Délmagyar logó

2017. 04. 25. kedd - Márk 6°C | 21°C Még több cikk.

Földbotrány: már senkinek sem terem igazság

Szeged - Jussanak több területhez a gazdák a nagyüzemek rovására, a baráti nagyvállalkozások ne járjanak rosszul: e két politikai szándék ütközése miatt lett botrány az állami földbérletpályázatokból. Raskó György agrárvállalkozó szerint az igazi vesztesekért nem sír senki, pedig profitot termelnek, adót fizetnek, embereket foglalkoztatnak.
A hazai termőföldmennyiség fél százalékát érintették a mostani állami pályázatok, mégis ez az egyik legforróbb téma a közéletben és a sajtóban. Ennek az az oka, hogy a földek bérbeadásakor nemcsak gazdasági, hanem politikai szándékok is ütköztek, ráadásul egy táboron belül.

A jobboldal régi célja előnyhöz juttatni a családi gazdaságokat a nagybirtokokkal szemben. Ezt 2010 után számszerűsítette is a kormány, az állami földek bérbeadásánál kimondta, hogy az egyéni gazdálkodók élveznek előnyt 80:20 arányban. A minisztérium szerint ez meg is valósult. Az érintettek azonban azt látták, a kormányhoz közel állók jobban járnak, és nemcsak a gazdák, hanem a nagybirtokosok és a nagyüzemek is. Azt a benyomást, hogy nem csak néhány esetről van szó, megerősítette Ángyán József államtitkár lépése, mert e lobbiérdek érvényesülésére hivatkozva fordított hátat a kormánynak.

A kívülálló most úgy láthatja ezt a háborút, hogy a kormány a mundér becsületét és saját oligarcháit védi, Ángyán tanár úr pedig a kis gazdálkodókat. Közben azonban az ügy minden szereplője, az állammal együtt, vesztesnek érzi magát, anyagi és/vagy erkölcsi értelemben.

Az ángyáni jelentések nyomán magyarázkodnia kellett a csongrádi Héjja Testvérek Kft.-nek, mert jelentős mennyiségű földhöz jutott. Pedig a helyi család által birtokolt cég annak idején a senkinek sem kellő csongrádi sertéstelepet vette meg, aztán földet szerzett a takarmánytermeléshez, végül megvásárolta azt a vágóhidat, amely nem tudott neki fizetni az átvett sertésért. A hasznot nem vitte ki, és száznál több embernek ad munkát.

Ki az értékesebb?

A Gorzsai Mezőgazdasági Zrt. 160-at foglalkoztat, és 1400-as tehenészetének szintén szüksége van takarmánytermelő területre. Pályázott az eddig általa használt teljes állami földre, és az 1800 hektárból meg is nyert eddig 1350-et. Ez nem túl nagy győzelem, mégis nagyobb, mint a Hód-Mezőgazda Zrt.-é, amely szintén komoly állattenyésztő és emellett vetőmagtermelő nagyüzem, de most sorra elbukta korábbi területeit. A két üzemet Lázár János államtitkár személye állítja szembe egymással: előbbit nagybátyja vezeti, míg az utóbbi tulajdonosaival korábban voltak konfliktusai. Amikor azt magyarázta el a sajtónak, hogy a gorzsai gazdaság földjeire miért nem volt más pályázó, a vásárhelyiekre pedig miért volt többszörös a túljelentkezés, az államtitkár kifejtette: a várost mindig öntudatos gazdatársadalom jellemezte, amott viszont régen inkább uradalmakban dolgoztak az emberek. Valóban ez a kétféle réteg él és élt a szocializmus előtt is vidéken mezőgazdaságból. Őket fordítja szembe egymással a politika.

Seregélyhad Szeged határában. Fotó: Karnok Csaba
Seregélyhad Szeged határában. Fotó: Karnok Csaba

– Ángyán József tevékenységét farizeusságnak tartom, mert úgy gondolom, hogy akik a gazdaságokban traktorosként vagy fejőként dolgoznak, ugyanolyan teljes jogú magyar állampolgárok, mint az egyéni gazdálkodók – mondja Raskó György agrárvállalkozó, az egykori Antall-kormány államtitkára. 1994 óta tagja a Gorzsai Mezőgazdasági Zrt. felügyelőbizottságának, igazgatósági tag. Tiszteletre méltónak mondja, hogy Héjjáék annak idején befektettek ott, ahol mások nem akartak. Nem tartja helyesnek, ha a Hód-Mezőgazda Zrt. tényleg Lázár revánsvágya miatt szenved hátrányt a földpályázatokon. Végzetes hibának tartja, hogy a kormány a nagyüzemek rovására erősíti az egyéni gazdálkodókat.

Barátság vagy nyereségadó

– A KSH jelentéséből kiderül, hogy amilyen arányban nőtt az egyéni gazdák által művelt terület, olyan mértékben csökkent a foglalkoztatottak száma a mezőgazdaságban. A gazdák ugyanis jellemzően inkább napszámosokat dolgoztatnak, időszakosan. Egy részük jól gazdálkodik, mások csak kihasználják az őstermelői kedvezményeket, elkerülve a közteherviselést. Eközben az agrárcégek bejelentett alkalmazottakat foglalkoztatnak, fizetik a járulékokat, a nyereségadót, beruháztak. Közöttük azonban a kormány nem a termelékenység szerint tesz különbséget, hanem azon az alapon, hogy barátiak vagy sem. Akik nem azok, másodrangúak, elveszíthetik földjeiket. Jellemző, hogy értük most senki sem sír.

Kultúrák találkozása

A napszámos kultúrájú és gazdakultúrájú közösségek közti különbségre Raskó szerint igyekezett odafigyelni az Antall-kormány. Az állami gazdaságok földjeit azért tartotta egyben, mert ezek helyén annak idején jellemzően uradalom működött, egy-egy munkafolyamatot ismerő alkalmazottakkal. A szocializmus idején az ő szerepük nem változott jelentősen, a gazdákéval ellentétben, akiket bekényszerítettek a téeszekbe. – A rendszerváltás után az ő földjeik visszaadása az Alkotmánybíróság döntése miatt alakult szerencsétlenül – mondja Raskó. – Az AB döntötte el, hogy az árveréseken a recski kárpótolt ugyanúgy részt vehessen, mint a volt gyártulajdonos. Mi ez ellen voltunk, az utolsó pillanatig, és Antall József is hibás döntésnek tartotta, de tudomásul vette. Ő még olyan miniszterelnök volt, akinek eszébe sem jutott, hogy egy nemszeretem határozat miatt megváltoztassa az AB státuszát.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Villamos-rendőrautó 1:0

Baleset a Szabadkai úton, egy rendőrautót ütött el a 4-es villamos. A helyszínelés idejére leállt a… Tovább olvasom