Délmagyar logó

2017. 01. 17. kedd - Antal, Antónia -4°C | 1°C

Görög tűzben járt a tízéves szegedi Leonidasz

Erdőtüzek miatt több száz embert menekítettek ki egy héttel ezelőtt lakóházakból, gyermektáborokból és szállodákból Görögország északi részén, a Halkidiki-félszigeten. A tízéves Leonidasz is ott táborozott a közelben. Hétfőn jött haza Szegedre, és lapunknak is elmesélte élményeit.
Leo ma már vidáman meséli papájának görögországi kalandjait. Fotó: Karnok Csaba
Purosz Leonidász tízéves, Szegeden él, és pénteken megy ötödik osztályba. Édesapja görög, édesanyja magyar származású. A görög állam minden évben üdülést szervez a külföldön élő görög fiataloknak. A táborozás alatt görög kultúra, nyelv- és táncórákon vesznek részt. Leonidasz két hete repült el tizennégy gyerekkel együtt, hogy a Halkidiki-félszigeten nyaraljanak.

Egy héttel ezelőtt, épp a nagy játék kellős közepén, délután öt óra körül észrevették a tüzet. A tábor igazgatónője a hangosbemondón szólította fel a gyerekeket, hogy öt perc alatt pakolják össze a legszükségesebb holmijukat, majd szálljanak fel a buszra. – A közeli tengerpartra mentünk, és ott is éjszakáztunk – meséli Leo. – Igazából nem féltem, mert tudtam, hogy a tűz több mint 20 kilométerre van tőlünk, és úgy gondoltam, ha tényleg nagy baj lesz, úgyis kimenekítenek minket – folytatja bátran a kisfiú.

A szülők a tévében hallották a hírt

Leo szülei a tévéből értesültek a történtekről és azonnal telefonáltak. Először megijedtek, miután a kisfiú elmondta, hogy biztonságban vannak, megnyugodtak. – Görögországban nyáron a rekkenő hőségben természetes az erdőtűz – mondja Alexandros, a fiú apja.

A gyerekek a tengerpart melletti, használaton kívüli szálloda szivacsain aludtak. Már amennyire tudtak aludni, az épületen nem voltak ablakok, mindenütt fojtó füst terjengett. Volt olyan, aki el is ájult, de a többi gyereknek az ijedtségen kívül nem esett baja. Éjszaka ismét cuccolniuk kellett, visszamentek a tengerpartra, és ki napozóágyon, ki a homokban alhatott pár órát. – Folyamatosan éreztük a füstöt, akárhova mentünk, láttuk a többméteres lángokat, a röppenő szikrákat, lehetett hallani a sercegést is, de egyáltalán nem volt akkora veszély, mint ahogy a tévében mutatták – mondja Leo.

Másnap délelőtt – sokak szerint felelőtlenül – visszatértek a táborukba, ott csak a fű égett le, a tábornak akkor még nem esett baja. Mindenki összepakolta a maradék ruháját, és a félsziget egy másik szállásán töltötték a nyaralás utolsó négy napját. Utólag tudták meg, hogy az eredeti táboruk később mégiscsak a tűz martaléka lett. Leo egyébként a második szálláson jobban érezte magát. – Ha előre tudom, hogy ilyen lesz a tábor, akkor is elmentem volna, mert jól éreztem magam, és egyáltalán nem féltem.

Gy. N.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Építkezés a Vedres szakközépiskolában: gyakorlat és kaland

A szegedi Vedres építőipari szakközépiskolában két évig építők dolgoznak. Az egyik szárnyban… Tovább olvasom