Délmagyar logó

2017. 04. 27. csütörtök - Zita 10°C | 24°C Még több cikk.

Gondnokság: felnőttek, akikre mások vigyáznak

Szeged - Közel 800 olyan felnőtt él Szegeden és környékén, aki nem dönthet saját életéről. Még nagyobb bevásárláshoz is hivatali engedélyre van szüksége. Gondnokság alá nem csupán szellemi fogyatékosság miatt lehet kerülni: azért is, ha például nem tudnak megfelelően bánni a pénzzel.

Felnőttek, akik nem dönthetnek önállóan. Nem rendelkezhetnek vagyonukkal, nem vállalhatnak munkát, nem szavazhatnak, gyermeküknek sem adhatnak nevet. Ők a gondnokság alatt élők. Magyarországon több mint 55 ezren vannak, a Szegedi Gyámhivatal illetékességi területén – 11 település tartozik ide – 788-an.

A gondnokság alatt lévők száma folyamatosan nő: egyre többen kerülnek olyan állapotba, amikor már nem tudnak felelősséggel dönteni az életükről. Ennek oka lehet szellemi leépülés, pszichés állapot, magatehetetlenség, de akár a túlzott naivitás, hiszékenység is.

A cselekvőképességet kizáró gondnokság alá vont személyek – ők vannak többen – gyakorlatilag semmiről nem dönthetnek, a társadalom felnőtt testbe szorult gyerekként kezeli őket. A korlátozó gondnokság alatt lévőknek viszont vannak jogaik – igaz, nem sok. – Jövedelmük felével, nagyjából a minimálbért megközelítő összeggel például szabadon rendelkezhetnek és 50 ezer forintnál nem nagyobb értékű vásárlást is szabadon intézhetnek – mondta el Pintér Melinda, a szegedi gyámhivatal tanácsosa. – Az élet minden területén tudnak intézkedni, de szükséges a gondnokuk beleegyezése vagy utólagos jóváhagyása. Nagy döntésekhez a gyámhivatal engedélye is kell, a hatóság felügyeli, valóban az érintett érdekeit szolgálja-e az adott lépés.

A Waltner Károly Otthonban elfoglaltságot is biztosítanak  a gondozottaknak. Fotó: Karnok Csaba
A Waltner Károly Otthonban elfoglaltságot is biztosítanak a gondozottaknak.
Fotó: Karnok Csaba

A 28 éves Bea – vagy ahogy a Dr. Waltner Károly Otthonban mindenki szólítja, Beácska – korlátozó gondnokság alatt van. Születésekor sérült az agya, és bár önellátó – egyedül öltözik, fürdik, és az intézményen belül is remekül feltalálja magát –, bátortalan és ragaszkodó: sehova nem megy egyedül. – Szoktam vásárolni. Tusfürdőt, chipset, üdítőt, gyümölcsöt – sorolja, amikor megkérdezzük, kijár-e néha az otthonból. Ruhát is magának választ – szereti a szép darabokat. – Jó, hogy segítenek, egyedül nem menne – mondja.

A gondnokság alatt élők többsége nem jogfosztottságként, teljes kiszolgáltatottságként éli meg helyzetét. – Általában belátják: szükségük van a segítségre. Nekem még soha nem volt olyan gondnokoltam, aki azt mondta volna, nincs rám szüksége – mesélte Barta Istvánné Éva hivatásos gondnok. Ő olyanok életét terelgeti, akiknek nincs családja, vagy nem akarták vállalni a gondnokságot. Jelenleg 30 felnőtt – ahogy ő fogalmazott – „pótanyukája". Úgy látja, ha ezeknek az embereknek elengednék a kezét, hátrányos helyzetbe kerülnének. Példaként hozta fel azokat, akik azért kerülnek gondnokság alá, mert nem tudnak bánni a pénzzel.

– Talán kicsit túlzónak tűnhet megfosztani valakit attól, hogy dönthessen a saját életéről emiatt, de hiszékeny, vagyonos nyugdíjasok esetében sokszor ez az egyetlen mód arra, hogy megakadályozzuk kifosztásukat – mesélte Éva, aki elárulta: más emberek életéről dönteni hatalmas felelősség, és nem is mindig egyszerű feladat. – Kimondani valakiről, hogy gondnokságra szorul, és kiszakítani a saját környezetéből – ez még akkor is nehéz lelkileg, ha tudom, hogy jót teszünk vele. Ennél is nehezebb felvállalni például egy életmentő műtét aláírását.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Bőség és szűkösség az albérletek piacán

Múlt héten húzták meg a ponthatárokat az egyetemeken, máris albérletkereső portyára indultak a fiatalok. Tovább olvasom