Délmagyar logó

2017. 11. 21. kedd - Olivér 1°C | 8°C Még több cikk.

Gyerekálmok Bogotából

Szeged - „Felemelő volt látni, hogy az emberek nem süppedtek bele a szegénységbe" – mondja a szegedi Tömörkény-gimnázium történelem–spanyol szakos tanárnője, Lévainé Kovács Marian. Kolumbia fővárosában, Bogotában szerzett élményeit könyvben foglalta össze.
Egy háromfős forgatócsoport tagjaként utazott Kolumbia fővárosába, és interjúk, riportok elkészítésében segített Lévainé Kovács Marian, aki itthon, a hanganyagok fordításakor döbbent rá arra, hogy mekkora kincset tart a kezében. A szegedi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola történelem–spanyol szakos tanárnője 2007 októberében kelt útra Bogotába Mustó Péter és Kovács Lajos jezsuita atyával. A bogotai szegénynegyedekben forgattak dokumentumfilmet Padre Píter címmel Mustó atya 12 éves, ott végzett munkájáról. A filmet a Duna Televízió vetítette le 2008-ban. Marian a néhány hete megjelent kötetében írta le azt, ami a terjedelmi korlátok miatt a filmbe nem kerülhetett be.

Lévainé Kovács Marian a kolumbiai „gyerekállamban
Lévainé Kovács Marian a kolumbiai „gyerekállamban".
Fotó: DM/DV

– Egyszerű turistaként sohasem jutottam volna el olyan helyekre, mint ahol a két atyával jártam. A szegénység és a gazdagság közötti szakadék számomra nem volt annyira mellbevágó, egy-két helyzetet leszámítva, amely szinte beleégett a retinámba. Az El Cartucho nevű negyedben döbbenetes látvány fogadott minket, még fizikailag is befolyásolt ez a látogatás. Az emberek szemétválogatásból élnek, megalázó körülmények között. Oda még a rendőrök sem teszik be a lábukat, mi is csak egy ismerős taxissal merészkedtünk a helyszínre, saját felelősségünkre – eleveníti fel a tanárnő. Könyvének a Gyerekállam – gyerekálom. Valahol Kolumbiában címet adta. Ötszáz példányban jelent meg, a szerkesztési és a korrektori munkákban önzetlen segítőkre talált.

A lakosság 60 százaléka szegény

Kolumbiában, bár ásványkincsekben gazdag országról van szó, a lakosság 60 százalékát szegényként tartják számon. 2003-as adatok szerint az ottani társadalom 40 százaléka 18 éven aluli. Lévainé Kovács Marian szerint a gyerekek talán emiatt is kapnak kevesebb megbecsülést, többek között ezen a mentalitáson érdemes lenne változtatni.

Rendszeresen eljártak a San Pablo nevű szegénynegyedbe, illetve több, utcagyerekeket tanító-nevelő intézménybe, amely civil és egyházi kezdeményezéssel, elhivatott emberek munkájával épült ki. Ilyen Javiér de Nicoló olasz szalézi szerzetes gyermekintézmény-rendszere is. A szerzetes néhány gyerekkel kezdte, és ma már államilag támogatott, sok intézményt felölelő gyermekprogramot működtet kollégáival. Ezek között egy „gyerekállam" is található. A programba úgy kerülhetnek be az utcagyerekek, ha maguk kérnek segítséget a nevelőktől, és ha vállalják, hogy betartják a szigorú házirendet. Marian szerint az állam azért támogatja ezeket az intézményeket, mert nincs rá kidolgozott programja, szakértői gárdája, sem elegendő pénze ahhoz, hogy saját megoldást találjon a fiatalok elhelyezésére.

– Bármennyire szörnyű is látni a szegénységet, a legfelemelőbb az volt a forgatásban, hogy az emberek nem süppedtek bele a szegénységbe. Megtalálták azokat az önszerveződési formákat – óvodát, konyhát, szabóműhelyt működtetnek –, amelyek kitörési pontot adnak maguknak és az egész közösségnek. Úgy gondolom, vannak párhuzamok Magyarország és Kolumbia között, hiszen nálunk is egyre több a társadalmi probléma. Arra szeretném írásomban felhívni a figyelmet, hogy kellenek civil, önszerveződő gócok. Ha valami nem jól működik a társadalomban, akkor ne csak arra várjunk, hogy majd megoldják helyettünk a problémát, hanem próbáljuk a saját sorsunkat alakítani a mostoha körülmények ellenére is – hangsúlyozza a tanárnő.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kedd: adókedd

2012-es bevallások főbb változásairól, valamint a 2011. évi személyijövedelemadó-bevallásokkal kapcsolatban tartanak előadást. Tovább olvasom