Szeged - delmagyar.hu

Paródiáival megnyerte az 1968-as Ki mit tud?-ot Gálvölgyi János, akit évtizedek óta az ország egyik nagy nevettetőjeként ismernek – a nagy színészelődök hangján szólalt meg. Olyan műsorokat, sorozatokat parodizált, mint a Barátok közt, az Esmeralda, A leggyengébb láncszem, a Dáridó, vagy éppen ismert személyiségeket, mint Vágó István, Csiszár Jenő. 1997-ben megkapta Az év nevettetője elismerést, 2000-ben a Karinthy-gyűrűt.

Kevesebben ismerik színészi pályafutását – pedig már azelőtt is játszott, hogy elvégezte volna a színművészetit, és hét darabja fut majd a következő évadban budapesti színházakban. Ebből az egyik premier a Madách Színházban, egy kétszemélyes krimi, a Mesterdetektívek bemutatója. Most Pickering ezredest alakítja a Szegedi Szabadtéri Játékokon, a My Fair Ladyben, utána jöhet a jól megérdemelt nyári pihenés: idén néhány napos magyarországi utakat tervez.

Gálvölgyi János: Aki nem szerepel a tévében, az nem is látszik. Fotó: Schmidt Andrea

– Csakis a színház – szögezte le a kérdésre könyvének szegedi bemutatóján: film színház, vagy televíziós műsor állna a sor elején, ha sorrendet kellene felállítania? – A televízióban azért kell lenni, hogy bejöjjenek a színházba. Filmen meg nem kell annyira lenni. Fiatalkoromban nagyon akartam filmezni, de ma már a filmet, ha nagyon nagy sikerű, megnézik négyezren. Annyian, mint a darabot egy este a Dóm téren.

Bábozással kezdődött az utánzás Egy szem, magányos gyerek voltam, a szüleim dolgoztak. Elkezdtem bábszínházat gyártani magamnak, és az egyik kezemen a bábu más hangon „beszélt", mint a másik – idézte fel a kezdeteket Gálvölgyi János paródiái kapcsán. 36 magyar színészt tudott utánozni, egy alkalommal két órán keresztül beszélgetett valakivel Márkus László hangján, és az illetőnek nem tűnt fel a turpisság. Úgy tartja, a színészet is utánzáson alapul – és a gyerekek tanulása is.

Hozzátette: – Filmezni megadatott, de nagyon-nagyon fárasztó, nem tartozik a kedvenc szórakozásaim közé. A színház is fárasztó, de annak esténként az ember megkapja a gyümölcsét, a tapsot, azt, hogy tetszik-e a dolog.

Az új könyv ennek ellenére inkább a televíziós munkásságáról szól. És hogy mennyire nyomja rá a televízió a bélyegét egy színész pályafutására? Gálvölgyi János úgy tapasztalta: aki nem szerepel a tévében, az nem is látszik. Úgy véli, ez nemcsak a magyarokra jellemző sajátosság, hanem világjelenség. Az angol Ian McKellen színpadi alakításait például több mint negyven díjjal ismerték el, hírnevét mégis A Gyűrűk Ura filmtrilógiának köszönheti, amelyben Gandalfot, a varázslót játszotta.

A színművész mellesleg már 12 éves korában tudta, hogy színész szeretne lenni – éppen ennyi idős legidősebb unokája, Dániel, aki nagyanyjával együtt elkísérte Szegedre. Sőt egy nyúlfarknyi szerepet is kapott a darabban. – Ő is színésznek készül? – érdeklődtünk, mire Gálvölgyi János elmondta: nem érdekli őt annyira a szakma, leginkább focizni szeret Szabó Kimmel Tamással, meg mindenki mással. – Nagyon tetszett neki az első fél órában, hogy átszalad majd a színpadon, aztán ennyivel le is tudta a dolgot – mesélte a színész. Adódott a kérdés: örülne-e neki egyáltalán, ha valamelyik unokájából színész lenne?

A humorista sem nevet mindig Gálvölgyi János Jókedvet adj! című könyvében helyet kaptak a mindennapok is. – Nem tudtam kihagyni a napjaimat: reggel felkelek, esténként színházban játszom, van családom... Ezek is belekényszerültek a könyvbe – mondta el. Ő sem mindig jókedvű, neki is voltak-vannak rossz éjszakái. – Egyszer Hofi Géza megállt tankolni egy benzinkúton, és a kutas kérte: Mondjon hülyeséget, művész úr! Mire Hofi azt válaszolta: Miért, maga hazamegy, és benzint tölt a kredencbe? – világított rá a helyzetre egy találó anekdotával.

– Örülnék, de nem fogom megélni. Fogalmam sincs róla, mi lesz belőlük – biztos valahol majd örülni fogok, ha valami lesz belőlük egyáltalán –, még nem látok egyikükben sem hajlandóságot. Nem is kell, nem lehet mindenki olyan hülye, mint én voltam. Én ebben a korban már tudtam, hogy semmi más nem lehetek. Benne nincs ilyen, ami azt jelenti, neki jó, mert belőle annyi minden lehet még.

A színművész pedig annyi mindent eljátszhat – még sincs szerepálma, és szerepet sem adott vissza az utóbbi 15–20 évben. – Kell egy jó rendező, aki meglátja bennem a szerepet – magyarázta: így történt Novák Eszterrel is, aki felkérte Pickering ezredes szerepére.

– Pickering nem tartozik egy színész szerepálmai közé sem, de leültünk Novák Eszterrel beszélgetni, ő milyennek képzeli, és igent mondtam – idézte fel. – Nincsenek szerepvágyaim, mert egy hónap 30-31 napból áll, és havi 15–20 előadás untig elég. Ehhez hozzájön minden héten egy televíziós műsor felvétele és a különböző egyéb dolgaim. Bőven elég, hogy mindezt tudom még csinálni, elégedett vagyok.

Névjegy

Gálvölgyi János 1948. május 26-án született, az 1968-as Ki mit tud?-on tűnt fel parodistaként. 1973-ban végezte el a Színművészeti Akadémiát, karrierje a Thália Színházban indult. 1993-ban átszerződött a Madách Színházba, azóta is a társulat tagja. A Rádiókabaré és a Heti Hetes rendszeres vendége – leszögezte: nem tagja egy pártnak sem, nem politizál, mert nem hisz benne, hogy minden és mindenki fekete vagy fehér –, saját műsora, a Gálvölgyi Show havonta látható az RTL Klubon. Szinkronszínészként Benny Hill és a Derrickből ismert Harry Klein magyar hangja volt. Nős, felesége Gálvölgyi (született: Gács) Judit műfordító. Apósa Rodolfó, a híres bűvész volt. Két lánya és három unokája született. Néhány film, amelyben játszott: Csinibaba, Le a fejjel!, Magyar vándor.