Délmagyar logó

2017. 01. 18. szerda - Piroska -7°C | 1°C

Groteszk víg nők Windsorban

Toronykőy Attila rendezésében közel három évtized múltán ismét közönségsikert aratott a Szegeden Otto Nicolai három felvonásos komikus operája, A windsori víg nők. Pedig hullámzó színvonalú a produkció, attól függően, hogy melyik szereplőgárda van épp színpadon.
A premierre nem jutottam el, így először a másnapi, a szombat délutáni előadást láttam a második szereposztással. Elkedvetlenedtem, mert fáradtnak, unalmasnak tűnt. A díszlet sem működött tökéletesen: a fogadóbeli jelenet után majdnem összeomlott. Végül nem kellett leállni, helyrehozták a malőrt. A Vaszy-operabérlet múlt szombat esti telt házas előadásán az első szereposztással sokkal jobbnak hatott Toronykőy Attila rendezése.

Mindkét gárdával Gábor Géza mutatkozott be Sir John Falstaff szerepében. Alaposan kitömve, méretes pocakkal, borvirágos orral és remek poénokkal adta a kéjsóvár hájas lovagot. Tekintélyes méreteihez képest is eltúlzott nagyságú ónkupával lépett színpadra a súgólyukból. A rendezőnek hála gegek tucatján mulathattunk: hódításra készülve száját, altestét és a virágcsokrot is illatosította, Fluthné aláírását szagról azonosította, a fogadóbeli jelenet végén bő sugárban, valószínűtlenül hosszan és hangosan csobogtatva végezte el szükségét, majd a fogadós hátán törölte meg kezét... Gábor Géza gyönyörűen, muzikálisan énekelte a bordalt a II. felvonásban, a szöveget is mintaszerűen mondta – csak Falstaff életvidám alapkarakterének megmutatásával maradt adós.

Függönygondok

A szeptemberben átadott gyönyörű, tűzálló, új függönyt A windsori víg nők múlt pénteki előadásán a második felvonás kezdetén nem tudták felhúzni. Az előadás rendezője, Toronykőy Attila a nézők türelmét kérte. Csaknem tízpercnyi leállás után rájöttek, hogy gépi hiba esetén kézzel is megoldható a manőver – így folytatni tudták az előadást.

A Fluthnét alakító Vajda Júliának sikerült leginkább azt a groteszk, abszurdba hajló játékstílust megvalósítania, amire a Kovalik-iskolán nevelődött Toronykőy az egész produkciót építette. Már akkor felkacagott a közönség, amikor malomkeréknyire tömött hátsóval feltűnt, hát még, amikor ki is használta különleges „adottságát", riszált, fészkelődött, mulatságosan a hatalmas mosókosárra pattant. Dundika deszkának tűnne az óriási keblekkel felruházott Reichné mellett – Szonda Éva remek humorérzékkel bolondozva alakította a másik windsori víg nőt. Kettejük duettje, jelenetei voltak a legjobbak: Vajda és Szonda a zenés színjátszás legmagasabb színvonalát képviseli, pazar karakterformáló képességüknek köszönhetően mindig hús-vér figurákat láthatunk az operaszínpadon. A másik páros is tetszett: a fanyar Wittinger Gertrúd (Fluthné) és a vonzó Tóth Judit (Reichné) is jó úton halad, idővel még felszabadultabb lehet a játékuk.

Szerekován János Fentonként meggyőzőbb volt, mint Kóbor Tamás, szebben, líraibban énekelte a románcot és a szerelmi kettőst is. Ebben persze az is közrejátszott, hogy Annuskaként ideálisabb partnere volt a muzikális Dér Krisztina. Merényi Nicolette éneklése sajnos annyira problematikus, hogy azt már nem lehet szó nélkül hagyni.

Vághelyi Gábor és Andrejcsik István is mulatságos volt Fluth úr szerepében, előbbinek jobban sikerült a rögeszmés féltékenységet is megmutatnia. Altorjay Tamás szikárabbnak, sótlanabbnak mutatta a púpos Reich urat, a nagyszerűen éneklő Cseh Antal talán túlzottan is vidám és feldobott volt – ezzel a kedéllyel kiváló Falstaff is lehet majd belőle. Korrekt volt a további szereplőgárda, a kórus és a nem túl izgalmas koreográfiát előadó tánckar is.

Toronykőy Attila imponáló rendezése mellett a produkció nagy értéke a forgók segítségével jól variálható, ötletes, látványos, egyszerre korhű és absztrakt díszlet. A tervező, Juhász Katalin kisebb építőelemekre és nagy falfelületekre printelt hatalmas képekkel idézte meg az Erzsébet-kori Windsor hangulatát. Jók Varsányi Anna elrajzolt jelmezei is.

Molnár László zeneigazgató vezényletével élményszerűbben, frissebben játszottak a finoman, árnyaltan szóló szegedi szimfonikusok, bár a Kardos Gábor által dirigált délutáni előadáson sem a zenekarral volt problémám.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Több mint 240 millió forintból újult meg a kisteleki iskola

Az elmúlt napokban már az utolsó simításokat végezték a kisteleki általános iskola új részlegében:… Tovább olvasom