Délmagyar logó

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

Futással és csilis babbal ünnepeltek a tűzoltók

Megnéztük, ki dolgozik karácsonykor is. A szegedi tűzoltóknál csendesen teltek az ünnepek. A gyermekklinikán majdnem negyven kisbeteg feküdt, huszonnégy órás ügyeletüket töltötték az orvosok és ápolók – mindnyájan távol a családjuktól.
Vidámság az ügyeleten. Jó munkát nem szabad kívánni – az rossz másoknak. Fotó: Schmidt Andrea
Míg más az ünnepi töltött káposztáját főzte otthon, megint mások a gyerekkel mesefilmet néztek a tévében, avagy a nagyszülőknél élvezték a hosszúra nyúlt karácsonyi hétvégét – Szegeden tegnap a tűzoltók is dolgoztak. Pontosabban ügyeltek a Napos úti parancsnokságon. Összesen harmincan léptek tegnap reggel szolgálatba, hogy az egynapos műszak végéig vigyázzák a nyugalmunkat. Gombos Zoltán százados az ügyeleti szobában rögtön megjegyezte: jó munkát nem kell kívánni nekik, mert az mindig rossz valaki másnak. Mindnyájunknak az az érdeke, hogy ők pihenjenek. Csöndesnek is bizonyult az idei karácsony, legalábbis tegnap délig. Bár ezt, ugyebár, sohasem szabad elkiabálni, hiszen bármelyik pillanatban megcsörrenhet a telefon.

– Nem volt minden karácsonyunk ennyire nyugalmas – jegyezte meg Nagy Róbert őrnagy. A szolgálatparancsnok elmondta, úgy nyolc éve jött divatba az adventi koszorú, és vele a koszorútűz. De ebbe is beletanulunk, úgy látszik, mert vigyázunk a gyertyákra. Mostanában nem kapott tőle lángra lakás.

A karácsonyfák ilyen időtájban még frissek, csak később, januárban lesznek tűzveszélyesek, amikor kiszáradnak. Akkor viszont elég egyetlen csillagszóró vagy gyertya, s felcsapnak a lángok – figyelmeztet Nagy Róbert tűzoltó őrnagy.

Délelőtt pihentek a szegedi lánglovagok, ami nálunk azt jelenti, hogy Nagy Róberttel az élen tíz kilométeres futóedzést teljesítettek. Közben hárman a konyhában serénykedtek, a csapatpénzből főzték az ebédre való csilis babot.

Játék a karácsonyfa körül. Fotó: Schmidt Andrea
Sokan sajnos betegen, kórházban fekve, szeretteiktől távol töltötték a szeretet ünnepét. A szegedi egyetem gyermekklinikájára elszoruló szívvel nyitottunk be. Tizennyolc gyerek az intenzíven feküdt, csövekkel a karjában. Huszonöt kicsire pedig az általános osztályokon vigyáztak. Az ügyeletes dr. Sümegi Viktória két orvoskollégájával karácsonyozott a gyerekekkel a klinikán, de az ügyeletes sebészt is be kellett rendelni reggel egy kis betegükhöz. A folyosón gyerekápolók sétáltak a kicsikkel.

Andor Magdolna és Kovács Ágnes énekelt, beszélgetett, játszott velük a karácsonyfa körül. Melcsit és Nándit vidították, mert hozzájuk ünnepi látogató sem érkezett. Messzi vidékekről, még kisebb testvérek mellől nehezen szabadulnak el a családok. Elkelt hát a vigasztalás.

A mórahalmi Tóth Márknak éppen szenteste kezdett nagyon fájni a hasa. A kilencéves legénykét a család orvosa másnap reggel kórházba irányította, vakbélgyanúval. Este már meg is műtötték. Tegnap a fiú bátran állta a fájdalmat, láthatóan megnyugtatta, hogy nagymamája bent maradt vele a klinikán. Kártyáztak, gyorsabban telt az idő. Közben a nagymama elmesélte Márknak, hogy az édesanyja, aki lázas kistestvérére vigyáz most otthon, szintén kilencéves volt, amikor kivették a vakbelét. És az anyu ugyanilyen hősiesen viselkedett a kórházban. Márk erre sápadtan, halkan megjegyezte: Én hozzá képest nyuszi vagyok, anyu egy Rambo!
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sárgabarackbefőtt a hosszú nyakúba

Ószereseknél is vásárolhatunk karácsonyi ajándékot a hét végén a Dóm téren, a kézművessátrak mögött.… Tovább olvasom