván ezt is érted. :)

    Szép, derűs és kellemes, normális estét, utána pedig mosollyal induló, pihentető álmokkal tarkított éjszakát! :)
    ({)”
  • 69. macs 2012. augusztus 10. 13:56
    „Szia, lisbeth,
    engedd meg, hogy beképzelt legyek. Gondolom én voltam az újságíró - ebben téveszd - tucat a lelkész. :-)
    Sajnálom, hogy untattalak, elnézést kérek. Ígérem nem teszem többé. Egy dolgot azért tegyél meg! Ha látok egy lányt az utcán, aki virágos bakancsot visel - az csak Te lehetsz - és rámosolyogok, mosolyogj vissza!
    Előre is köszönöm! :-)”
  • 68. lisabeth 2012. augusztus 10. 13:35
    „" Ha érettségiztél, szakmád van és idegen nyelvet is elfogadhatóan beszélsz, akkor szinte biztos a siker itthon" Te ezt most komolyan gondoltad? Még ha friss diplomás lennék se hinném el. Hónapokig küldözgethetném a leveleket, csak hogy meglegyen az érzés, hogy tettem valamit az ügy érdekében, de a legtöbbje még válaszra sem méltatna.. Az internettel kb úgy vagyok, mint a televízióval, szóval nem igazán szeretem semmi értelmesre se használni. Megint félreértettél. Én normális vagyok kérem szépen mentálisan ép, még az EKG görbém is olyan egyenesen szép!
    Ha megnyerném a lottó ötöst akkor biztos, hogy a legelső utam a repülőtérre vezetne, és még ott se vesztegetném az időmet még egy gombóc fagyira se.

    fóláutbój helyett ajánlanám: http://www.youtube.com/watch?v=Vb8PRxcoMY8”
  • 67. tucat 2012. augusztus 10. 11:56
    „Figyelemben és segítős szándékban nincs hiány, de a munka és a pecó frontján sajnos más a helyzet.
    Persze, azért az sem reménytelen. Ha például szisztematikusan kezded a gépedet arra is használni, hogy alaposan tájékozódj az elérhető állások felől, s mondjuk ilyen szavakat írsz a keresőbe, mint "munka", vagy "job", akkor meglepően széles kínálat tárul a szemed elé. A lehetőségek jelentős része valószínűleg kihullik a rostádon, de a nagy számok törvénye alapján előbb-utóbb akad majd reális esély is. Ha érettségiztél, szakmád van és idegen nyelvet is elfogadhatóan beszélsz, akkor szinte biztos a siker itthon, vagy éppen külföldön, ha nem is egyik napról a másikra. Érdemes lenne a pályázatírás technikáját is tanulmányoznod, mert ha komolyan el akarsz helyezkedni, akkor bizony előfordulhat, hogy kitartóan, rengeteg helyre kell pályáznod. Ritka szerencsés madár az manapság, amelyik azonnal berepül a nyitott ablakon, és meg is marad odabent. :) Szóval kitartás kell ehhez is, mint mindenhez, beleértve a kudarcok könnyed elviselését is: nem szabad összeomlani és elkeseredni, amikor minden erőfeszítésed ellenére sem jön össze valamilyen hőn vágyott elképzelésed. Elestem, felkelek, lesöpröm a port a ruhámról, szusszanok egyet, és megyek tovább. :) Könnyű mondani, mi? :) Igen, de olykor sikerül megtenni is, legfeljebb a szusszanás tart változó, néha a kelleténél kicsivel hosszabb ideig. Ezek sajnos mind elvesztegetett, holt idők, de hát valamennyi ebből is belefér abba a hetven-nyolcvan-kilencven esztendőbe. :)
    Mellesleg úgy tudom, hogy a SZEFO-nál bővítés folyik, lehet, hogy érdemes lenne ezt a lehetőséget is körbe szagolnod. Ott sok, megváltozott munkaképességű embert foglalkoztatnak, köztük érzékszervi meg kisebb-nagyobb testi fogyatékkal élőket is, és bár nem milliomosok sétálnak arrafelé, azért a semminél az a bérecske is több, és emberek között telik az időd. Állítólag aranyos, rendes emberek. Hihető, mert sokan élnek fogyatékkal, s egymás közt nagyon empatikusak lehetnek, természetesen. :) Meg, úgy rémlik, létezik valamilyen belső képzési rendszerük is, amely némi előmeneteli lehetőséget is biztosít a dolgozók arra alkalmas rétegének. De a részleteket nem ismerem, utána kéne járnod egy kicsit, ha érdekel.

    Minden emberi lélek bonyolult, ha nem is barokk, vagy éppen copf, netán egyenesen rokokó stílusú. :) A tiéd sem kivétel, és eszemben sincs visszavonni a levegőt (Air)! :D
    Ha szabadna tréfálnom, most azt mondanám, hogy ne légy telhetetlen, döntsd el, hogy az újságíró, vagy a lelkész! De micsoda dolog már az, hogy egyszerre mindkettő, míg másoknak egy se jut! :D
    Komolyabban: azt hiszem, mindkettő te vagy valójában, és a legjobb az lenne, ha összebékítenéd és egyesítenéd őket magadban: így válnál teljesen azzá, aki vagy. Nyilván bennem is rengeteg szerep, többféle személyiség létezik, de ezek nemigen szoktak elválni egymástól, mert azonnal rendre utasítom, mihelyst rajta kapom őket, hogy készek összebalhézni. :)
    Még komolyabban: ha ez a két figura továbbra sem hajlandó elcsendesedni és eggyé válni benned/veled, netán kiköltözni belőled, akkor feltétlenül kérj segítséget (pszichiátria) a megregulázásukhoz! Ha ugyanis nagyon kitartóan és makacsul gyötörnek, az kimerítheti az energiaforrásaidat, és teljesen átvehetik feletted az irányítást, ami már egyáltalán nem vicces dolog. De ezt nem kell megvárnod, mert ma már remek készítmények léteznek, amelyekkel tökéletesen meg lehet fegyelmezni és az irányításod alá lehet vonni ezeket a fenegyerekeket. Sőt, el is lehet teljesen tüntetni őket, s az eredmény: te magad leszel, végre pontosan az, aki vagy. :)
    Ez elég biztató, igaz? :) Szóval, ha ilyen gondjaid vannak, ne légy rest bejelentkezni a pszichiátriára! Segíteni fognak, s ha te is akarod, együttműködsz a pszichiáterrel, minden teljesen rendben lesz, ebben biztos lehetsz! :)

    Pecó nekem is kéne, ha megnyered a lottó ötöst, igazán rám szólhatnál, és meghívhatnál egy két gombócos fagyira! De csak akkor fogadom el a meghívásodat, ha tényleg rád szakad a bank. Na, jó, legyen három gombóc, de aztán semmi több! ;)

    Vigyázz magadra! ne keseregj, légy derűs! És mosolyogj, de marha sokat! Amennyit csak tudsz! Olyankor is, amikor éppen egyedül vagy otthon! Így:
    :)
    ({)”
  • 66. lisabeth 2012. augusztus 10. 10:50
    „Néha olyan volt, mintha felváltva beszélgettem volna egy beépített újságíróval meg a helyi lelkésszel. Egy ideig elég jól szórakoztam, de már unom. A lelkemet pedig erős jóindulattal sem nevezném barokkosan bonyolultnak...De azért cuki, hogy Bach-á nőtte magát az elkeseredett, rezignált, ámbár nemes lelkű tinágerlány. Az a helyzet, hogy akárki akármit mond, akkor is mocskok vagytok, főleg, ha nem értetek velem egyet.
    Egy kis közszolg.,ha már itt mindenki olyan segítőkész:
    sürgősen kéne meló és pecó, ha valaki tud valamelyikben segíteni, értékelném, ha dobna rám egy mailt.”
  • 65. tucat 2012. augusztus 09. 17:57
    „63. tehetetlen
    Szent igaz: nem mindegy, De van úgy, hogy nem válogathatunk. :)

    Lelki sérülés? Hát, azt nem nehéz találni; úgy néz ki a lelkünk, mint a Hold felszíne: csupa repedés meg kráter. :) Nem hiszem, hogy van kivétel, legfeljebb a problémamegoldás külső-belső feltételeiben különbözünk némiképp egymástól. :)

    Valóban: első a gyógyulás. De ezt elősegítheti egy kis mozgás, séta is, meg bármi, ami testi-lelki felüdülést eredményez, és nem jelent veszélyes túlterhelést. Csak kellő elővigyázatossággal kell cselekedni - én így gondolom. :)
    Van is itt valami Lisabeth-nek, ami nemcsak neki szól, hanem az ő lelkének a mélyén rejtőző szépséget is felidézi, nem is akárhogyan. Egy zseniális kis fickó agyalta ki ihletett perceiben, amikor éppen nem a Tamás Templom kántorával vitatkozott, aki szintúgy nem vetette meg a jó bajor itókákat, és olykor, ahogy már ilyenkor illik, jól el is páholták egymást, akár az utcán, vagy a templom előtt is. Ezt a zseniális, barokkosan bonyolult, Lisabethéhez hasonlítható lelkű fickót Johannak hívták. Meg Sebastiannak is. A családneve pedig Bach volt. Ez patakot jelent, s mily találó, mert a zenéje is ilyen volt ennek a zseniális csibésznek: áradó. Azonban azt, hogy honnan ismerte Lisabeth lelkét már évszázadokkal ezelőtt, nem tudom. De ismerte, íme a bizonyíték:
    http://www.youtube.com/watch?v=S25tlrvqP_8

    Ugye? ;) :)

    További derűs, boldog napot! :)”
  • 64. macs 2012. augusztus 09. 17:34
    „Lisbeth, nem tisztem a nőt védeni, de bármit is mondott korábban, végül mégis segített. Ezt értékelned kéne. Te gondolkodás nélkül odamész a földön fekvőhöz, és hidd el vannak még páran, akik szintén megteszik, mert mint mondod ez emberi gesztus. Arra nem gondoltál, hogy aki odament hozzád, annak a részéről is csak egy emberi gesztus volt?
    Hogy tudok mosolyogni? Ez jó kérdés, sose gondolkodtam ezen! Belülről jön. :-D
    Milyenek az emberek, nos ilyenek és olyanok. Mogorvák, agresszívek, sietősek, de egy mosoly megállítja őket és figyelni kezdenek. A múltkor egy férfi jól belém könyökölt és letaposta a lábamat is, úgy tolakodott az ülőhelyért. Jó hangosan bocsánatot kértem tőle, megdöbbenten nézett rám, azt se tudta, köpjön vagy nyeljen, én meg mosolyogva néztem vissza rá. Végül valami bocsánatkérés félét hebegett, majd gyorsan átadta a helyet egy idős hölgynek. Mondhatod, hogy gonosz voltam. Talán, igazad van, mosolyogva voltam gonosz. :-DD És, hidd el, ha csak annyit elértem, hogy legközelebb odafigyel a környezetére, akkor már nem volt hiába.
    És még egy eset, ígérem utolsó. Volt egy kolléganőm, aki valamiért nagyon haragudott rám. Ott fúrt, ott áztatott, ahol csak tudott. Eleinte úgy viselkedtem ahogy várta, dühöngtem, sírtam, és mindig volt valaki, aki vitte a hírt neki. Aztán, lehiggadtam, valahányszor találkoztam vele, rámosolyogtam, ha úgy adódott rákérdeztem a gyerekére. Sikerült kibillentenem, nem tudta mit kezdjen velem. A végén leállt, a mosoly győzött.
    Kérlek, vigyázz magadra, és hallgass tehetetlenre, ha teheted, mindig legyen veled valaki, aki segít, ha baj van.”
  • 63. tehetetlen 2012. augusztus 09. 15:59
    „Kedves Lisabeth. Örülök annak, hogy már jól érzed magad, de csatlakoznék macs-hoz."Azért törött csigolyákkal nem kéne mászkálni. Nem mondták az orvosok? " Minek mászkálsz, mi hajt téged? Első lenne a gyógyulás. A testi fájdalmak mellet én érzek lelki sérüléseket is. Ezek gyógyulása még talán hosszabb. És a segítségről: Ne gondold azt, hogy mindenki olyan amilyen te vagy, hogy önzetlenül segít másokon. És az sem mindegy hidd el, kihez fordulunk segítségért.”
  • 62. tucat 2012. augusztus 09. 15:33
    „61. lisabeth
    Azt mondod, neked sose ment (a mosoly; talán azért néha előfordul akaratlanul is, nem? :)). Meg azt is, hogy hozzászoktál az emberek közömbösségéhez, ami az elutasítás legfájdalmasabb formája.
    Igen, ez is egy ördögi kör, amelyet nehéz megszakítani: ha közönyt és elutasítást tapasztalsz, akkor te is így reagálsz a legtöbbször és egyre inkább, ahogyan mondtad: "Mosolyogjon az akinek száz anyja van". Nekem csak egy volt (már nincs), de azért: :)
    Minden öngerjesztő ördögi kört nehéz megszakítani, de nem lehetetlen. Az emberek olyanok, amilyenek. Ilyenek is, olyanok is, hisz láttad, hogy azért mégse hagyott mindenki cserben tegnap se, ketten is próbáltak a maguk, zavarodott, tanácstalan módján segíteni neked. Talán mást reméltél tőlük, olyasmit, amiről nekik fogalmuk sem lehetett, de szeretted volna, ha maguktól kitalálják, mire volna szükséged... :) Valami olyasmi lehet ez, amit az utcán, idegenektől nemigen várhatunk el? Valami mélyebb, intimebb elfogadás? Személyre szabottan, neked címezve? :)
    Azt nem tudhatom, hogy a néhány nappal ezelőtti események előtt is voltak-e hasonló, pánikrohamokra emlékeztető rosszulléteid, s ha nem, akkor pontosan mi okozza eszeket, de azt magad is említetted, hogy az orvosok elláttak tanácsokkal, mondták, hogy légy óvatos, nehogy egy eszméletvesztéses rosszulléted alkalmával eless, mert a csigolyáid elmozdulhatnak. Ezt komolyan kell venned, Lisabeth, legalább néhány hétig légy nagyon elővigyázatos! Ha lehet, ismerős, barát kíséretében élvezd a szabadságot, hogy ha séta közben valami gubanc lenne, akkor olyan ember legyen melletted, aki pontosan tudja, mi a baj, és mit kell tennie. Ha a csigolyáid a pár nappal ezelőtti esemény következtében sérültek meg, és betartod az orvos utasításait, akkor néhány hét múlva bátrabban mozoghatsz, s pár hónap múlva kutya bajod. Legalábbis ami a csigolyáidat illeti. ;) :)
    Az lenne a jó, ha nemcsak a csontjaiddal, hanem teljes önmagaddal is sikerülne egyenesbe jönnöd. Az emberek olyanok, amilyenek, erről te nem tehetsz, de az, hogy te milyen vagy, milyen leszel, főleg (ha ugyan nem kizárólag) rajtad múlik, s nem rajtuk. Viszonozhatod az emberek közönyét és elutasítását, megbosszulhatod rajtuk a sérelmeidet (nyilván volna mit, kinek nincs, igaz? ;)), de dönthetsz másként is: nem szállsz be az arrogáns közömbösség ördögi hintájába. Az utóbbi döntésed elsősorban rád hat jótékonyan: derűsebb leszel, és észreveszed az élet szépségeit is, magadban is sok szépséget és értéket kezdesz felfedezni, amelyeket eddig a fájdalmaid és a sértettséged eltakartak előled. Ezek azután teljesen megváltoztatják a kisugárzásodat, derűssé tesznek, s az ilyen emberek vonzzák mások figyelmét és rokonszenvét, mint a pazar színekben pompázó virágszirmok közül áradó illatok a méheket. :) Ez tényleg így van, elhiheted, nem hülyíteni akarlak. :)
    Nem könnyű erre az útra lépni, de ha sikerült megtenned az első néhány lépést, biztosíthatlak, soha többé, senki kedvéért sem térsz le róla! :) Miért? Toll a füledbe! :) Mindent nem árulok el előre! Próbáld ki, s magad fogod megadni a választ! :)

    Volna itt még valami: ha olyan rosszulléteid vannak, amilyenről írtál, akkor azért nem ártana felkeresned az orvosodat, aki a megfelelő szakvizsgálatokra beutal téged. Ezek jó eséllyel fel tudják tárni a probléma gyökerét, legyen az belgyógyászati, vagy idegrendszeri, organikus, vagy funkcionális eredetű, és a megfelelő kezeléssel meg is tudják szüntetni. Pihés kölyöknek gondollak téged, ezért rohadtul nem mindegy, hogy mi lesz, hogyan élsz a hátra lévő, röpke hetven-nyolcvan esztendőben. Remélem, ezzel egyetértesz, csibész! ;)

    Az emberek tehát félelmek közt élnek, közömbösekké és durvákká lettek az utóbbi jó néhány év túlélési hajszája során, de te okosabb is lehetsz náluk, eldöntheted, hogy beállsz-e közéjük a sorba, vagy más: sokkal jobb leszel náluk. Ez itt a lényeg, nem pedig a "to be, or not to be...". Igen, az, Willy. Vili, hékás! ;)
    ({)
    Gyakorold: :) Így is jó: (: Nem kell, hogy fülig érjen, mert az már kihívó! csak szelíden-szolídan, de kitartóan, az a lényeg. tehát így:
    :)

    Pihenj és gyakorolj! Ha nem találsz a környezetedben derűs embereket, akkor keress kellemes elfoglaltságot, legyen az akár egy kis otthoni munka, rendezkedés, vagy sétálgass, olvass derűs történeteket, hallgass olyan zenét, ami felvidít és megnyugtat! A lényeg ez:
    :)

    Szép, derűs napot! Ne hagyd, hogy helyetted más döntsön efelől! :)”
  • 61. lisabeth 2012. augusztus 09. 13:12
    „"A nő végül is a szívére hallgatott"...Nem voltam se büdös,se koszos, normálisan fel voltam öltözve, értelmesen elmagyaráztam neki a problémámat. Mielőtt rosszul lettem volna hallottam, hogy a barátnőjével beszélt meg egy találkozót, szóval még azt se lehet mondani, hogy halaszthatatlan dolga lett volna.. Én fordított helyzetben hezitálás nélkül segítettem volna, öt percenként jár az a nyavalyás villamos, szerintem nem kértem túl sokat.... De nyilván bennem van a hiba, mert én képes vagyok odamenni a földön fetrengő részeg csöveshez is, és megkérdezni mi történt vele, miért fekszik itt, mit tehetek érte, kell-e segítség. De ez is csak az én hibám, hogy alapvető emberi gesztusnak tartom, amit ti önzetlenségnek neveztek. És hidd el, magyarázkodtam, még azt is megígértem, hogy öt percen belül elmegyek, csak hadd feküdjek még itt egy kicsit... Komolyan attól féltem, hogy el fog küldeni. De mondták az orvosok, és igazából ez aggasztott a legjobban, hogy ha elájulok rossz helyzetbe fogok a földre kerülni, és akkor le is bénulhatok. Hozzá szoktam már ahhoz, hogy ilyenek az emberek, ezt a tegnapi sztorit csak példaként hoztam fel...De ha veled is történt már hasonló, nem értem, hogy vagy képes őszintén belevigyorogni olyan emberek képébe, akik legszívesebben ott hagynának megdögleni ahol vagy, csak hogy elérjék a villamosukat. Nekem sose ment.”
  • 60. macs 2012. augusztus 09. 11:52
    „59. lisabeth,
    ne haragudj rám, de most nincs igazad. A nő végül is a szívére hallgatott, amikor segített neked, ne legyen lelkiismeret furdalásod. A fazon is segítőszándékkal kérdezett, és nem magyarázkodtál, csak a kérdésére válaszoltál.
    Egyszer nagyon rosszul lettem az utcán, senkit, érted, senkit se érdekeltem, sőt volt olyan, aki miközben elment mellettem, jó hangosan le részeg qurvázott. Egy - fantasztikusan szépen festett hajú - punk fiú volt az egyetlen, aki odajött hozzám, és megkérdezte, miben segíthet. Úgy meglepődtem, azonnal elfelejtettem, hogy nem kapok levegőt, ahogy beszélgettünk egyre jobban lettem. Akkor jöttem rá, hogy a rosszullétemet az ijedségem csak fokozta.
    Miért meséltem el, nem tudom, csak elmeséltem. :-)
    Azért törött csigolyákkal nem kéne mászkálni. Nem mondták az orvosok? :-(”
  • 59. lisabeth 2012. augusztus 09. 00:20
    „Nyilván üzenni akarok. Mert az elképzelhetetlen, hogy valakinek szimplán csak ennyire szar az ízlése, és ez tetszik neki. De akkor meg nyilván a tudatalattim öltöztet.
    Ma délelőtt sikerült pihennem, de egész délután mozogtam, örültem a szabadságnak meg a levegőnek. 9.40körül vártam a villamost mire hirtelen rosszul lettem, úgy éreztem nincs erő a lábaimban, rettenetesen fájt a hátam. Egy nő volt még rajtam kívül a megállóba. Nem szeretek segítséget kérni, de úgy gondoltam, hogy ez most nem olyan dolog..Mikor már torzult a kép odamentem hozzá, köszöntem illedelmesen, és megkértem, hogy kísérjen el a szembe lévő padhoz, mert rosszul lettem, eltört három csigolyám, ma engedtek ki a kórházból . Azt mondta, hogy szívesen segítene, de akkor lekésné a villamost, mindjárt itt van. Kinyilvánítottam felé megértésemet, és azért megköszöntem. Akkor már nem láttam semmit se. Kicsit bepánikoltam, mert ugyanez megtörtént velem aznap kétszer is, amikor bevittek. Próbáltam megnyugtatni magam, de csak az járt a fejemben, hogy miután elmegy a villamosa itt fogok eszméletlenül feküdni ki tudja meddig. Megpróbáltam vakon elindulni, tudtam, hogy hol a pad, de összerogytak a lábaim, és inkább visszamentem kapaszkodni. Hallottam, hogy jön a villamos, és miután becsukódtak az ajtók azt mondta a nő, hogy segít elmenni a padig. Lefeküdtem, és kezdett visszajönni a kép, a hangok is kevésbé torzultak. Miután elment a nő szörnyű bűntudat gyötört, hogy lekéste miattam a villamosát. Öt perc múlva odajött hozzám egy fazon, megkérdezte minden rendben van-e. Neki a karszalagomat mutogattam és nem győztem magyarázkodni. Ő megértőbb volt, mondta ha bármi kéne szóljak.
    Ez a szomorú valóság, hogy állandóan azon kapom magam, hogy mentegetőzök meg magyarázkodok a semmi miatt. Itt is ez volt a helyzet, és most már bánom, hogy egyáltalán reagáltam erre a baromságra. Sajnos a legtöbben valóban nem méltók a szeretetemre, se a figyelmemre, és ha meg is játsszák, hogy márpedig ők azok, akkor az rövid időn belül úgy is kiderül. Mosolyogjon az akinek száz anyja van.”
  • 58. tucat 2012. augusztus 08. 19:40
    „Hát, Lisabeth, lehet, hogy most kihúzom nálad a gyufát, de mivel azt mondtad, nehezen lehet téged kiakasztani, megpróbálom elmondani, lesz, ami lesz... :)
    A külsőd tudatos alakításával nyilván üzenni akarsz a környezetednek, például jelezni akarod, hogy más vagy, elkülönülsz az emberek többségétől, talán el is utasítod, néha még gyűlölöd és meg is veted őket (ez utóbbi lehet, hogy túlzás, csak elmélkedem a lehetőségeken), miközben azért lopva lesed az elfogadó, barátságos pillantásokat is. Nincs is ezzel különösebb gond, hacsak az nem, hogy az utóbbiakból viszonylag keveset észlelsz ebben a félelmektől megbolydult világban, és megerősödhet benned az emberekkel szembeni elutasításod, ezért egyre kevésbé figyelsz az elfogadó pillantásokra, vagyis egyre kevésbé is észleled azokat... Ez pedig egyre inkább arról győzhet meg, hogy az emberek valóban nem méltók a figyelmedre és a szeretetedre. Ha ez így van, akkor mielőbb meg kell szakítanod ezt az ördögi kört. Erre viszont tényleg kiválóan alkalmas a "mosolyterápia", amellyel senkinek se ártasz, de mindenkinek használsz, magadat is beleértve, természetesen. :)
    Jól vág az eszed, humorban sem szűkölködsz, azt látom, szóval minden esélyed megvan arra, hogy sok, igazán remek ember elfogadjon téged.
    Nekem mindenesetre máris sikerült! Én ugyan semmilyen szempontból sem vagyok remek, de az élmény, amelyben itt részesülhettem, nagyon is az! ;) :)

    Mennem kell sajnos.
    Szépséges, derűs estét, és nyugodt, mosollyal induló, pihentető éjszakát! :)”
  • 57. tucat 2012. augusztus 08. 19:13
    „Én meg ezt a bejegyzésedet köszönöm!
    Már kezdek jobban lenni. Igen, kicsit rosszul lettem: a röhögéstől! :D Elképzeltem a forradalmian új problémakezelési módszeredet, amelyből - az említettnél kisebb dózisú - c-vitamin meg a futás tetszik is. A vízipisztoly is elmegy, de tiszta víz legyen benne mindig! ;)
    Na, megint kezdőik a rosszullétem, nem látom a monitort, jobb, ha kikecmergek ebből a vízióból! :D Azért köszönöm! :D ({)

    Nem hiszem, hogy az emberek félreértik a mosolyt, Lisabeth, inkább félnek tőle, gyanakodva elhúzódnak előle: "Mit akarhat ez tőlem (elvenni)? Jó lesz vigyázni és eltávolodni tőle, vagy gyorsan elzavarni..." Valami ilyesmi. Hát aztán? Ha csak egy-egy akad köztük néha, aki viszonozza, már megérte: neki is, neked is, nemde? :) Aki meg gyanakvó pillantásokat küld, nos, azon egyelőre nem tudtál segíteni. De magadnak akkor is, mert nem szegte kedvedet a kudarc: az ő kudarca. Mert az, hiszen ő az, akibe a félelem belefojtja még a mosolyt. Persze, erőltetni sem szabad semmit, még a mosolyt se: ha nem, hát nem, sebaj. Te akkor is mosolyogva menj tovább! :)

    Nem is tudom, Lisabeth, nem könnyű eldönteni, hogy a testi, vagy a lelki bántalmazás tud-e nagyobb szenvedést okozni. Pedig, ha meggondolom, volna élményanyagom az összehasonlítás elvégzéséhez, mégse biztos, hogy valaha is el tudom ezt dönteni. Meg, az igazat megvallva, talán nincs is túl nagy kedvem ehhez az elemzéshez (lehet, hogy félek tőle? ;)). Mosolyogni viszont egyre jobban szeretek. Örömmel látom, hogy te is! :) Igen, ez a lélek csodavitaminja. A TB gyógyszerkasszájának sem okoz fejtörést, és még a magyar tündérmesék Matolcsi manócskája se tudja megadóztatni. Fura portéka valóban: minél többet szórsz szét belőle magad körül, annál több marad benned is. Ki érti ezt! ;) :)

    Tudom, mondtad, nem áll közel hozzád az emo. Meghallgattam a >23. dózis 2012.08.04. 01:28< bejegyzésben ajánlott felvételt [Faal Out Boy - Beat it - Instead of this tittle, let me rather say never fall out, boy/girl, but beat it! ;)]. Tetszett. Hallottam is már többször, de fogalmam sem volt róla, hogy emo zene. Most már ezt is tudom. Továbbra is tetszik. Nem is szégyellem, ezért most nem kérem kölcsön a vízipisztolyodat. :D

    Akkor még egyszer: Nagy üdv újra a fedélzeten! :)
    ({)”
  • 56. lisabeth 2012. augusztus 08. 18:59
    „Kedves macs!
    Hidegen hagy, ha a hátam mögött beszélnek rólam, annyit is érnek.. Tőlem fél méterre szoktak rám megjegyzéseket tenni, attól függetlenül, hogy zavar, már nem izgat. Érthető, hiszen lila a hajam meg bakancs van rajtam, az emberek nem igazán tudnak hova tenni, de ezt a legtöbbször velem is közlik...Ezért kértem ki magamnak, hogy a kommentelők többsége erről az emos dologról diskurált, eszméletlen, hogy nem képesek túl tenni magukat a kinézetemen. Nem írtam ilyesmit, csak annyit, hogy azt nem szeretem, ha tettlegességig fajulnak a dolgok, de a lelki terror is ugyanúgy megvisel.”
  • 55. macs 2012. augusztus 08. 18:35
    „54. lisabeth,
    miért nem bírják az emberek szó nélkül hagyni jelenléted? Szerintem nincs olyan ember, akire valaki ne tenne megjegyzést. :-) sőt, biztos lehetsz benne, a háta mögött mindenkire tesznek megjegyzéseket. A "legbájosabbakat" az u.n. barátnők szokták tenni, aztán mindig van egy még jobb barátnő, aki visszamondja. :-)
    Egy mosolyt nem lehet félreérteni, de ha nem akarod, hát ne tedd!
    Lisabeth, jól értem, téged fizikailag bántalmaznak?”
  • 54. lisabeth 2012. augusztus 08. 18:21
    „Azért ezzel a mosolygós dologgal vigyázni kell, az emberek többsége nem bírja szó nélkül hagyni a jelenlétem, és ha bájosan mosolyognék mindenkire, még félreértenék a dolgot... Az emberek mindent félreértenek. Ezentúl megpróbálom más szemszögből megközelíteni a dolgokat, ha mégse menne majd a számba veszek egy vízipisztolyt, megeszek hét levél c-vitamint,száz kört futok a ház körül, és ordítom, hogy segítség! Meglehetősen nyugodt természetű vagyok, nem igazán lehet kihozni a sodromból semmivel se, bár a fizikai bántalmazást elég rosszul viselem. köszönöm a kedves szavakat és a bíztatást! :)”
73 hozzászólás

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ismeretlen Munkácsy-képet mutattak be

A nagy nyilvánosság számára eddig ismeretlen Munkácsy-képet mutatott be Pákh Imre műgyűjtő pénteken Szegeden, a Móra Ferenc Múzeumban. Tovább olvasom