Délmagyar logó

2017. 02. 23. csütörtök - Alfréd 5°C | 14°C Még több cikk.

Gázlánggal indult a közvilágítás száznyolcvan éve

Szegeden 180 esztendővel ezelőtt született döntés az utcai közvilágítás létrehozásáról. Ma már természetes, hogy sötétedéskor kigyúlnak a város fényei, de eleinte csak a főtéren és a főutcákon szereltek fel lámpákat.
Gázlámpa a hőskorból a Vásárhelyi Pál utcában. Fotó: Karnok Csaba
Hosszas küzdelem árán Szeged választott elöljárói 1827. február hó 21-én 32 szavazattal 13 ellenében határozatot hoztak az „éjjeli utcavilágítás behozataláról" – rögzítette várostörténeti alapmunkájában Reizner János. A közvilágítás 125 lámpással kezdődött, a Széchenyi téren. Gázégővel működött, amelynek csapját lámpaoltogató nyitotta meg, majd meggyújtotta a lángot. Mire az utolsó lámpákhoz ért, már fordult is vissza, kezdte eloltani a fényeket. Az éjszakai világítás akkortájt ugyanis nem egész éjjel működött, hanem csupán egy-egy órácskát.

A gázt Szegeden 1895-ben váltotta a korszerűbb villanyvilágítás. A városvezetés nemzetközi pályázatot írt ki a születendő villamosközlekedés energiafejlesztésére, és a nyertes – a mai tulajdonoshoz hasonlóan – egy francia vállalat lett. A szerződéskötés egyik feltételéül a város megszabta, hogy a cég a hét évvel korábbi párizsi mintára az utcákat is „felvillanyozza". Az elektromos áram nem azonnal ütötte ki a helyéből a gázt. Szegeden a Bakay-féle nagykörúti kendergyár és a zsidó árvaház előtt még a negyvenes években is lámpaoltogató gyújtott világot, a gázlámpákban.

Fényes emlékeink

Aki a dél-alföldi áramszolgáltatás vagy a közvilágítás történetét és tárgyi emlékeit szeretné megismerni, Koncz Géza tárlatvezetésével ingyenesen megteheti – telefonos bejelentkezés alapján – a Démász Szegeden, a Korányi fasoron berendezett elektrotechnikai múzeumában. A hajdani Széchenyi téri gázlámpások közül kettő maradt fenn, a Fekete Ház parkjában áll. A gázszolgáltató Vásárhelyi Pál utcai főbejáratánál viszont egy gázlámpás működik.

A közvillany hamarosan behálózta Szegedet, de Csongrádot csak negyven évvel később, 1935-ben. Megyénkben az utolsó villamosított falu Üllés, Pusztaszer és Zsombó volt, ahol csak 1959-ben gyúlt fény. A közvilágítás azóta jó néhány változást megért: a kandelábereket és falikarokat egyre modernebb lámpatestek váltották fel. A burákat az úttest fölé drótra feszítették, fa- majd betonoszlopokra szerelték.

A közvillany kapcsolóját központosították, óraszerkezet indította be. Ezeket előbb hetente, majd havonta fel kellett húzni. Később elterjedt a szürkületet érzékelő úgynevezett „alkonykapcsoló", ami három lux értékű sötétségnél (ami annyit jelent, hogy a színeket olyankor már nem lehet megkülönböztetni az utcán), működésbe hozta a rendszert. A mostani legmodernebb villanykapcsoló „hangfrekvenciás körvezérléssel" előre betáplált időpontban indítja a fényárt. Nem csak a teljes sötétséggel lehetett energiát megtakarítani, hanem a „féléjszakás világítással" is. Ehhez a rafinériához a hetvenes évektől folyamodott a város; a két becsavart villanykörte közül akkoriban az egyiket este 10-kor kikapcsolták.


Estétől reggelig

Jelenleg 17 ezer 500 izzó világítja meg esténként Szegedet, ezeket 450 kilométer kábel köti össze. Leghosszabban december közepén világítanak: majdnem 15 órát, délután 4 óra 10-től reggel 7-ig. Legrövidebben pedig júliusban: 7 órát, este 9 óra 5 perctől hajnali 4 óra 10-ig – derült ki a Démász adataiból. Ebből következően a legtöbb áram decemberben fogy, 455 órányi, júliusban pedig fele annyi sem, csak 213 óra.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Séta a zenélőóra bábuihoz

A szegedi Dóm téren látható zenélőóra bábuit az 1959-es felújításkor a szegedi Csúri Imréné Hódi… Tovább olvasom