Délmagyar logó

2017. 10. 18. szerda - Lukács 10°C | 24°C Még több cikk.

Gábor Tamás, az ifjú orgonista

Huszonkét éves egyetemista, ideje nagy részét templomok orgonái mellett tölti. Ha elvégzi az egyetemet, orgonatanár szeretne lenni. A zsombói Gábor Tamás az egyetemi orgonisták baráti körének megalapítója, de szeptembertől lehet, hogy fel kell adnia álmait.
A felsővárosi templom orgonáján gyakorol Gábor Tamás, mellette tanára, Bottkáné Égető Mária. Fotó: Segesvári Csaba
A szegedi felsővárosi templom előtt hátizsákos, átlagos egyetemista kinézetű fiatalember ácsorog. A huszonkét éves zsombói fiú, Gábor Tamás szabadidejében nem sportol, nem „lóg csak úgy a haverokkal" és nem is a tévét kapcsolgatja, hanem orgonán játszik. A Szegedi Tudományegyetem magyar–hittanár szakos hallgatója, emellett pedig Bottkáné Égető Mária orgonaművész tanítványa.

Tamással és oktatójával felmegyünk a templom orgonájához. Nem csoda, hogy mindketten otthonosan mozognak a karzaton, hiszen tavasztól őszig ide járnak gyakorolni. – Télen a fűtetlen, kiváló akusztikájú templomból próbaterembe megyünk, ahol kevésbé szép a hangzás – meséli a növendék.

Miért éppen orgona? – kérdezem tőle. Sikerül meglepnie. Egy Gárdonyi Géza-idézettel válaszol: „Az orgonának lelke van. Tud imádkozni, sírni, sóhajtani, örülni, remegve félni, vigasztalni és áldani. Az orgonának szárnyai vannak, amelyek égbe viszik az emberek áhítatos gondolatát."
Tamás hétéves kora óta játszik hangszereken; először zongorázott, majd hegedült. Aztán két éve, húszévesen kezdhetett el orgonán játszani. – Jó néhány évvel ezelőtt Szegeden voltunk a szüleimmel egy előadáson, ahol Eperjes Károly verseket szavalt, Marika néni pedig orgonált. Azonnal megfogott az orgona monumentalitása, és akkor döntöttem el, hogy én orgonán akarok játszani! – meséli átéléssel.

Vásárhelyi példa

A tanárnőtől tudjuk, hogy Hódmezővásárhelyen az önkormányzat úgy segíti a hasonló helyzetű diákokat, hogy átvállalja a tandíj nagy részét, és így a növendékeknek körülbelül annyit kell fizetniük, mint korábban. A Király-König Péter Zeneiskola diákjai is megkeresték a szegedi önkormányzatot, de egyelőre nem kaptak választ. Megpróbáltak támogatást kérni a Szeged Város Közösségért Közalapítványtól is, de ott forráshiány miatt elutasították őket.

Csongrád megyében egyetlen olyan alapfokú művészeti iskola működik, ahol orgonát lehet tanulni, 1989 óta a szegedi Király-König Péter Zeneiskolában. Gábor Tamás hat éve az iskola növendéke. Még a továbbképzés – négy év – van hátra, hogy elvégezze a szükséges tanulmányokat. A legügyesebbek között tartják számon. Áprilisban azonban hoztak egy törvényt: az a tanuló, aki betölti huszonkettedik életévét, a művészeti oktatási díj teljes egészét, vagyis százhetvenötezer forintot köteles befizetni egy tanévre. Ez a költség eddig mindössze tizenháromezer forint volt.

– Nem tudom, mi lesz velem, mert én is szeptemberben töltöm be a huszonkettőt. Szüleim ekkora anyagi áldozatot nem tudnak felvállalni – panaszkodik.

– A törvény minket is mellbe vágott. Ezek a gyerekek lelkesedésből, zeneszeretetből játszanak, és most ezt lerombolják. Folyamatosan irtják ki a jobbnál jobb orgonistákat! – mondja a tanárnő, aki a dóm orgonistája, a zeneiskola oktatója.

Gy. N.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Thealter és Szassz tizenhatodszor Szegeden

Ez már a tizenhatodik lesz. Hivatalosan úgy kell mondani, hogy a hazai színházi élet egyik… Tovább olvasom