Délmagyar logó

2017. 02. 24. péntek - Mátyás 6°C | 12°C Még több cikk.

Futnak a nyári munka után

A szórólapban divatos ruhát, a mosogatóvízben a Balatont látják azok a diákok, akik nyári munkát vállaltak. Van, aki már dolgozik, akad, aki csak egy telefonhívásra vár. Találkoztunk elkeseredett munkakeresőkkel is.
Fotó: Schmidt Andrea
A Kárász utcán járkál fel-alá Videréna Imre, miközben szórólapokat osztogat a járókelőknek. – Egy pizzériát népszerűsítek. Napi négy órában dolgozom, akkor csinálom, amikor kedvem van hozzá – mondja a másodéves programtervező matematikus egyetemista. Ismerőse a főnök, ezért is dolgozhat kötetlenebb munkaidőben.

– Több diákszervezethez is regisztráltattam magam. Az egyiktől két hete szóltak vissza, hogy a pláza büféjében megüresedett egy hely – mondja Imre, aki a munka frontján így egyszerre több vasat tart a tűzben. – Ez az első dolgos nyaram. Mivel halasztottam, nem akartam, hogy anyukámék megszóljanak tétlenségem miatt – meséli. Nyaralást mégis szülei állják: családjával Angliába, haverjaival Hajdúszoboszlóra utazik. – Mivel elvégeztem egy modelltanfolyamot is, a keresett pénzt ruhákra költöm majd – mondja.

– Telhetetlen vagyok és mindig költeni akarok – foglalta össze a 16 éves Nagy Brigitta, miért vállal nyári munkát. Egy balatoni nyaralást tervez és a költőpénzt mindenképpen saját keresetéből szeretné előteremteni. – Csak most cseppentem bele a diákmunka világába, mivel tavaly még nem töltöttem be a 16. életévemet. Idén már szórólapoztam egy kicsit, de ebben a melegben nem bírom csinálni – meséli. A lány csak leendő főnöke telefonhívására vár, mikor kezdhet. – Egy tejivóban mosogatok majd, ami nem a munkák csúcsa, de valahol el kell kezdeni. Két hónapig szeretném csinálni napi nyolc órában. Ebből nemcsak nyaralásra, de divatos ruhák vásárlására is telne – árulja el.

Kakuszi Kitti és Magyar Csilla a Honvéd tér egyik padján üldögélt. A 21 éves lányok mellett állásajánlatokat hirdető újság hevert. – Három hete keresünk munkát. Minden hétfő reggelünk az állásajánlatok átböngészésével kezdődik, de eddig semmit nem találtunk – meséli Csilla. – Több állásinterjúra is elmentünk, de az egész egy nagy humbug – veszi át a szót Kitti. A lányok megörültek, amikor marketingmunkára kerestek jelentkezőket, de kiderült: hálózatépítéssel kellene foglalkozniuk. – Ez ügynöki munka lett volna, ráadásul egyből nyolcezer forintot akartak fizettetni velünk egy laptopért, aminek a teljes árát később levonták volna a fizetésünkből. Utána egy szerződések megírását ajánló cég interjújára mentünk el. Szerződésírás helyett biolámpákat akartak velünk forgalmaztatni, ráadásul a vállalkozói igazolványunkat is ki kellett volna váltanunk – beszéltek eddigi negatív tapasztalataikról.

Hogy nyaralásra gyűjtenek-e? Egyszerre ingatják fejüket. – A mindennapi megélhetés miatt szeretnénk dolgozni – mondják. Édesapjukat mindketten elvesztették, így nyaralásról nem is álmodhatnak. Nyári munkáról annál inkább. – Egy adatrögzítői vagy irodai munka lenne az igazi, de ilyet sem az apróban, sem a diákszervezeteknél nem találtunk. Talán húscsomagolónak jók leszünk, de még ez sem biztos – mesélik elkeseredetten. A lányok pénzügyet és számvitelt tanulnak, és már előre félnek a jövőtől. – Ha már diákmunkát is ennyire nehéz találni, mi lesz velünk fél év múlva, amikor befejezzük az iskolát? Az árvasági ellátásunk is megszűnik, tényleg nem tudjuk, miből élünk majd.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Egykori szegedi forradalmárokat kaptak lencsevégre

Ötvenhatos szegedi forradalmárokat fényképeztek tegnap a megyeházán. A képekből októberben nyílik… Tovább olvasom