Délmagyar logó

2016. 12. 08. csütörtök - Mária -5°C | 3°C

Franciaországból jöttem

Az angol vagy német nyelv ismeretét manapság elvárják egy érettségizett diáktól. A legtöbb állásban ezenkívül még egy idegen nyelv ismeretét követelik meg. Szegeden az évek során a francia nyelv oktatása vált egyre népszerűbbé. Sikerességéhez a Magyar–Francia Ifjúsági Alapítvány járul hozzá, amely francia anyanyelvű tanárokat közvetít hazánkba.
Maud Billod megszerette Szegedet. Fotó: Gyenes Kálmán
Maud Billod a Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium diákjait tanítja a francia nyelv szépségeire. A huszonhat éves tanárnő második tanévét kezdte el az iskolában: megszerette Szegedet.

Színjátszás és újságírás

– Nem tudtam sokat erről az országról, Szegedről még kevésbé – mondja a fiatal tanárnő, ami egy külföldi szájából nem hangzik meglepően. – Nekünk a kelet-európai országokról kissé hideg képünk van. Ezért elsősorban Spanyolországba szerettem volna eljutni – meséli Maud.
Hogy ez mégsem így történt, abban nagy szerepe van a már tizennégy éve működő Magyar–Francia Ifjúsági Alapítványnak. A lány egy francia nyelvű újságban olvasta felhívásukat: a franciát mint idegen nyelvet oktató pályakezdő tanárok jelentkezését várták külföldi munkára. Hogy Magyarország lett végül a célállomás, Maud ma már egyáltalán nem bánja. Tetszik neki Szeged nyugalmas élete, és az itt élő emberek, akik tudnak időt szánni a hétköznapok apróbb dolgaira. A gimnáziumban a nyelv oktatása mellett komoly kulturális feladatokat kell ellátnia: színjátszó kört vezet, francia nyelvű iskolaújság indítását tervezi. S bár a diákok megvétózták egy általa javasolt francia szerző művének előadását, csak elismerően tud szólni róluk. – Sokkal fegyelmezettebbnek tartom őket francia társaiknál: komolyabban veszik a munkát és tisztelettudóbbak – mondja.

Hagyományőrző a magyar

Azonkívül, hogy feladata hazája kultúrájának terjesztése, Maudnak arra is jutott ideje, hogy megismerkedjen a miénkkel. Meglepő volt számára, a magyarok mennyire komolyan veszik hagyományaikat, történelmüket. Főleg megemlékezéseinket találta furcsának március 15-éről vagy október 23-áról. – Nálunk még július 14-e, a Bastille ostromának napja sem egy szent ünnep. Mi szeretünk mindenből viccet csinálni, így ezekből a napokból is – állítja.

Nyelvünkkel azonban már nem került ennyire baráti kapcsolatba: nagyon nehéznek tartja, így elsajátításáról már le is tett. Persze sok mindent megért: postán, üzletekben, közlekedésben már elboldogul annak ellenére, hogy úgy látja, a magyarok meglepődnek, ha egy külföldivel kerülnek kapcsolatba, és nem igazán keresik a beszélgetést vele. Mi az, amit még feltétlenül megjegyez hazánkkal kapcsolatban? A jóféle pálinka, a paprika, valamint a borok elnyerték tetszését. Ez utóbbi egy franciától nagy megtiszteltetés. Ezekből szokott családjának is vinni, ha nagy ritkán haza tud látogatni.

„Tudnék Szegeden élni"

A fiatal tanárnő még ezt az évet tölti Szegeden, utána visszamegy Franciaországba. Otthon – az egyetemi diplomája mellé – nyelvpolitikából szeretne képesítést szerezni. – Utána ismét irány a nagyvilág, sok országot szeretnék még megismerni. Magyarországra egyelőre nem tervezem, hogy visszajövök, de ki tudja, mit hoz a jövő? Ha egyszer úgy adódna, hogy visszatérhetnék ide dolgozni, természetesen már a szakterületemen belül, akkor biztos, hogy Szegedet választanám. Eredetileg csak egy évig maradtam volna, de az alapítvány lehetőséget ad egy újabb egyéves itt-tartózkodásra. Eddig megérte. Azt hiszem, tudnék itt élni – mondta jövőbeli terveiről Maud Billod.

Kiss Gábor Gergő
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hannoverből Isztambulba – egy tankolással

Hannoverből indult, Isztambulba tart, és csak egyszer tankol Gerhard Plattner egy 2,5 literes… Tovább olvasom