Délmagyar logó

2017. 08. 20. vasárnap - István 19°C | 34°C Még több cikk.

Flórián Antal (1939–2014)

"Másik valóságba szökött előlünk, utolsó szerepét már nem játszhatta el a Szökevény csillagokban."
 A csillagok közül nézi, mit írunk most össze róla. Mikortól elhatározta, hogy Marosvásárhelyen színész lesz, és a Főiskola után hét éven át a kolozsvári Állami Magyar Színházban játszott: nyilvánvalóvá vált: ezzel az erdélyi örmény– magyar örökséggel neki mindenkor küldetése is van, mely egyetemesebb, mint az általa mindenkor szentként tisztelt Színház.

Tolnai Ottó Végeladásában láthattam először őt a pesti körúton vendégszerepelni, és felejthetetlenül rögződött. Akkor nem tudtam, hogy három évtizeden át játszhatunk majd együtt a térrel és idővel. A szegedi diplomarendezésem „premieroklevelén" Mentes József és Király Levente mellett szerepel az aláírása. Mikor 1991-ben megjelent a Kortárs Magyar Színészlexikon, Tóni bátyám a fontosabb szerepeit két közös munkánkkal zárta: ő volt Don Sacramento a spanyol Három cilinderben, s tulajdonképpen ennek az elszánt alakításának köszönhetem, hogy a lódziak meghívtak rendezni 1987-ben az ellenálló lengyel társulathoz.

Nem lehetett ellenállni a Flórián Antal által megformált Sztálinnak, amint az asztal tetején mindenre elszántan énekelte: „Szent az egyenruha nékünk...". Aztán jött Hamlet sírásója, Flórián Antal nagyon is értette-tudta, miért talál csizmát a harmincesztendős gödörben. A Bolondok táncában a helyi harsona mint egyetlen szimpatikus figurát aposztrofálta az anarchista egyetemistáknak szállást adó kisemberét, és ő éppen olyan pontos volt, mint a Revizorunk postamesterében vagy korábban a Hab álprofesszoraként.

Flórián Antal soha nem kért semmit, nem akart „fő"-szerepelni, ám ha valaki végigtekinti a pályát: csodálkozva láthatja: folyamatos és természetes nélkülözhetetlenként volt jelen mindannyiunkkal, akik lentről nézhettük őt. A fiatalok pedig (több Társulatban új és új fiatalokkal volt mód kipróbálni): mosolyogva bámulták, igaz, mély vonzódással és tisztelettel szerették. Flórián Antal nem alázatos volt. Amit művelünk, neki mindenkor a legszemélyesebb, velünk közös, szent, megszállott, színházi Ügye volt.

Aki pedig látta: emlékezni fog rá: Az öreg hölgy látogatásától visszafelé a Végeladásig és azon is túl.

Büszke vagyok, hogy részt vehettem Flórián Antal küldetéses életében.

Bodolay Géza

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Gluténérzékenységgel is élhetünk teljes életet

Liszt- vagy gluténérzékenység hallatán sokkoló lehet a diagnózis, hiszen csak diétával kezelhető a betegség. Tovább olvasom