Délmagyar logó

2017. 01. 18. szerda - Piroska -7°C | 1°C

Gergő bácsi elment

Két évezredbe kóstolhatott bele, három században élt, de egyetlen évnek, egy hónapnak, egy hétnek és egy napnak lett halottja a 109. évében Molnár Gergely. Az ország legidősebb férfija volt, egykori katonaként az élet nagy csatájában évei számával lett hősi halottunk.
Négy hónappal ezelőtt, 108. születésnapján a Magyar Honvédség kitüntette Molnár Gergelyt
Két évezredbe kóstolhatott bele, három században élt, de egyetlen évnek, egy hónapnak, egy hétnek és egy napnak lett halottja a 109. évében Molnár Gergely. Az ország legidősebb férfija volt, egykori katonaként az élet nagy csatájában évei számával lett hősi halottunk.

Kiskunmajsa tanyavilágában született, de hogy mikor, pontosan nem tudhatjuk. Személyi okmányaiban ugyan november közepe szerepel, de akkor még állítólag élt az a tanyai szokás, csak azt anyakönyvezték, aki biztosan megmaradt. Félig-meddig családi hagyományként élt a meggyőződés, hogy valójában tavaszi születésű lett volna. Dorozsmai lakosként többször besoroztuk már a százon túliak társaságába. Láthattuk kaszálni, malacokat etetni, tudtuk, hogy negyven mázsa búza alá tartotta a zsákot, és ő szokott ebédet főzni unokáinak-dédunokáinak is. Sikerült megérnünk, hogy tavaly ősszel katonai pompával köszöntötték a szegedi Honvéd téren.

Innen, az egykori laktanya elől vonult be az első világháborúba, szaladj János, rohanj Jánosként. Miközben katonai rezesek fújták a marsot, és főtisztek verték előtte a díszlépést, kedves figyelmességként karszéket is hoztak a vadgesztenyefa tövébe, de ő állva nézte végig a neki rendelt ceremóniát. Hősiesen tűrte azt is, noha csak egy „krumplivirágot" szerzett, azt is a másodikban, tehát egykori őrvezető létére alezredesek tüsténkedjenek mellette, hogy a „családi" fényképen rajta lehessenek. Akkor még jó egészségnek örvendett. Kaján köszöntésként avval búcsúztunk tőle, majd ha mi leszünk száznyolc évesek, ugyanannak a fának a tövében ő is ott legyen.

Most meglépett. Az idei tavaszon kaptuk a hírt, kezd kimenni az erő a lábaiból. Akkor vette volna észre, hogy kemény száznyolc év nyomja a vállát? A kórházban még megtörtént vele az a vicces eset, hogy az ottaniak sokat tapasztalt szeme nyolcvan-valahánynak saccolta, és elámultak, amikor megtudták az igazságot. Március 22-én, a hivatalos tavasz második napján már csak ő hallhatta az utolsó marsot, égi trombitások fújták a takarodót. El kellett masíroznia.

Gergő bátyánk, Isten veled. Nyugodj békében!
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Táblától tábláig csupán egy óra és tizenöt perc Budapest

Mennyi idő alatt lehet Szegedről Budapestre eljutni és onnan visszajönni hétköznap az autósztrádán?… Tovább olvasom