Délmagyar logó

2017. 12. 16. szombat - Etelka, Aletta 1°C | 11°C Még több cikk.

Gyémántlakodalmat ülnek Benkőék

„Varróleány voltál, mikor megláttalak" – írja Benkő József abban a versében, amelyet 60. házassági évfordulójukra fabrikált feleségének. A költeményt szerkesztőségünkbe is elküldte, hogy Margit néni a Délmagyarország hasábjain olvashassa el – meglepetésként.
– Ha néha kijutok a piacra, azt figyelem, vajon találok-e még ismerős arcot, de már csak nagyon ritkán fordul elő – mondja szomorúan Benkő József, családi házuk nappalijában ücsörögve, jobbján feleségével. A barátságos, meleg otthonban három generáció él együtt: a Benkő házaspár, lányuk, Éva és két fiú unokájuk. A kisebbik lány Orosházán lakik a lányával, ahonnan Benkőék is származnak. Ahogy életükről mesélnek, fölvillannak a franciaországi hadifogság képei, és a tánciskoláé is, ahol összeismerkedtek. Beszélnek arról, hogy Margit női szabóként, József pedig az olajipari vállalatnál dolgozott. De szeretettel szólnak a sándorfalvi kertről is, ahol a nyugdíjba vonulás után ügyködtek. Visszautazunk velük az időben a legvidámabb barakk időszakáig, amikor a brigádtagokkal együtt, egy nagy busszal járták be az országot. Pezsgő társasági életet éltek – sok nevetéssel, vidám percekkel.

Szemükben még mindig ott lobog a huncut, fiatal mosoly, és szerencsére egészségük is jól szolgál. Margit néni 84, József bácsi 85 éves. Jót kuncognak, amikor megkérdezzük, mit szeretnek a legjobban egymásban. Cinkosan összenéznek, és azt mondják: – Mindent. A titok abban rejlik, hogy egyforma a természetünk. Soha egy pillanatra sem fordult meg egyikünk fejében sem, hogy különváljunk. Nem voltunk féltékenyek, a gondokat mindig együtt oldottuk meg – mondja József bácsi. A házaspár abban is egyetértett, hogy házasságkötésük 60. évfordulóját szűk családi körben, meghitt összejövetellel ünneplik majd.


Költemény

„Ha én királynak születtem volna régen/ S lenne országom is meg trónom is/ Te ott ülnél mellettem a királyi széken/ Anyakirálynőm lennél nekem akkor is/ Fehér hajad hulláma bíbor palástra omlana/ Aranyszikrákat szórna a fényes korona. / Akkor nem egy kis család ünnepelne most/ Hanem a főrangú nép ülne tort, vizitelve nálunk/ S harangszó hirdetné messze a világnak/ Hogy újra megkötöttük gyémántköves nászunk. Akkor nem csak mesebeszéd lenne, amit most illő szót keresve példának mondok el/ Hogy varróleány voltál, mikor megláttalak/ De nekem mindig is királynőm voltál és leszel./ S most, hogy a kis család együtt szerény ünnepet ül/ Öleld magadhoz mindegyiket/ S szíved nagy melegét hagyd rájuk örökül!" – szól Benkó József 60. évfordulónkra című költeménye. 

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Bíróságon az Ortu-tay-box

Szeged - A nyilvánosság kizárásával kezdődött el csütörtökön, s így is folytatódik a Szegedi Városi… Tovább olvasom