Délmagyar logó

2017. 08. 21. hétfő - Sámuel, Hajna 14°C | 23°C Még több cikk.

Fohász, póniló és szerelmi vallomás

Tudománya van a vendégkönyvek olvasásának is. Két szegedi néprajzos azt vizsgálja az ópusztaszeri emlékpark beírásaiban, mennyire erősödik a látogatók magyarságérzése.
Tavaly nyáron kezdte olvasni Purgel Nóra, az egyetem néprajzos hallgatója az Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékpark vendégkönyveit. A böngészés egy év alatt alapos kutatássá fejlődött.

Frauhammer Krisztina doktori ösztöndíjas pedig a búcsújáró helyek könyveit olvasva szerzett tapasztalatokat a témában. Ópusztaszeren gazdag a termés. 1995-től, amióta a Feszty-körkép látható, tíznél is több klasszikus bársonyfedeles vendégkönyv betelt a parkban. Ezek közül kezdetnek négyet néztek végig. Arra kíváncsiak, a nemzeti emlékhely mennyire játszik szerepet a magyarságtudat megerősítésében, és ez hogyan tükröződik a látogatók írásos véleményében. „Kikölcsönzik" a vendégkönyveket, keresik és kimásolják a magyarsággal kapcsolatos bejegyzéseket.

– Egy-egy könyvbe több ezer ember ír. Sok esetben csak a szokásos egy-két sort, megörökítve, hogy „itt jártam, tetszett". Gyakori a dicséret, gratuláció és köszönetnyilvánítás – összegzi az átlagos bejegyzésekről Purgel Nóra. A vendégek többsége általános és középiskolás csoport. Róluk kiderül, szorosan kötődik a parklátogatás a történelemtanításhoz. Frauhammer Krisztina elmondta: kimutatható, hogy kevés üzenet, mindössze a beírások tíz-tizenöt százaléka hazafias jellegű. Az első eredményekből kitűnik, az utóbbi években a park turisztikai látványosságként erősödött meg, nem annyira a nemzeti emlékhely jellege.

– Tipikus, hogy a határon túliak közül a Szózat első sorát idézi valaki, vagy bejegyzi: „az Istennel találkoztam, térdre rogytam", és hogy „büszke vagyok, hogy magyar vagyok". Egy felvidéki család írja: „lelkiekben gazdagon térhetünk haza". Egy másik család: „itt jártunk mi, székelyek, ne felejtsetek el minket!" Egy amerikai látogató büszke magyar gyökereire – lapoznak a néprajzosok a feljegyzéseikbe. A vendégek Magyarország minden pontjáról jönnek, a határon túliak közül legtöbben Erdélyből, a Felvidékről, harmadik helyen a Vajdaság áll.

A dicséret mellett olykor bírálatok is feltűnnek. Panaszkodnak a látogatók például a borsos jegyárakra és az emléktárgyak mellett árult műanyag bóvlira. Nehezményezik, hogy nem így képzelték el a panoptikumban ábrázolt történelmi figurákat. Sérelmezik a sötét bőrszínüket, mondván, a külföldiek összetéveszthetik a magyarokat a tatárokkal. Találni rajzolt virágot, pónilovat. Előfordul, hogy a diákcsoportok tagjai egymás véleményét kommentálják, sőt szerelmet vallanak. Megjelennek a falfirkából ismerős rajzos kézjegyek, a tag-ek, a „Hajrá fradi!" és a „köcsög" beírások.

Hogy írnak-e a kutatók a múzeumi vendégkönyvekbe? Elárulták, amióta vizsgálódnak, egyre gyakrabban és hosszabban.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kigyulladt egy kisteherautó Szegeden

Vasárnap hajnalban Szeged belterületén az E 70-es úton kigyulladt és kiégett egy román rendszámú… Tovább olvasom