Délmagyar logó

2017. 09. 22. péntek - Móric 11°C | 17°C Még több cikk.

˝Forradalom lesz, ha a kormány nem tesz valamit˝

Pristina (Koszovó) - Egy pristinai vállalkozó szerint ha a koszovói kormány nem tesz valamit, hamarosan forradalom törhet ki a 2008 óta független országban. Két hónap alatt közel 60 ezren menekültek el. Csak januárban 11 ezer koszovói kért menedékjogot Magyarországon. Péntek este viszont már csak alig tucatnyian szálltak föl a pristinai állomáson a Belgrádba tartó buszra. Lapunk cikksorozatában Koszovótól Németországig kísérjük a menekülteket.
A 25 éves koszovói Petrit Sefaj 200 eurót – alig több mint 60 ezer forintot – keres egy hónapban. Egy pristinai étteremben dolgozik, felszolgáló, pultos, de gyakran a konyhába is beugrik. Az albérlete 300 euró havonta. A Pristinai Egyetemen filozófia szakos fiatalember öt barátjával bérel egy lakást, csak így tudják kifizetni. Mindannyian 70 eurót adnak a közösbe: 300 a bérleti díj, 120 a rezsi.

– Ez a pénz csak a túlélésre elég. Ha egy koszovói Németországban pincérkedik, kéthavi fizetésből autót tud venni a családjának. Itt két év alatt nem tudok ennyit összespórolni – mondta Petrit, aki szerint Koszovóban az a baj, hogy túl sok minden változott túl rövid idő alatt.

Dühös emberek és a forradalom

Petrit munkaadója, Afrim Mezui, a Hotel Denis és a mellette lévő étterem tulajdonosa a brémai Jacobs Egyetemen tanult, kiválóan beszél angolul, németül és szerbül. Korábban indiai éttermet üzemeltetett, Kínából pedig bútorokat importált Koszovóba. Az éttermet 2004-ben, a hotelt 2007-ben nyitotta.

Azt mondta, őt is meglepte a koszovói migránsok nagy száma. – A kormány a hibás. Nem értik a nemzetet, a nemzet pedig dühös és csalódott. A politikai szabadság semmit nem ér gazdasági szabadság nélkül – mondta, majd felemelte a Szegeden gyártott Sole tejital dobozát.

– Mindent külföldről hozunk. A kormány nem fejleszti a gazdaságot. Még saját pénzünk sincs. Mi értelme a szabadságnak, ha nem tudsz elmenni meginni egy kávét? A fiataloknak itt nincs jövőjük, de látják, hogy lehet máshogy is élni. Eddig az utcákon tiltakoztak, most azzal protestálnak, hogy fogják magukat, és elmennek. Szerintem ha a kormány nem tesz valamit hamarosan, forradalom lesz – magyarázta a vállalkozó.

Külföldi rokonok küldenek pénzt

A pristinai buszpályaudvarról péntek este fél tízkor indult az első busz Belgrádba. Korábban naponta tucatnyi tömött járat indult a szerb fővárosba. Most már csak kettő.

˝Forradalom lesz, ha a kormány nem tesz valamit˝. Fotó: Schmidt Andrea (galéria)

 Akik otthon akarnak boldogulni

Bármerre jártunk, amikor elmondtuk, hogy magyarok vagyunk, mindenki kivétel nélkül az „azil" szót említette, ami albánul menekültet jelent. Tudják, hogy a migránsok hazánkat használják nyugati „ugródeszkának". A Koszovói Felszabadítási Hadseregről, az UÇK-ról elnevezett sugárúton, egy étteremben dolgozó fiatal férfiaktól is megkérdeztük, mit gondolnak a helyzetről. Egyikük azt mondta, ő nem megy sehová. – Ha el akarsz érni valamit az életben, azt a saját hazádban tedd – mondta. Pristina egyik divatos helyén, a Hamam Jazz Bárban beszélgetve úgy tűnt, a fiatal, trendi pultos egyenesen lenézi a gazdasági menekülteket.

Az egyik néhány négyzetméteres büfében egy fiatal fiú hamburgert evett. A pultos okostelefonján megmutatta a két hete készített felvételeket, amelyek azóta bejárták a sajtót. Több százan zsúfolódtak össze az állomáson, hogy feljussanak Szerbiába tartó buszokra. Az állomás péntek este szinte kongott az ürességtől. A hamburgerező fiú, a 21 éves Ardit elmondta, az átlagkereset 200-250 euró. Bár szerinte a kenyér nem drága – 40 eurócent –, minden más megfizethetetlen.

– Amit itt egy liter tejért kifizetsz, abból Németországban három litert vehetsz. Koszovóban kétféle ember van: szegény és gazdag. Az emberek 90 százalékának a külföldön élő rokonai küldenek pénzt. A maradék tíz százalék a politikus. Akinek jó állása van, az a rokonait próbálja pozícióba helyezni – mondta. Ardit Németországban született. Szülei 1993-ban menekültek el Koszovóból, Stuttgartban éltek, de a háború után hazaküldték őket. Ardit ekkor tízéves volt.

Paradicsomból a pokolba
– Fogalmam nincs, hogy éltem túl az első éveket, akkora kultúrsokk ért. A paradicsomból a pokolba kerültem. Még mindig németnek érzem magam. Ápolónak tanulok, arra várok, hogy visszamehessek. Hiába dolgozol, itt soha semmit nem lehet elérni – mondta. Szerinte Németországban törődnek az emberekkel, és bár ott is vannak szegények, részesülnek a szociális ellátórendszer juttatásaiból.

– A helyi sajtó sokáig nem tudósított az elvándorlásról – folytatta Ardit –, ide se jöttek ki forgatni, mert a tulajdonosok nem engedték. Próbálták titkolni a modern exodust, de a közösségi média korában nem sikerült nekik.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nem vált be Szandinál édesapja veséje

Fél éve várt arra, hogy megkapja édesapja veséjét, azt mégis egyetlen nap után ki kellett venni a 7 éves Szandi testéből. Tovább olvasom