Délmagyar logó

2018. 02. 19. hétfő - Zsuzsanna -3°C | 7°C Még több cikk.

Földeákit is ölt a Horthy fiú halálmotorja

Földeák, Szeged - Szülőfaluja történetével foglalkozik a földeáki származású Horváth Mihály. A községről szóló újságcikkek jegyzékéből könyvet jelentetett meg, az érdekesebb történetekről pedig azóta tanulmányokat ír: többek között az ifjabb Horthy „halálmotorjának" sorsát is papírra vetette.
– Immár másfél évtizede kutatom Földeák múltját – meséli Horváth Mihály, a szegedi Somogyi- könyvtár munkatársa. – Amikor az intézményben kezdtem dolgozni, érdeklődve vettem kézbe 80-100 éves Csanád megyei lapokat, és meglepődtem, milyen sokat írtak a régi krónikások szülőfalumról.

Bő egy évtizedes kutatómunkájának eredményeképp tavaly megjelent A régi Földeák a korabeli sajtóban 1853–1945 című cikkbibliográfiája. A kiadvány 1421 cikk leírását és forrását tartalmazza.

Az idén 130 éves Somogyi-könyvtár 300 évre visszamenőleg gazdag folyóirat-gyűjteménnyel rendelkezik. Az itt összeszedett nagy mennyiségű információra alapozva a könyvtáros helyismereti cikkek írásába kezdett. Az egyik tanulmányában ifjú Horthy Miklós „halál-motorbiciklijéről" ír. A kormányzó kisebbik fia kiváló sportoló volt, és a technikai sportok iránt is érdeklődött. Egy versenyre készült 1926 tavaszán, amikor a Sváb-hegyen elgázolt egy tejhordó nőt, aki belehalt sérüléseibe.

Horthy ezután megvált a járműtől, a motor egy szegedi pilótához került. A légierőnél szolgáló férfi azonban nem sokáig élvezhette új szerzeményét, ugyanis néhány héttel a vásárlás után repülőgép-szerencsétlenségben elhunyt. Bár a motornak nem volt köze a halálához, amikor a pilóta barátja és sógornője elindultak megkeresni a férfi özvegyét a városban, a nő lába a küllők közé akadt, és azok levágták a fiatal hölgy sarkát.

Az apró részletek elengedhetetlenek a múlt teljes megismeréséhez – vallja Horváth Mihály. Fotó: Karnok Csaba
Az apró részletek elengedhetetlenek a múlt teljes megismeréséhez – vallja Horváth Mihály.
Fotó: Karnok Csaba

A motor ezután egy makói gazdálkodóhoz került, aki egy földeáki gépészmesterrel a város melletti tanyák között kipróbálta a járművet. A Horthy-féle motoron a gépész ült, a másik férfi egy barátja járművét vezette. Elöl, a korabeli becslések szerint 100 kilométer/órás sebességgel haladt a földeáki férfi, aki egy kanyarban elvesztette uralmát a motor fölött, és egy eperfának ütközött. A gyors segítség ellenére a kórházba vezető úton meghalt.

A számos balesetet okozó motorkerékpár további sorsa bizonytalan. Az áldozat leszármazottai szerint a jármű visszakerült Szegedre, egy vasutas vette meg, aki később nekihajtott egy sorompónak, és szintén elhunyt. Néhányan úgy tudják, a motor később a szegedi Móra Ferenc, majd a budapesti Közlekedési Múzeumba került. A gyűjtemények munkatársai azonban ezt nem tudták megerősíteni.

A kutatás során Horváth Mihály más érdekességet is talált. Földeák mellett 1927 szeptemberében megfőzött emberi csontokat találtak: két férfi és egy gyerek maradványai hevertek a Hódmezővásárhely felé vezető úton, egy eperfa tövében. A csendőrök kocsinyomot is találtak, a cserepesre száradt földben tisztán kivehető volt a lovak toporzékolása. Az elkövetők a nagyobb csontokat egy kupacban, a kisebbeket egy cserépkantában tartva kitették a fa tövébe, majd visszaindultak a város felé. A nyomozás eredményéről a korabeli újságok nem számoltak be.

– A falu vagy akár a város múltjával foglalkozó monográfiák, tanulmánykötetek a település történelmének építőkövei – vallja Horváth Mihály. – A feldolgozott újságcikkek a hiányzó mozaikrészeket pótolják, a hézagokat kitöltik, pontosítanak, mi több, színt varázsolnak, hangulatot festenek. A korabeli cikkek a „kisembereknek" is emléket állítanak, olyan epizódokat is megőriznek, amelyeket egy vaskos monográfia sem hivatott közölni. Pedig az apró részletek elengedhetetlenek a múlt teljes megismeréséhez.

Olvasóink írták

  • 2. Atlasz 2013. augusztus 24. 17:41
    „Gratulálok Földeáki Horváth Mihálynak! Megkülönböztetésül javaslom...
    Sose gondoltam volna, hogy egy családtagunk ezért érhetett meg magas kor, mert csak tenisz partnere volt Horthy Mikinek, nem pedig motoros túratársa!”
  • 1. szabójóska 2013. augusztus 22. 14:21
    „Az akkori Nortonok max. 80 km-el repesztettek Ha megnézitek a kilométer óráikat látható . Ma esténként az utcánkban még ennyit rátesz rendszeresen valaki. Szokni kell! Én 46-ban Rózsa Izsó fiának láttam egy olyan NSU-ját a Sándorfalvi úton járt ki vele a tanyájukba (későbbi Felszabadulás Tsz)”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tisztelt Olvasó!

„Ha ezek a falak beszélni tudnának..." – gondoljuk bizonyos helyzetekben. Lapunk új, havonta megjelenő tematikus oldalt indított Helyi érték címmel. Tovább olvasom