Délmagyar logó

2017. 07. 25. kedd - Kristóf, Jakab 18°C | 29°C Még több cikk.

Gyász a kollégiumban

A halált elfogadni mindig nehéz, különösen ha egy ereje teljében lévő fiatalt ragad el. Csütörtök este egy 21 éves diák összeesett Szeged belvárosában: a mentők már nem tudtak segíteni rajta. Az öthalmi kollégiumban a döbbenet az úr.
Fotó: Gyenes Kálmán
A rendőrség közigazgatási eljárás keretében vizsgálja egy 21 esztendős férfi halálesetét, aki csütörtök éjjel Szeged belvárosában, az utcán rosszul lett. Barátja kihívta a mentőket, akik megpróbálták újraéleszteni, de már nem tudták megmenteni. Szakértő bevonásával vizsgálják a haláleset körülményeit.

E szűkszavú rendőrségi hír megjelent lapunkban is. A szegedi öthalmi kollégiumban, ahol a fiú lakott, máig nem találtak választ a tragédiára. A Budapesti úti diáklakások bejáratánál lobogó fekete zászló mutatja kifelé gyászukat. A máskor vidám beszélgetésektől hangos lakásokban alig szólnak egymáshoz a diákok. A tragédiát mindenki másképpen próbálja feldolgozni. Az egyik helyen ugyan megy a tévé, de az előtte ülőkön látszik, gondolatban máshol járnak. Mint azt az egyik ott lakótól megtudjuk, a srác legjobb barátai már kora délután bementek a városba: a kollégiumban minden a lakótársukra emlékezteti őket.

Kibeszélik a fájdalmat

A fiataloknak a pénteki nap így nem a várva várt hétvégi bulira való készülődéssel, hanem az emlékezéssel telt. – Este összegyűltünk, és kibeszéltük magunkból a fájdalmat. Mindenki felidézett egy vele kapcsolatos szép történetet. Így emlékeztünk rá – mesélték barátai. A diákok elmondták, nagyon hosszú ideig nem rendeznek semmilyen vidám eseményt a kollégiumban: ezeknek az elhunyt fiú mindig egyik fő szervezője volt.

– Amikor hazaérek, még mindig azt nézem, itthon van-e. De a bejáraton látom a fekete zászlót, így egyre inkább tudatosul bennem, hogy nincs többé – mondja az elhunyt fiú egyik, névtelenséget kérő szobatársa. Másfél évig lakott együtt a 21 éves fiatalemberrel. – Már az első este jól elbeszélgettünk. Mindig lehetett rá számítani. Ha valakinek gondja volt, ő biztosan meghallgatta. Csütörtök este mindketten a városban voltunk, de nem egy helyen. Egy régi barátjával találkozott aznap. Mikor hazaértem, ő még nem volt itthon. Lefeküdtem, és másnap reggel a halálhírével ébresztettek. Mondták, hogy csomagoljuk össze a holmiját, mert a szülei mindjárt jönnek érte. Először fel sem fogtam, mi történt. A legszörnyűbb az anyukájával való találkozás volt, amikor elmondta nekünk, mennyire szeretett itt lakni a barátunk. Ekkor elsírtuk magunkat. Nem tudom, hogyan halhatott meg. Soha nem beszélt arról, hogy valami komoly betegsége lett volna. Amióta meghalt, sok legenda látott napvilágot, de ezek csak találgatások. Régebben mesélte, hogy hosszú időn át karatézott, de abba kellett hagynia valami betegség miatt. Hogy ez kapcsolatban állhat-e a halálával? Ezt senki sem tudhatja – mondja megtörve az egykori szobatárs.

K. G. G.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az anyakönyvvel nincs tévedés az egyetemen

Az adatvédelmi ombudsman hivatala kifogásolta a szegedi gyógyszerészkar gyakorlatát, miszerint a… Tovább olvasom