Délmagyar logó

2017. 01. 21. szombat - Ágnes -11°C | 0°C Még több cikk.

Gettó Szeged közepén

Égig érő gaz, betoncsúszda, szemét és „lipityóka" romjai. A lakók hűtőben őrzik az ott termő parlagfüvet – bizonyítékként. A Párizsi körút, Kossuth Lajos sugárút, Mars tér által határolt terület kívülről sem szép látvány, de a belső udvar – egykor park – elborzasztó.
– Húgyos folyosó, szaros folyosó – nemes egyszerűséggel így nevezik a Mars tér melletti rózsaszín és kék házak sikátorait az ott lakók. Hogy miért, azt talán fölösleges részletezni. Utálják még a térdig érő gazt, a megrongált padokat és a szétdobált szemetet. A Párizsi körút, Kossuth Lajos sugárút, Mars tér által határolt terület kívülről sem szép látvány, de a belső udvar – egykor park – elborzasztott.

Találomra becsöngettünk egy lakásba. Vargáné Lőrincz Edit sokáig csak a biztonsági rácson keresztül volt hajlandó beszélgetni – mintha nem is Szegeden járnánk.
– Különben nem félek, itt a kutya – mondta, majd közölte: 94 éves férje rendszeresen takarít, de mindig vannak, akik gondoskodnak a szemét utánpótlásról. Hogy kik? Fiatalok, hajléktalanok, erre járók. Házbeliek? – kérdezzük. – Á, ők nem – válaszolja. Közben egy asszony indult fölfelé a lépcsőn. Itt lakik? – kérdeztük, mire bizonytalanul válaszolt: én nem, csak a lány.

– Itt könnyítenek magukon, de hova mennének? Amikor rájön az emberre a szükség, közelre kell menni – mondta megértően a szomszéd, Kövér Ferenc. Felvetésünkre, hogy ott a nyilvános a Mars téren, legyint. Az száz forint.

Közös ló

A házak közötti tér már nem az IKV-é, de még nem is közterület. Körülbelül másfél éve nem sikerül eldönteni, kié – tudtuk meg a terület önkormányzati képviselőjétől, Lauer Istvántól. Mivel a tulajdonviszony nem egyértelmű, így az sem: kinek kellene rendben tartani.
– Igen kérem, de nehéz, de nehéz... Meg lopnak is. Szomorú – mélázott el a férfi, aki 11 éve lakik az egyik rózsaszín házban. Mellette fiatal német juhász bújt ki az ajtón, lustán leheveredett a lépcsőn. Kint sárga szemű borzas fekete macska lesett ránk, lekonyult füle, kopott bundája kicsit sem volt bizalomgerjesztő. Ahogy a padon üldögélők sem, akik közül – már meg sem lepődtünk – senki nem idevalósi.

– Köhögök éjjel-nappal. Biztos van itt parlagfű is. Pedig 61-ben, amikor ide költöztem milyen gyönyörű park volt! Akkor kijöttünk ide a gyerekkel, most az unokámat nem merem kiengedni – ezt már a szemben lakó Ibolya panaszolta. Az unoka különben sem szívesen játszana itt, a betoncsúszda például cseppet sem hívogató. „Lipityóka" is volt – közli egy férfi, aki – ki gondolná – nem itt lakik, csak erre járt.

Ibolya azt mondja: a szomszéd házakból is itt sétáltatják a kutyákat, aminek naponta látják a nyomát.
– Kihozzam a hűtőből a parlagfüvet? – kérdezte Albertné Sebők Mária, aki a növényt bizonyítékként tartja a jégszekrényben. Kullancs is van – mondta, bár ennek bizonyítékát nem ő őrzi, hanem a házat takarító asszony – a bokáján.

Körbesétáltunk az udvaron, a lekonyult fülű macska követett. Összefújt falak, rozsdás bádoglemez erkélyek, lelakatolt ajtók. Kerékpárgumi, pálinkás üveg, csikkek. Papucsos férfi ment el mellettünk kigombolt ingben. Zsíros kenyeret harapdált. A Kossuth Lajos sugárút felől nem lehet bejönni, a Párizsi körút és a Mars tér felől nyitott udvart itt zárt faajtó védi. A zárat néhányszor már megrongálták. Kívülről felirat: „Ne rángasd! Zárva!" A gyengébbek kedvéért.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A legaktívabb megyei parlamenti képviselők

Gyurcsány Ferenc tavaly május óta tízszer annyit beszélt a parlamentben, mint legnagyobb riválisa,… Tovább olvasom