Délmagyar logó

2017. 11. 18. szombat - Jenő 5°C | 8°C Még több cikk.

Generációk bábszínháza

Szeged - A szó szoros értelmében a bábok közé született a szegedi bábszínház igazgatója, Kövér László. A családi alapon működő színház kezdetben csak hobbi volt számára, és egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy apja nyomdokaiba lép, aki életre hívta a gyermekteátrumot.

Magyarország legrégebben működő bábszínháza a szegedi Kövér Béla Bábszínház. Nevét alapítójáról kapta, aki 1946–1994-ig, haláláig vezette a gyerekszínházat. Akkor fia, Kövér László vette át az irányítást, akit a szegedi önkormányzat nemrég újabb öt évre megbízott a színház vezetésével.

– Szó szerint beleszülettem a bábok világába, hiszen akkoriban költözött a színház a neki 30 évig otthont adó épületbe, a Dózsa György utcába. Nagyon korai emlékeim nincsenek erről az időszakról. Az mégis előttem van, ahogy édesanyám méltatlankodik, mert édesapám és barátai a parkettán szögelték össze a díszleteket. Számomra nagyon sokáig csak hobbi volt a bábszínház, amely családi-baráti alapon működött – idézte fel Kövér László. Emlékszik: nehezen született meg a döntés, hogy a rendszerváltással együtt az önállóság útjára lépjenek. Ez azt is jelentette, hogy amatőrből profivá kellett válniuk ennek előnyeivel és hátrányaival.

– A színháznak akkor 3 alkalmazottja volt, ma 16. Jó lenne még fejleszteni a létszámot, de mint minden, ez is pénz kérdése. Az utánpótlás nem lenne gond, hiszen gyakran kérnek bennünket: indítsuk újra a Bábszínészképző Stúdiót, amely pár éve nagyon sikeres volt. Akkor mi adtunk ösztöndíjat a hallgatóknak, ma már a visszajelzések szerint fizetnének is a képzésért – mesélte. Apropó mese. Az ember azt hinné, hogy egy bábszínház vezetőjének van kedvenc meséje és bábja is. Kövér Lászlónak nincs. Mint mondja: „akkor a többi megsértődne".

Kövér László: Nincs kedvenc mesém, se bábum. Akkor a többi megsértődne. Fotó: Veréb Simon
Kövér László: Nincs kedvenc mesém, se bábum. Akkor a többi megsértődne.
Fotó: Veréb Simon

– Magát a mesét szeretem. Lehet az árnyjáték, paravános vagy nyílt előadás. Hogy melyik mese népszerű, az már más kérdés. Ezt a gyerekeken lehet „leszűrni", hiszen ők azonnal és őszintén reagálnak. Ha beszélgetnek az előadás alatt, az azt jelenti, hogy unatkoznak, nem értik a mesét, vagy nem érdekli őket. Mi ebből tanulunk. A felnőttek reakciója is tanulságos, bár néha érthetetlen. A közelmúltban egy pedagógus kivitte a csoportját a Titkok birodalma című előadásról, amely az emberi testen belüli utazásról szól. Bár a gyerekek még maradni szerettek volna, ő hajthatatlan volt, mert szerinte ez a téma nem nekik való. A felnőttek néha furcsák. Sokan érkeznek úgy, hogy nem tudják, mire is ültetik be a gyereket, míg ők a folyosón olvasnak. Azaz nem beszélgetnek előtte a gyerekkel, nem készítik fel az élményre. Így nincs közös élményük sem, amit megbeszélhetnének. Pedig ezek a mesék a felnőtteknek is érdekesek. Már a negyedik generáció jár hozzánk, vagyis az egykori gyerekek gyerekei is ezeken a történeteken nőnek fel. Igenis jó újra ráébredni a tanulságokra, és ehhez nem kell alibiből gyereket vinni magunkkal a bábszínházba! Sok egyetemista szokott beülni az előadásainkra – mondta.

 Az egykori gyerekek gyermekei is visszajárnak. Fotó: DM/DV
Az egykori gyerekek gyermekei is visszajárnak.
Fotó: DM/DV

Úgy tűnik, Kövér László büszke arra, hogy vezetése alatt sikereket ért el a társulat, és egyre szebb környezetben tudják fogadni a közönséget. Sokan úgy gondolják: természetes, hogy édesapja után ő vette át a bábszínház vezetését. Ez azonban nem így volt. – Koós István Kossuth-díjas bábtervező agitált, hogy bele merjek vágni. Hiszen a tét az volt: lesz-e bábjátszás Szegeden. Ha ő nincs, talán én is eredeti szakmámnál maradok, és programtervező matematikusként dolgoznék. Ma már büszke vagyok rá, hogy már 17. éve veszünk részt a Szabadkai Gyermekszínházi Fesztiválon, sőt idén először mi is megszerveztük a saját rendezvényünket: az I. Szeged–Szabadka Gyermekszínházi Fesztivált. A Bábszínházban és a Dugonics téren lesznek a programjaink. Kicsit izgulunk, hiszen óriási lehetőség és megmérettetés ez számunkra, de bízunk benne, hogy kicsik és nagyok szívesen fogadják a kezdeményezést.

1945 szeptemberében a szegedi Dugonics András gimnázium növendékei elhatározták, hogy tanári és szülői támogatással bábszínházat hozzanak létre. A Szabad Művelődési Felügyelőség segítségével 1946-ban a Dugonics téri Katolikus házban megkezdődött a színház építése. 1946. december 24-én került sor az ünnepélyes bábszínházi megnyitóra a János vitéz című darab bemutatásával. 1948 őszén a Pedagógus Szakszervezet vette át az irányítást. Az alapító bábosok közül egyedül Kövér Béla maradt meg műszakiként. A színháznak többször is költözni kellett: végül a Kamara Bábszínház 1954. október 16-án nyitotta meg kapuit a Dózsa György utcában. 1964-től a társulat már Szegedi Bábszínház néven szerepelt. A csoport minden tagja munkája mellett bábozott (dr. Kövér Béla akkoriban Szeged legnagyobb vállalatának, a DÉLÉP-nek volt a személyzeti igazgatója). A Tisza Lajos körúti épületbe 1987. október 25-én költözhettek be, és azóta is ebben az épületben működik a jövőre 65. jubileumát ünneplő bábszínház.

Az I. Szeged–Szabadka Gyermekszínházi Fesztivált május 17–22. között rendezik meg Szegeden. A részletes programot a www.gyermekfeszt.hu oldalon találhatják meg az érdeklődők. A bábszínházról pedig a www.koverbela.hu oldalon olvashatnak.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tizennégy magyar származású Nobel-díjas a Dóm téren

A Dóm téri árkádok alatt a SzegedArt képzőművészeti fesztivál részeként péntek este nyílt meg a szerdáig látható Szembesítés– szembesülés című tárlat. Tovább olvasom